A környék ideális célpont a magyar kirándulóknak is: autóval 4–5 óra alatt elérhető, mégis egészen más világba vezet – ahol a hegyek csendje, a tó tükröződése és a helyiek lassabb életritmusa adja az igazi kikapcsolódást.

Téli idő a tó és a hegy között

A Millstätter See környéke télen is élő, változatos táj. A tó körül öt síterep érhető el rövid távolságon belül: Bad Kleinkirchheim, Turracher Höhe, Goldeck, Hochrindl és Falkert. Ezek együtt kb. 200 kilométernyi pályát kínálnak, a kezdők számára biztonságos lejtőktől a meredekebb, sportosabb szakaszokig. A térség külön előnye, hogy minden nap másik hegyet lehet kipróbálni – és a napsütéses, déli fekvés miatt a síelés gyakran kifejezetten kellemes időjárásban zajlik.

Aki nem síel, annak is bőven akad tennivaló: téli túraútvonalak, szánkópályák, lovasszános kirándulások és hótalpas túrák is várják a látogatókat. A Nockberge bioszférarezervátum területe hótakaró alatt is könnyen bejárható, és több helyen vezetett túrák is indulnak.

Fürdők és melegség a hideg napokon

Bad Kleinkirchheim neve régóta összeforrt a termálvizekkel. Itt található két nagy termálfürdő – a Római fürdő és a St. Kathrein családi- és termálfürdő –, amelyek egyedülállóak Ausztriában. Mindkettő természetes, ásványi anyagokban gazdag vizet használ, így a sportos nap után jóleső pihenést kínálnak.

A Millstätter See fürdőháza modern, tóparti épület, panorámás szaunákkal és téli időszakban akár jeges tófürdési lehetőséggel. A hidegvízbe merülés iránt érdeklődők számára a régióban hidegfürdő-workshopok is elérhetők, a Wim Hof-módszer szerint – ez a légzés, a hideg és a mentális koncentráció kombinációjával erősíti az ellenállóképességet.

Gasztronómia és helyi kultúra

A Millstätter See környékén a helyi alapanyagokra épülő konyha a mindennapi élet része. Több falu is csatlakozott a Slow Food mozgalomhoz, amely a tudatos, lassú, helyi étkezést támogatja. A vendéglőkben gyakran saját termelésű sajtokat, húsokat, erdei gombákat és alpesi gyógynövényekkel készült ételeket kínálnak.

Télen az adventi időszakban a tó és a környező települések fényekkel és zenével telnek meg. A Millstätter Fényút installációi, a kis karácsonyi vásárok és az illatos füstölős túrák inkább csendes, meghitt hangulatot teremtenek, mintsem zsúfolt ünnepi forgatagot.

A Nockberge Trail – síléccel vagy hótalpban

Az aktív túrázók számára különösen érdekes a Nockberge Trail, amely Ausztria első, online foglalható sítúra-útvonala. Négy szakaszon és több mint 60 kilométeren halad át a Nockberge-hegység UNESCO bioszférarezervátumán, Katschbergtől Bad Kleinkirchheimig.

Aki a nyugalmasabb ritmust kedveli, az vezetett hótalpas túra formájában is végigjárhatja – így a tél csendjében, saját tempóban fedezhető fel az érintetlen alpesi táj.

Nyári élet a „karintiai tenger” partján

A Millstätter See nyáron is kedvelt célpont. A tó vize 24-25 °C-ra is felmelegszik, ezért úszásra, csónakázásra, SUP-ozásra vagy akár búvárkodásra is alkalmas. A környéken jelölt kerékpárutak, túraösvények és kilátópontok találhatók, például a Millstätter Alpe gerincén.

A tóparti strandok családbarátok, sok helyen füves pihenőterületekkel, napozóstégekkel és vízibicikli-kölcsönzőkkel. A nyári programok közül érdemes megemlíteni a tavi hajókirándulásokat és a hegyi túrákat, amelyekhez több menedékház is kapcsolódik.

Gyakorlati tudnivalók

– Megközelítés: a Millstätter See Budapestről autóval kb. 5 óra alatt elérhető az A2-es autópályán keresztül.
– Szállás: a tó körül számos kisebb panzió, apartman és wellnesshotel található, több közülük saját tóparti kijárattal.
– Legjobb időszak: síeléshez december–március, túrázáshoz és fürdéshez június–szeptember.

A Millstätter See környéke nem hivalkodó, de gazdag és sokrétegű úti cél: télen a sport és a pihenés, nyáron a vízpart és a hegyek harmóniája jellemzi. Aki a természetet, a csendet és az aktív kikapcsolódást keresi, itt valódi egyensúlyt találhat – a tó és a hegy között.

Ha Ausztriáról van szó, sokunknak két különböző ösvényen kalandoznak a gondolatai. Az egyik csapás a Mariahilfer Strasse, Karácsonyi vásár és a Heurigerek irányába vezet, míg a másik a havas hegycsúcsok, zöld alpesi rétek és takaros falvak világába kalauzol. Ez utóbbi vilgából is kiemelkedik a Grossglockner, az ország legmagasabb hegye. Ez a 3798 méteres csúcs nemcsak a hegymászók kedvence, hanem a természetkedvelők bakancslistáján is szerepel. Nem utolsósorban azért, mert a karintiai Magas Tauern nemzeti park közepén magasodik.

Mi is az a Grossglockner?

A Grossglockner Ausztria legmagasabb pontja, a Magas Tauern (Hohe Tauern) hegység koronája. A jellegzetes, harang alakú csúcsáról kapta a nevét – a „Glockner” szó harangot jelent. A környék az Alpok szívében található, ahol több 3000 méter feletti csúcs is sorakozik, gleccserek kanyarognak, és kristálytiszta, iható vizű hegyi patakok zúdulnak a völgyekbe.

Az Alpok születése

Érdekesség, hogy az Alpok hegyei nem mindig álltak itt: kb. 30-40 millió éve alakultak ki, amikor az afrikai kőzetlemez lassan nekiütközött az európainak. A kőzetek gyűrődtek, emelkedtek, így született meg az a hegység, amely ma az egész kontinens egyik leglátványosabb vonulata.

Hohe Tauern Nemzeti Park – Európa egyik ékköve

A Grossglockner a Hohe Tauern Nemzeti Park része, amely Ausztria legnagyobb nemzeti parkja. Több mint 1800 négyzetkilométeres területen őrzi a vadregényes tájat, a gleccsereket és a gazdag élővilágot, a magyar Bükki Nemzeti park négyszer is beleférne. Itt találkozhatunk mormotákkal, zergékkel, szarvasokkal, kőszáli kecskékkel, sőt, ha szerencsénk van, akár a visszatelepített szakállas saskeselyűt vagy az aranysakált is megpillanthatjuk.

A híres panorámaút

A Grossglockner Hochalpenstrasse, vagyis a magas-alpesi panorámaút, önmagában is élmény. Kanyargós, látványos út, amely több mint 2400 méteres magasságig vezet fel. Az út általában május és október között van nyitva – télen a hó miatt lezárják. Útközben számos kilátópont, múzeum és pihenőhely várja az utazókat.

Heiligenblut – a Grossglockner kapuja

Az út végén vár ránk Heiligenblut mesebeli települése, ahol a csúcs felé vezető túrák kezdődnek. A falut gótikus temploma és a Pasterze gleccserből eredő patak teszi különlegessé. Innen indulva több kirándulóút közül is választhatunk, a könnyű sétától a komoly hegyi túrákig.

Élet a magasban

A magashegyi klíma hűvös és változékony, ezért réteges öltözet ajánlott. A táj egymásra rakódó zónáiban változatos élővilág él: a völgyekben lucfenyő- és vörösfenyő-erdők találhatók, magasabban törpefenyvesek és alpesi rétek következnek, majd eljön a sziklák és gleccser birodalma. A virágkedvelőknek külön élmény a nyár elején nyíló alpesi rózsa (Rhododendron ferrugineum), a sárga havasi tárnics (Gentiana lutea) és a kék enciánfélék. A ritkább fajok közé tartozik a havasi gyopár (Leontopodium alpinum), amely az Alpok egyik szimbóluma.

Állatok közül a zerge és a kőszáli kecske a hegyek ikonikus lakója, de a mormoták füttyögése is gyakran hallható a turistautak mentén. Nyáron a lepkék, például a színes Apolló-lepke (Parnassius apollo) lepik el a réteket. Magasabban hófajdok, szirti sasok és hollók köröznek a levegőben, míg a patakokban pisztrángok úsznak. Ha szerencsénk van, éjszaka akár hiúz nyomait is felfedezhetjük a friss hóban.

A havasi nyúl a Magas-Tauern rejtőzködő, vadon élő állata. Napközben kövek között vagy alacsony bokrokban rejtőzik. Éjszaka aktív, és a felső erdőövezettől egészen a hegycsúcsokig felmegy táplálékot keresni. Téli bundája hófehér, a nyári pedig barna.

A havasi pocok tartja a magassági rekordot az alpesi emlősök között. A legmagasabban, 4700 méteren a Mont Blancon találtak rá. A törmelékes kőmezőkön és sziklás területeken él. A Ferenc József-kilátónál is előfordul, nem zavarják az emberi építmények.

A zerge olyan sziklás területeken él, amelyeket füves legelők tarkítanak az erdőhatár felett. A magányos öreg bakokon kívül szívesen verődnek kisebb és nagyobb csapatokba. Télen a gerinceket és a hegyhátakat keresik, ahol a szél lefújja a havat a füvekről, vagy ahol a hó lecsúszik a meredek lejtőkről.

A mormoták családokban élnek, az egy-két éves kölykök még a szüleikkel maradnak. Az egyes családoknak saját területük van, amelyeket megvédenek az idegen betolakodóktól. A hosszú, hegyi tél átvészeléséhez 6-7 hónapon keresztül a család összebújva alszik téli álmot a járatban. Bár ilyenkor a testhőmérsékletük jelentősen csökken, azért melegítik egymást, a kölykök csak így élik túl a hideget.

Mit szabad és mit nem?

A nemzeti park szigorúan védi a természetet, ezért fontos a kijelölt ösvényeken maradni. Növényeket szedni, állatokat etetni tilos. A kutyát pórázon kell vezetni, és a szemetet mindenképp vigyük magunkkal vissza.

Kirándulóutak és tippek

A Magas Tauernben mindenki találhat magának megfelelő túrát: vannak családbarát tanösvények, panorámás séták és kihívást jelentő magashegyi túrák is. Érdemes a Franz-Josefs-Höhe kilátót felkeresni, ahonnan pazar kilátás nyílik a Pasterze-gleccserre – ez Ausztria legnagyobb gleccsere.

A Ferenc József császár-magaslat és Heiligenblut a kifejezés több értelmében is fennséges hely. Ferenc József császár már 1856-os karintiai tartózkodása során (bár akkor még több órás túra megtételével) élvezhette Ausztria legmagasabb hegyének lenyűgöző látványát. Ma már könnyebb: autóval vagy motorral is megközelíthetjük a magaslatot a Grossglockner alpesi panorámaúton keresztül. A kilátás a hegyek királyára és az alatta elterülő Pasterze-gleccserre akkor is ugyanolyan lélegzetelállító volt, mint ma.

Tipp: Ha a Grossglocknert szeretnéd meghódítani, a nyári hónapok a legbiztonságosabbak. Mindig tájékozódj az időjárásról, és ha magashegyi túrára indulsz, kérd hegyi vezető segítségét.

A Grossglockner és környéke nemcsak a hegymászóknak szól: itt mindenki megtalálja a maga kalandját, legyen szó autós kirándulásról, könnyű túráról vagy komoly mászásról.

Karintia területén, a Grossglockner lábánál található Ausztria egyik legnagyobb gleccsere, a Pasterze. Budapesttől autóval vagy vonattal kb. 7 óra alatt elérhető, és az élmény, amit nyújt, felejthetetlen. A Hohe Tauern Nemzeti Park területén fekszik, amely az ország legnagyobb nemzeti parkja, és sok egyéb izgalmas dolgot is kínál, ha már odautazott az ember.

Mi is az a gleccser, és hogyan „működik”?

A gleccser lassan mozgó jégtömeg, amely akkor alakul ki, amikor a magashegyi területeken a lehullott hó nem olvad el teljesen nyáron sem, hanem felhalmozódik, és a rétegek nyomására tömör jéggé alakul. A gravitáció a jégtömeget lassan elkezdi a lejtő irányába mozgatni, így a gleccser elindul, akár egy lassú, megfagyott folyó.

A Pasterze gleccser története

Az osztrák Karintia tartományában kialakult, Pasterze nevű gleccser körülbelül 7-8 km hosszú, és az óriási Grossglockner hegycsúcs alatt fekszik, 2400 m-es magasságban. Egykor több völgyet is megtöltött, mára azonban veszített a méretéből, visszahúzódott. A gleccser évente több tíz métert is megtehet, de sajnos nemcsak lefelé csúszik, hanem fokozatosan veszít a méretéből is, olvad.

A globális felmelegedés nem tesz jót a gleccsernek. Az elmúlt évtizedekben a Pasterze jégtömege megfogyatkozott, a gleccser vége (nyelve) pedig folyamatosan visszahúzódik. A tudósok szerint a mostani felmelegedési ütem mellett néhány évtized alatt akár teljesen el is tűnhet. Hihetetlen belegondolni, hogy esetleg a gyerekeid, vagy unokáid már csak képeken láthatják, ugye? Pedig most akár túrázni is lehet a hömpölygő jégen!

Hogyan próbálják megvédeni?

Az osztrák Hohe Tauern Nemzeti Park munkatársai különböző módszerekkel próbálják lassítani a gleccser olvadását. Egyes helyeken nyaranta hatalmas vászonponyvákkal takarják le a jeget, hogy védjék a napsugárzástól. A tudományos megfigyelés, az oktatás és a fenntartható turizmus egyaránt segíthetnek a hosszabb távú védelemben. A Pasterze körüli nemzeti parkban igazi rangerek, tanult természetfenntartó “erdőkerülők” vigyáznak az élővilágra és kalauzolják az arra kiránduló embereket. Engem is egy ilyen szakember igazított útba, és kedvesen, félig németül, félig angolul magyarázta el, honnan lehet a legtöbbet látni, mit tegyek, ha mormotával találkozom, és hogy miért nem látom a napsütésben ilyenkor a sziklák árnyékában hűsölő kőszáli kecskéket.

Drámai számok, ősi fák és figyelmeztető jelek

A Pasterze gleccser 2024-re 7,4 kilométer hosszúra zsugorodott, de ezzel még mindig Ausztria és az egész keleti Alpok leghosszabb gleccsere. Azonban az extrém meleg nyarak, kevés téli csapadék és valószínűleg az ember okozta klímaváltozás hatására a jégtömeg soha nem látott mértékben húzódik vissza: csak 2022/2023 telén több mint 200 métert vesztett a hosszából. A visszahúzódás nem új keletű – 1852-ben a gleccser még 11,4 km hosszú volt, területe 26,5 km²-t, térfogata 3,1 km³-t tett ki. Mára ezek az értékek drámaian csökkentek: 7,0 km²-es lett területre és idén már csak 1,2 km³-es térfogatra. Az egyik legmagasabb pontja a 3453 méteres Johannisberg, innen letekintve is látni, hogyan csúszik lefelé a gleccser.

Az olvadás nemcsak a jégre van hatással, hanem arra is, amit elrejtett: 2014-ben egy több mint 6000 éves lucfenyő került elő az olvadó jégtakaró alól. Ez ma a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe látogatóközpontjában tekinthető meg.

A „Pasterze” egyébként szláv eredetű szó, jelentése: „legelésre alkalmas terület” – ami arra utal, hogy a terület valaha valóban zöld és legelőkkel borított vidék lehetett. Bár a gleccserek mindig is érzékenyek voltak a klímaváltozásokra, a jelenlegi gyorsaságú olvadás és visszahúzódás példa nélküli. Ha igazán meg akarjuk érteni, milyen a magashegységi gleccser, menjünk el, és nézzük meg, mielőtt eltűnik.

Gleccserlátogatás: mit érdemes tudni?

A gleccser meglátogatásához szerencsére nem kell hegymászónak lenni, autóval is a közelébe juthatunk. A Pasterze gleccsert a Grossglockner Hochalpenstrasse nevű hegyi úton közelíthetjük meg, ahol lélegzetelállító hegyi panoráma mellett juthatunk fel a Franz-Josefs-Höhe nevű kilátóponthoz. A kilátónál többszáz autót befogadó óriási parkoló, boltok, múzeum is várja a látogatókat. Innen felvonóval vagy gyalog is elindulhatunk a gleccserhez. Nyáron gleccsertrekking programokon is részt lehet venni, helyi vezetőkkel, megfelelő felszerelésben.

Gleccser még közelebb: a Dachstein

Ha valaki még közelebbi gleccsert szeretne látni, a Dachstein jégbarlangja és gleccsere is kitűnő élményt nyújt, és közelebb van Magyarországhoz. Itt szintén lehetőség van gleccsersétákra és a jégformák megcsodálására. Igaz, ott nincs olyan hatalmas nemzeti park a közelben, mint a Hohe Tauern, de azért ott is sok látnivalóval kombinálható a kirándulás.

Akár a Pasterze, akár a Dachstein felé vesszük az irányt, egy biztos: a gleccser megtekintése és esetleg a környékén való túrázás felejthetetlen élményt nyújt a természetszerető és kíváncsi ember számára. Családi, gyerekekkel együtt kirándulásnak is ajánlom, mert benne van a pakliban, hogy a gyerekek felnőttként már hűlt helyét találják majd a hazánkhoz közeli gleccsernek.

Ausztria déli tartománya, Karintia nemcsak a tavairól és hegyvidéki tájairól híres, hanem egészen egyedi konyhájáról is. Az ételnevek nagyon izgalmasan hangzanak, az ízek talán ismerősek lesznek, mégis gyökeresen eltérnek attól, amit a klasszikus osztrák vendéglőkben kínálnak. Aki szeret utazás közben felfedezni, annak Karintia ételeit és érdemes megkóstolnia.

Miben más a karintiai konyha?

Karintia a szláv, alpesi és olasz hatások metszéspontjában fekszik, és ez erősen meglátszik az ételein is. A dél-tiroli speck, a szlovén gombás ételek, vagy az olaszos tésztafogások mind megjelennek a tányérokon. A klasszikus osztrák konyhához képest itt gyakrabban használnak savanykás ízeket, friss fűszernövényeket, és többször dolgoznak halakkal, vadakkal, illetve gombával. A zöldségek közül kiemelkedik a tök és a káposzta szerepe, de a különleges ízű helyi sajtfélék is megérnek egy misét.

Jellegzetes alapanyagok

A karintiai konyha legfőbb alapanyagai közé tartozik a hegyi legelők teje, a házi sajtok, a hideg vizekben nevelt pisztráng, a füstölt sonka és a hajdina. Emellett gyakoriak a tésztafélék is, különösen a töltött fajták, mint a Kasnudeln, amit olyan, mint egy nagyra nőtt tortellini. A helyiek előszeretettel használnak vadon gyűjtött gombákat és friss zöldfűszereket, és ez a szokás persze a vendéglőkben is megjelenik.

1. Kasnudeln

A karintiai konyha ikonikus fogása a Kasnudeln: fűszeres túróval, krumplival, mentával és metélőhagymával töltött, nagyobbacska tésztazsebekről van szó, amelyeket kifőznek, majd vajon megpirítva tálalnak. Van belőle édes változat is, de az igazi klasszikus a sós, túrós verzió. Olyan, mint egy óriási tortellini, néha sajt is van a tetején, de legtöbbször inkább olvasztott vaj. Egy tányéron általában két-három darab van, és ez a teljes fogás.

2. Reindling

Ez az édes kelt tésztás kalács Karintia egyik legismertebb sütije. Fahéjjal, mazsolával és cukorral töltve, kuglófformában sül. Hagyományosan húshoz is fogyasztják, nemcsak desszertként, ami magyar szemmel meglepő lehet, de izgalmas ízélményt nyújt.

3. Gailtaler speck

A jellegzetesen füstölt sonkafajta a Gailtal völgyéből származik, és EU-eredetvédett termék. Házilag fűszerezett, lassan érlelt sonka, amelyet vékonyan szeletelve, kenyérrel vagy sajttal kínálnak. Aki a feketeerdei sonkát szereti, ebben sem fog csalódni.

4. Kirchtagssuppe

Karintia jellegzetes leve, a Kirchtag leves, egy hagyományos, zöldséges, tejszínes, többféle húsból készült savanykás leves, amely különösen a Villachi búcsú alkalmával kerül az asztalra (így magyarul búcsúlevesnek is nevezik). Selymes állagú, enyhén savanykás ízű fogás, amelyet gyakran tökmagolajjal locsolnak meg. Fűszerezésében karintiai jellegzetességeket mutat, például a zöldfűszerek és a savanyúság miatt.

5. Kärntner Laxn

A karintiai pisztráng (Kärntner Laxn) a tartomány többszáz kristálytiszta tavából származik. A folyókban is él, de nem azok a példányok kerülnek a tányérra. Leggyakrabban roston sütve, fűszervajjal és zöldségekkel szervírozzák. Friss, egyszerű, és minden alkalommal különleges.

És mit igyunk hozzá?

A karintiai étkezések mellé érdemes megkóstolni néhány helyi italkülönlegességet is. Az arra járónak biztosan feltűnik, hogy szinte mindenhol látni bodzabokrot. Az én látogatásomkor éppen virágzott és mindent betöltött a bodzavirág illata.

Nyáron különösen népszerű a házilag készített bodzaszörp, amelyet frissítő fröccs formájában is kínálnak – ezt hívják „Hollersaft gespritzt”-nek. A “Holler Spritz” is nagyon divatos, például az Aperol Spritz helyett, ugyanis a karintiai italban a fehér bort egy kis bodzasziruppal édesítik és szódával lövik fel.

A hegyvidéki régiókban gyakoriak a gyógynövényes vagy gyümölcspárlatok, ezek közül a legkarakteresebb az Enzian, amely az alpesi tárnics gyökeréből készül, és kifejezetten intenzív, kesernyés ízvilágú. Egy kiadós étkezés után vagy egy túra végén jól jöhet egy pohár belőle – a helyiek szerint nemcsak emésztésre jó, de a hangulatot is javítja. Előre szólok, hogy a “karakteres” alatt nem feltétlen azt értem, hogy finom, de sokaknak tényleg egyedi élmény.

A helyi vendéglők hangulata

Karintiában a vendéglők sokszor családi vállalkozások, és gondot fordítanak arra, hogy helyi alapanyagokat használjanak az ételekhez. A menü gyakran kétnyelvű (pl. német és angol, francia vagy szlovén), a kiszolgálás barátságos, és nem ritka, hogy maga a szakács jön ki megkérdezni, hogy ízlett-e az étel. Érdemes a turistaközpontoknál (a nagyobb városoknál) kicsit tovább merészkedni, és olyan helyeket keresni, ahol a helyiek is ebédelnek vagy vacsoráznak. Nekem nagyon jó tapasztalatom volt a falvakkal, ahol ugyan valószínűleg csak egyetlen kisebb vendéglő van, de az a helyi lakosságnak szól.

Karintia északi peremén, a Hohe Tauern Nemzeti Park területén, a Möll folyó völgyében bújik meg Winklern – egy alig 1200 lelket számláló település, amely első pillantásra csak egy újabb csendes alpesi falunak tűnik, közelebb lépve azonban hamar kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó.

Winklern neve nem gyakran szerepelt az osztrák hírekben, egészen addig, amíg a Möll folyó völgyében fekvő települést az elmúlt években párszor el nem öntötte a hegyekből lezúduló csapadék. A 2023-as nyár például különösen heves esőzéseket hozott, a Möll vízszintje tízéves csúcsot döntött, a magyar híradások is hozták az utcákon hömpölygő árról szóló képeket. A település pedig ekkor az osztrákok szemében az összefogás szimbólummá vált, és ez ténylegesen meg is látszik a helyi embereken. Ha a természeti nehézségeket nem számítjuk, akkor a világ legbékésebb környékéről van szó. Eleinte furcsa is volt, hogy az utcákon sétálva mindenki mindenkinek köszön. Az autókból is sorra integetnek, még nekem, a bóklászó turistának is. Reggel a helyi iskolába igyekvő apró gyerekek is üdvözölnek, hol magázva, hol tegezve, de kifejezetten kedvesen és természetesen.

Mit érdemes megnézni Winklernben és környékén?

Bár kicsi településről van szó, Winklern meglepően gazdag múltra tekint vissza. A Wiki szerint az első írásos említése a 11. századból származik, amikor a salzburgi érsekség és a brixeni püspökség birtoka volt. Később, a 13. században a Gorizia-Tiroli grófok uralma alá került, akik a közeli Iselsberg-hágón áthaladó kereskedelmi útvonalat vámszedéssel hasznosították – ennek emléke a ma is álló Mautturm, a vámtorony. A Habsburgok birtokába került vidéken Winklern hosszú ideig helyi közigazgatási szerepet töltött be.

A falu temploma, a Szent Katalin-plébániatemplom, középkori alapokon nyugszik, mai formáját főként a 18. századi barokk átépítések során nyerte el és gyönyörűen ápolt sírkert veszi körül, amelyet utazótársaimmal többször is besétáltunk. Az árnyas, csendes temető nemcsak történelmi sírkövei miatt különleges, amelyeken csak betűzgetni tudtuk a gót írást, hanem hangulata miatt is: a hegyek ölelésében, madárcsicsergéssel körítve különösen megérintő hely.

A falu egyik legismertebb nevezetessége és a képeslapokon, weboldalakon szereplő fő látványossága a központban álló Mautturm (szó szerint: vámtorony). Az egykori vámszedőhely ma múzeumként működik, és nemcsak Winklern történetét mutatja be, hanem az egész Möll-völgy múltját is. A toronyba felkapaszkodva a kilátás egészen különleges – a falu házai, a zöld völgy és a távoli havas hegycsúcsok látványa maradandó élmény. A központban álló, kőből épített és modern módon vasszerkezettel megerősített torony pont a szállásommal szemben magasodott és első utam is ide vezetett, meghívást kaptam ugyanis a toronyban kialakított, hegyikristályokat bemutató tárlatra. Az elmúlt évszázadban a helyieket is megmozgatta a hegyikristály-gyűjtés hóbortja és sorra hordták a kiállítóhelyre a felfedezett kisebb-nagyobb átlátszó, csillogó kőzeteket.

Winklern környéke kiváló túraútvonalakat kínál. A falut övező hegyi ösvények közül több is közvetlenül a településről indul. Különösen ajánlott a rövidebb, de meredek út, amely a falu széléről indul és egy kis erdei kilátóponthoz vezet, ahonnan tiszta időben még a Großglockner csúcsa is feltűnik. Egyik reggel végig is jártam, többször átkelve a most csendesen, de dinamikusan hömpölygő, kb. 20 méter széles Möll folyó fából ácsolt hídjain.

A falut körbeölelő út neve a nehezen kimondható Kulturlandschaftsweg pedig félig a település peremén, félig a környező hegyek szoknyáján tekereg. Egyik este már szürkületben indultam el, hogy másfél óra alatt körbejárom, de már félúton rámsötétedett. Épp visszafordultam volna, magamban megfogadva, hogy legközelebb hozok magammal egy fejlámpát, de ekkor egy éber házőrző kutya szegődött mellém, aki az utamat állta. Megjelent a húszéves gazdája is, megszelídítve az ebet. Beszédbe elegyedtünk, megkérdezte, honnan jöttem, és egy perc múlva már meg is hívott egy sörre, amelyet épp a barátaival készült meginni a kertjükben. A kedves társaságról gyorsan kiderült, hogy egyikük a szállásunkon dolgozik a portán, a másikuk a helyi vendéglőben, a harmadik pedig épp abban a múzeumban, ahová másnap készültünk ellátogatni. És ami egy magamfajta budapestinek legviccesebb: mindegyikük pontosan tudta, hogy mikor érkeztünk, hol szálltunk meg és mit szeretnénk megnézni. Az utazás legkedvesebb félórája volt, amíg elkortyoltuk a helyi sört és kibeszéltük a friss magyar és osztrák viszonyokat.

Helyi vendéglő a szomszédok termékeiből

A helyi ételek visszafogottak és őszinték. A környék tejtermékei, szalámiféleségei és házi lekvárjai különösen ízletesek. Érdemes betérni a helyiek által is kedvelt KostBar nevű kis vendéglőbe, ahol szezonális, helyi alapanyagokból készült fogásokat kóstolhatunk – legyen szó egy tartalmas hegyi gombalevesről vagy egy friss sajtkrémmel töltött zsemlegombócról. A tulajdonos főz és ő is hozza ki az ételeket. Amikor egy pillanatra eltűnik, akkor is hallani a konyhából az ütemes klopfolás hangját, ahogy előkészíti a Schnitzelt.

A Möll-völgy gazdag gyümölcsösökben, halban és a réteken nevelt állatokban – így a húsételekhez és desszertekhez is sokszor helyi gazdáktól származik az alapanyag. Aki hazavinne valamit, a helyi boltokban lekvárt, mézet, vagy gyógynövényes teakeverékeket talál.

A szállásunk a központban álló Tauernstern fogadó volt, ami igazából négycsillagos szálloda, és vendéglő is egyben. Mindezek ellenére igazi természetközeli szállás, amelyet egy család üzemeltet, és a csillagok számához képest igen kedvező áron kínálja a szobáit. Az ételek tényleg fantasztikusak, a reggeli változatos és bőséges, mintha alapvetés lenne, hogy innen mindenki kalóriát égető túrákra indul. A svédasztalon szinte minden a környékről származik, még az apró tálkákban kínált lépesméz mellett is címke jelzi, hogy melyik méhész szállította. Ugyanez jellemző a helyi sajtokra, felvágottakra, sőt még a négyféle vajra is (külön vegán, prémium, diétás és a szomszédból származó kockák várták, hogy a tányérjával arra tévedő vendég lefaragjon belőlük egy darabot).

Bringával a Möll mentén

Winklern a Möll völgyének közepén fekszik, és a Mölltalradweg, azaz a Möll menti kerékpárút is áthalad rajta. A folyót követő 60 km-es kerékpárút enyhe lejtésű, így gyerekekkel is könnyen teljesíthető. A táj változatos: erdei szakaszok, mezők, kis fahidak és időnkénti kilátópontok váltják egymást.

Akik nem hoznak magukkal kerékpárt, bérelhetnek is a faluban vagy a közeli városokban, de ezt előre érdemes lefoglalni, mert amikor én arra jártam, már nem találtam szabadot. A környék népszerű a túrakerékpárosok és az elektromos kerékpárosok körében is. Én valószínűleg eleve az ebike-verziót választanám, mert azzal a sok környékbeli meredek keresztút is bejárható.

Meredek utcák, mesés régi házak

Winklern központja kicsi, de annál hangulatosabb. A főtér kávézóitól néhány perc alatt elérhető a falu felső része, ahol meredek, macskaköves utcák vezetnek a domboldalon élő házakhoz. Ezek az utcák csendesek, néhol csak gyalog lehet közlekedni – tökéletes hely a lassú sétához, a hangulat átvételéhez, vagy a hegyes-völgyes panorámafotók elkészítéséhez.

Hogyan juthatunk el ide Budapestről?

Winklern Budapestről autóval kb. 7 órányi távolságra van. A legcélszerűbb útvonal Graz és Klagenfurt érintésével vezet – végig jó minőségű autópályákon. Az utolsó szakasz a Mölltal felé már látványos, kanyargós hegyi úton halad, de jól járható. Érdemes hosszabbra húzni az odautat, hiszen közben a fenti városokat is megnézhetjük, a Wörthi tónál pedig még strandolhatunk is nyáron.

Tömegközlekedéssel is elérhető, bár több átszállással: Budapestről Railjet vonattal Bécsig vagy Klagenfurtig, majd innen regionális vonatokkal és busszal lehet továbbjutni a faluba. A buszos közlekedés Karintiában meglepően jól szervezett: a távolsági buszok pontosak, tiszták, és sok esetben kedvezményesen használhatók a Karintia kártyával is. A nyári időszakban gyakori a kerékpárszállítós járatok közlekedése is, így akár vonattal, akár busszal érkezik az ember, könnyen beilleszthet egy bringatúrát is.

A Hohe Tauern Nemzeti Park világa

Winklern ideális kiindulópont a Hohe Tauern Nemzeti Park felfedezéséhez. A park Ausztria legnagyobb nemzeti parkja, és itt található az ország legmagasabb csúcsa, a 3798 méter magas Großglockner is. A környék számtalan túraútvonallal, vízeséssel, a Pasterze gleccserrel és mormoták által lakott alpesi rétekkel várja a természetkedvelőket. A közeli Mallnitz vagy Heiligenblut településekről induló túrák közül sok közvetlenül elérhető Winklernből, és a Karintia kártya ezekre is többféle kedvezményt kínál. Aki a természetet szereti, itt nem fog unatkozni.

Kapcsolódó cikkünk: Hogyan utazz az ausztriai Karintiába? – Amit egy természetbarát utazónak tudnia érdemes

Az Alpok vidékének kristálytiszta tavai, zöldellő hegyei és nyugodt hangulata jó lehetőség a kikapcsolódásra. Már egy egy hosszú hétvégére is megéri elmenni, de jobb több éjszakában gondolkodni, akár egy hetes nyaralást tervezni. Az alábbi útmutató hasznos tippeket ad az utazás megtervezéséhez, legyen szó autós vagy vonatos közlekedésről, látnivalókról vagy praktikus tudnivalókról.

Karintia Ausztria legdélebbi tartománya, melyet keleten Stájerország, északon Salzburg, nyugaton Tirol tartomány határol, délen pedig Olaszországgal és Szlovéniával szomszédos. A tartomány a hegyek és tavak harmóniájáról ismert, rengeteg szabadtéri programot kínál, de a városok is izgalmasak, az ételek is egyediek, és hát ott van a Magas-Tauern nemzeti park, ami a természetjárók legkedvesebb helye. A Természetismeret Magazin is az utóbbit látogatta meg, ennek kapcsán írunk most.

Milyen útvonalon juthatunk Karintiába?

Budapestről indulva a leggyorsabb útvonal az M1-es autópályán Győr irányába vezet, majd az M85/M86-os utakon át az osztrák határig, ahonnan az A2-es autópályán lehet továbbhaladni. Graz után Villach, Klagenfurt vagy a karintiai tavak már csak néhány óra autózásra vannak – forgalomtól és megállóktól függően az út teljes hossza kb. 6-7 óra.

Győrből, Sopronból vagy Szombathelyről ennél is rövidebb idő alatt elérhető ez a csodavidék. Kelet-Magyarországról indulva persze kénytelen az ember Budapest felé venni az irányt, de a déli országrészről indulva már Grazon keresztül célszerű menni.

Autópályadíjak, matricák, alagutak

Ausztriában az autópályák használatához digitális matrica szükséges, amely online vagy benzinkutakon is beszerezhető. 2025-ben a 10 napos matrica ára személyautóra 11,50 euró. Fontos tudni, hogy bizonyos alagutak – például a Karavankák alagútja – külön díjkötelesek.

A Budapestről vezető úton NINCS fizetős alagút, de ha északról vagy délről közelítjük meg Karintiát, akkor esélyes, hogy találkozunk az (egyébként csodálatosan szép, de drága) fizetős utakkal:

– Tauern- és Katschberg-alagút (A10 autópálya): Ez a két alagút együttesen díjköteles. A személyautókra vonatkozó díj 13,50 euró.
– Felbertauern-alagút (108-as út): Ha ezen az úton haladsz, az alagút díja személyautóval 14,50 euró. Létezik kombinált jegy is a Grossglockner panorámaúttal.
– Grossglockner Hochalpenstrasse: Ez nem alagút, hanem egy igen látványos panorámaút, amely a Magas Tauern Nemzeti Parkon halad keresztül. Használata külön díjköteles, személyautóra egy napra 43 euró.

Mit érdemes megnézni útközben?

Az útvonalon több izgalmas megálló is kínálkozik. Graz belvárosa – amely az UNESCO világörökség része – kiváló hely egy ebédszünetre vagy rövid városnézésre. Természetkedvelők számára a Riegersburg vára vagy a híres Grüner See is útba esik egy kisebb kitérővel. Ezek az állomások nemcsak pihenésre jók, hanem valódi élményeket is kínálnak, ha megnézzük a térképet előre. A személyes kedvencem a Wörthi-tó (Wörthersee) környéke. A hatalmas tó vize olyan tiszta, hogy inni lehet belőle, tényleg!

A Wörthi-tótól délre fekvő Pyramidenkogel kilátótorony 100 méter magas és fából készült: a kirándulóknak 441 lépcsőfokot kell megtenniük – vagy használhatják a liftet is – hogy megcsodálhassák a lenyűgöző panorámát. A Wörthersee-től a Nockberge-hegységig, a Seentaltól a Karavankák hegyvonulatáig, Villachtól és a Dobratschtól Klagenfurtig és a Koralmig. Egyedülálló, 360 fokos panoráma a lenyűgöző karintiai tó- és hegyvidékre, Insta-mániásoknak kihagyhatatlan lehetőség.

Vonattal és busszal Karintiába

Tömegközlekedéssel is könnyen elérhető Karintia. Budapestről a Railjet vonatjáratokkal Bécsen és Grazon át lehet eljutni Villachba vagy Klagenfurtba, a menetidő 6-8 óra. Az út kényelmes és pihentető, tiszta és gyors. Akik nem szeretnének vezetni, busszal is mehetnek, például a FlixBus is kínál járatokat Ausztriába, bécsi vagy grazi átszállással Villach és Klagenfurt is elérhető, a menetidő jellemzően 7-9 óra. A busz a legolcsóbb, a vonat a következő, de az autó sem drága, ha két-három főnél több utazik egyszerre. A vonat és busz esetében nem utolsó szempont, hogy legtöbbször kínálnak wifit és konnektort (legalább USB-t).

Hol érdemes megszállni?

Karintiában minden van: nagyváros, kis város, falvak, üdülők. Ott a népszerű Wörthi-tó, a Millstatti-tó, az Ossiacher See vagy a Faaker See környéke strandolásra, evezésre, míg a környező hegyek szuper túraútvonalakat rejtenek.

A kisebb települések, például Döbriach, Seeboden vagy Bad Kleinkirchheim csendesebb, családias hangulatú szálláshelyeket kínálnak. Akik városibb környezetre vágynak, Klagenfurt és Villach környékén megtalálják. Mi egy ezer fős településen, a Magas Tauern hegyei között megbúvó Winklern faluban találtunk klassz szállást, egy családias panzióban.

Hogyan szervezzünk programokat? – Karintia Kártya

A régió felfedezését jelentősen megkönnyíti a Karintia Kártya (Kärnten Card). Ezzel több mint 120 kirándulóhely és látnivaló ingyenesen látogatható. Hajókirándulások, hegyi felvonók és panorámautak használata, múzeumokban és állatkertben tett látogatás, valamint élményfürdőkbe történő belépés egyaránt szerepel az üdülési kártya szolgáltatásai között. Az egyhetes kártya ára 66 euró felnőtteknek és 35 euró gyerekeknek, ami nem olcsó, de ha azt nézzük, hogy a teljes időszak alatt minden programunk ingyenes lesz, akkor nagyon megéri.

Különösen hasznos lehet családoknak, túrázóknak és azoknak, akik aktív nyaralást terveznek: a kártyával elérhető programok között kalandparkok, fürdők, állatkertek és várak is szerepelnek.