Doktor Rakus.

Noha vannak bizonyítékok arra, hogy bizonyos állatok képesek öngyógyító mechanizmusokra, mindeddig ismeretlen viselkedés volt a gyógynövények használata körükben. Most viszont a biológusok egyedülálló dolgot figyeltek meg Indonéziában, egy hím szumátrai orángutánnál.

A németországi Max Planck Állatviselkedéstudományi Intézet biológusai Indonéziában, a Suaq Balimbing területén, egy védett esőerdőben vizsgálódtak, ahol kb. 150 súlyosan veszélyeztetett szumátrai orángután él.

A majmok napi megfigyelése során vették észre, hogy egy Rakus nevű hím fején seb van, amit vélhetően egy másik hímmel való verekedéskor szerzett. 3 nappal a sérülés után Rakus kiválasztotta egy futónövény (Fibraurea tinctoria) levelét, leszakította, megrágcsálta, majd a keletkező nedvet a sebre kente néhány percre. Ezt a műveletet többször megismételte, végül pedig beborította a levéllel a területet.

A növény régóta ismert és használt gyógynövény Dél-Ázsiában, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tulajdonsága miatt a hagyományos gyógyászat bizonyos betegségek, például malária kezelésére alkalmazza.

Érdekes módon Rakus a szokásosnál többet pihent, amikor sebzett volt. Az alvás pozitív hatással bír a sebgyógyulásra, mivel növekedési hormonokat szabadít fel, serkenti a fehérjeszintézist és a sejtosztódást.

Rakus viselkedése szándékosnak tűnt, hiszen a megsebzett területre kente a nedvet. A mozdulatot többször megismételte, vagyis semmiképp sem volt véletlen, hogy épp ezt tette és nem csak a növény levelével, de később szilárdabb növényi részekkel is fedte a sebet, ami nem kevés időt vett igénybe. A következő napokban nem növekedett a sebfelület és 5 nap múlva már heg fedte azt.

Elképzelhető, hogy individuális innovációval van dolgunk ezen a területen.

Az orángutánok csak ritkán esznek itt növényeket, de véletlenszerűen megérinthetik a sebeiket, miközben növényekkel táplálkoznak és akaratlanul a bőrre kerülhet a nedv. Mivel erős fájdalomcsillapító, lehetséges hogy azonnal érzik jótékony hatását így többször is megismétlik a viselkedést.

Mivel a sebkezelő tevékenységet korábban nem figyelték itt meg, elképzelhető, hogy nem is létezett. Rakus nem Suaq területén született, származása ismeretlen. Lehetséges tehát, hogy a születési helye környékén kell a viselkedés gyökereit keresni.

Ez a pozitív, innovatív viselkedés az első sebkezelés biológiailag aktív összetevővel a főemlősök között és bizonyítékként szolgál arra, hogy az öngyógyítás majom rokonainknál is létezik.

Forrás: www.goodnewsnetwork.org

A kiemelt kép illusztráció.