A közhiedelemmel ellentétben ki lehet fogni szép időt novembertől márciusig is a Fertő-tó környékén. Nekem legalábbis sikerült – igaz, október utolsó napjaiban – napsütésre ébrednem a kerékpártúra középső napján, Hegykő egész télen nyitva tartó kempingjében. Semmi szél! A tó felől megszokott, metsző légmozgás helyett mozdulatlan, kristálytiszta levegő fogad, a reggeli nap pedig meglepő erővel melegíti a hátamat. Innen nyugatra 7 km Fertőd, ahol a Széchenyi-kastély vár, és ha azt megnéztem, akkor elgurulok a másik irányba is ugyanennyit, Nagycenkre, hogy meglátogassam a Széchenyi-birtokot.

Erre a két programra abszolút rá lehet szánni egy kirándulós napot, ami a biciklizést is változatossá teszi, hogy ma nem a kilométereket, hanem a lépéseket számolhatom. De nem teszem, mert van bőven látnivaló.

Kilenc óra körül érek a fertődi kastélyhoz. A kovácsoltvas kapu előtt még csend honol, csak a belső Díszudvar hibátlan gyepén dolgozó kertészcsapat szerszámainak tompa neszét hozza a levegő. Itt találkozom Kopek Jankával, aki a last-minute bejelentkezésem után vállalkozott arra, hogy mesél a helyszínről. Hivatalosan műemlék-hasznosítási és kulturális igazgató, de a beszélgetés ennél a posztnál sokkal szabadabb hangulatúra sikerül: egy tájékozott és helyismerettel is rendelkező szakember kalauzol el egy először látogatót.

Janka a budapesti Vígszínházból érkezett, az előadások és a Víg Szalon létrehozása után most itt vezeti a műemlék-hasznosítási és kulturális feladatokat. Ahogy elindulunk a Díszudvaron, szinte minden szembejövő kollégának mosolyogva köszön: „Jó reggelt!” – hangzik mindenhonnan. Élő, lélegző közösség rajzolódik ki a kastélyban dolgozó emberekből. Látogató persze nem sok van, mert ilyenkor az épület csak 10-kor nyit, de a parkjai már kora reggeltől látogathatók.

Murva, sárguló lomb, szigorú formák

Átsétálunk a Franciakertbe. A fehér murva hangosan csikorog a talpunk alatt – azonnal elkönyvelem, hogy ide kétkeréken behajtani eleve felesleges vállalkozás. Egyébként szabad.

Janka mutatja a katonás rendben megmetszett tiszafákat. Látványuk elsőre szokatlan a szabad tájhoz szokott szemnek, de a reggeli ellenfényben azonnal kirajzolódik az értelme: ez a kert az emberi akarat és a mértani fegyelem lenyomata. A sűrű lombú, alakra nyírt bokrokat időnként meg kell újítani, és ez a két-három évig tartó folyamat azzal az áldozattal jár, hogy a tiszafát egészen kompaktra és kicsire metszik vissza, alig marad rajta zöld. Állítólag a folyamat végére újból besűrűsödik.

Mögötte viszont a kettős hársfasor már a természet szabadabb képét festi. Október végén a lombozat olyan mézsárga árnyalatot vesz fel, amit még a HDR mobilom sem tud visszaadni.

– Nekem ez a hársfasor a kedvencem – jegyzi meg Janka a lombok felé pillantva. – Minden évszakban teljesen más arcát mutatja. Télen vakító fehér a hótól, tavasszal üde zöld, nyáron mély árnyékot ad, most pedig aranylik az egész.

A szigorú vonalvezetésű Franciakertből átsétálunk az Angolpark ligetesebb világába, ahol természetesebb minden. Megkeressük a különleges formájú tulipánfát, amelynek hulló levelei már sárga szőnyegként terítik be a földet a hatalmas platánok szomszédságában. A fák nagy része még az Esterházyak idejéből maradt itt, százéves matuzsálemek vigyázzák a sétányokat. Készülnek ide külön parktúrák is, ahol a helyi szakemberek a növények titkait és a történeti hátteret mesélik el.

Közben a helyi városiak sétálnak el mellettünk, gyerekek sietnek át a parkon az iskola felé. Fertőd ugyanis város, a Wikipédia szerint „1995-ben kapott városi rangot, ekkor 3179 lakosa volt. 1950-ben jött létre az Esterházy Miklós herceg által alapított Eszterháza (németül: Esterhaus), valamint az 1313-ban alapított Süttör (németül: Schüttern) községek egyesülésével”. A Franciakert és az Angolpark szabadon átjárható, a település természetes része, és ez a helyzet a kastély fenntartóinak egyik legfontosabb célja is.

A híres Cziráky Margit-rózsakert október végétől már zárva tart (a fotó is a kerítés felett készült). Május végétől júliusig éli az első, legerősebb virágzását, amit egy augusztusi hullám követ – akkor belépős, nyaranta esküvők és lánykérések visszatérő díszlete.

Tündérvilág, denevérek és kávégőz

A Kiskastély mellett elsétálva lelünk rá a 172 fős Marionettszínházra. Ez élő kamaraszínpad, amely beszélgetőesteknek, konferenciáknak és színházi daraboknak is otthont ad. Karácsonykor pedig a Diótörőt hozzák el ide, (LED-)gyertyák ezreivel megvilágított Candlelight-koncertként, amire már most kapkodják a jegyeket.

– A legnagyobb kérdés egy ekkora műemléknél az, hogyan tudjuk a történelmi örökséget a mai ember számára is érthetővé, élvezhetővé tenni anélkül, hogy elveszítené az értékét – mondja Janka.

A főszezon persze a nyár: májustól szeptember végéig egymást érik a kerékpárosok és az osztálykirándulásra érkező iskoláscsoportok. Sütő Csilla ügyvezető célja viszont kezdettől az volt, hogy a szezont kitolják, és Eszterháza négy évszakon át működjön.

Erre a legjobb példa a tavaly elindított fénypark, ami egy cseh fényszobrászcsapattal közös együttműködés. Idén a Fantáziakert tematikát hozták el, amit a helyi mondavilág tündértörténeteire építettek fel. Osváth Ádám, a kastély tudományos és kulturális menedzsere még külön szombati tematikus sétákat is kidolgozott hozzá, ahol minden fényszobrot belesző a fertődi legendákba. Este öttől kilencig van nyitva a Díszudvarban és a parkban; a Kiskastély melletti klasszikus kávézó pedig kitelepül forralt borral és gőzölgő italokkal. Aki egyébként novemberben a bécsi karácsonyi vásárba menne kirándulni, akár itt is nyugodtan kiköthet.

De nemcsak a fények miatt éri meg idekanyarodni az őszi-téli hónapokban. Ott van az Eszterházi Forgatag rendezvénysorozat, ami a nagyobb ünnepekhez igazodik: húsvétkor locsolkodással, most hétvégén pedig a halloweeni kézműves vásárral és kincskereséssel. Mivel a kastély környékén tekintélyes denevérpopuláció él, a gyerekeknek ismeretterjesztő denevéres meseprogramot szerveznek, eloszlatva a tévhiteket a repülő emlősökről.

Nyáron állítólag egészen más arcát mutatja a hely: a klasszikus Haydneum-koncertek és az operagála mellett simán megfért a latin-amerikai nap tangóoktatással, vagy a kastély falai tövében rendezett, finom nappali lounge party. Ha pedig az intimebb dolgokat keresed, van helyi könyvklub és kvízest is.

Az aktívabbaknak ott a frissen új helyszínre költöztetett szabadulószoba, „A 7 titok” néven, amire előre kell időpontot foglalni. Népszerű a Múzeumok Éjszakája és a „Pincétől a padlásig” túrák is, amelyek gyorsan megtelnek látogatóval (ezeken a látogatók elől egyébként elzárt zugokat lehet bejárni).

Két kávézó és a Belvedere csigalépcsője

Két kávézó is működik a területen, két külön világ. A Kiskastély melletti a klasszikus vonalat viszi, berendezésében a történelmi belsőre rímel. Ebben a friss, reggelire szánt péksütemények közül a zserbós csigát és tepertős pogácsát választottam egy kávéval, amelyek finomak és laktatók voltak.

A főbejáratnál viszont most nyílt egy modern, letisztult kávézó. Pont e mögé tervezik a biciklis fejlesztéseket: biztonságos kerékpártárolókat és elektromos kerékpártöltőket építenek ki. A jelenlegi megoldás a kovácsoltvas kapun kívül nem nyűgözött le, úgyhogy ideje a váltásnak. Az Eszterháza Központból is látszik, mekkora forgalmat bonyolít a Fertő-tó menti kerékpárút, és tudják, mire van szüksége a tekerésben elfáradt vándornak: minőségi kávéra, biztonságos támaszra a bringának, amíg az ember a kertet és a kastélyt járja, és áramra az ebike-ok töltéséhez.

A nemrég felújított nyugati szárnyban a kortárs művészeté a terep: időszaki tárlatok, a KOGART szobrai és egy katonakiállítás („A kultúrateremtő katona”) látható. A központi szárny földszintjén a Nyári Ebédlő, a hűs Sala Terrena fogad, ahol nyitott ajtóknál egyenes rálátás nyílik a Franciapark zöldjére.

Az emeleten a gazdagon díszített Apolló-terem uralja a teret, ahol az egykori estélyek zenei világa ma is megelevenedik a koncertek alatt, miközben interaktív vetítések segítenek megérteni a letűnt korszakot.

A látogatás igazi zárása a legfelső pont: a csigalépcsőn elérhető Belvedere. Ez a kastély felső szintje, amely kilátópontként is működik. Fentről rögtön kitisztul az egész tájrendezési elv. A kastély nem önmagában álló épület, hanem egy hatalmas térbeli tengely közepe: a középső allée nyílegyenesen fut ki a tájba, pontosan a fertőszentmiklósi templomtoronyra szegezve a tekintetet.

Ahol a gondolatok lecsendesednek: Nagycenk és Bánfalva

Délután érdemes átkirándulni Nagycenkre. Bár mindkét helyszín az Eszterháza Központhoz tartozik, a hangulatuk ég és föld.

Fertőd a barokk pompa és a rokokó teatralitás, Nagycenk viszont a reformkor fegyelmezett, tettre kész, praktikus világa. A Széchenyi-örökség nem a külsőségekről szól. Az ottani parkban Széchenyi István utazásait és korszakalkotó találmányait bemutató játszótér várja a családokat, a kastélyon belül a Virágház kávézó kínál megállót, és rendszeresek az origamifoglalkozások, vagy a természetvédelemmel, klímával foglalkozó szabadegyetemi előadások.

A lovas hagyományok ma is élnek: a különböző, oda szervezett programok (pl. Póniklub) alkalmával látogatható lovardában két póni is várja a gyerekeket, de nem egyszerű simogatásra, hanem komplex, felépített múzeumpedagógiai programra.

Ha pedig a testi-lelki lelassulás a célod a túrán, van egy harmadik pont is a környéken: a Sopronbánfalvi Kolostor Hotel és Étterem.

Ez az egykori pálos-karmelita kolostor nem a lapostévékkel felszerelt wellnesshotelek világát hozza. Néma folyosók, rokokó freskókkal díszített termek, egy csendes belső udvar és egy szabadon használható, elmélyülésre csábító könyvtár fogad a szomszédos barokk kápolna árnyékában.

Az étterme az eredeti, freskókkal díszített refektórium: a szakácsok szezonális alapanyagokkal dolgoznak (korhű recepteket dolgoznak át modern, elérhető fogásokká), olyan környezetben, ahol a hétköznapi feszültség szinte magától párolog el. Az egyoldalas, tíznél kevesebb főételből álló menü nekem egyből felkeltette az érdeklődésem, de végül nem volt időm megnézni az éttermet, így átkerült a tágabb bakancslistámra.

Egyetlen tanács a látogatóknak

Nyissátok meg a kastély közösségi oldalait a látogatás előtt – a programok, az aktuális látnivalók és a tárlatvezetések idősávjai gyorsan változnak és hamar betelnek. Érdemes több célt is kitűzni, mert egyórás sétától az egész napos látogatásig itt sok minden belefér.

Aztán parkoljátok le a kerékpárt a főbejáratnál, vagy az autót az út túloldalán lévő, óriási parkolóban, kérjetek egy kávét a pénztár melletti kávézóban, és induljatok el gyalog a hársfasor felé az őszi-téli-tavaszi délelőttben. Az élmény nem fog elszaladni. Aki pedig estére érne oda: sötétedéskor nyílik a fénypark!

A minták első körös feldolgozása 57 olyan állatfajt tárt fel, amelyet a tudomány korábban nem ismert. Ennél is meghökkentőbb, hogy a begyűjtött anyagnak ekkor még csak körülbelül tíz százalékát vizsgálták át részletesen.

Egy hely, ahol két óceáni világ találkozik

A Mar del Plata tengeralatti kanyon Dél-Amerika atlanti partvidékén található. Mélysége helyenként meghaladja a 3300 métert, vagyis a kanyon mélyebb, mint amilyen magas sok európai hegy. A térség ökológiai szempontból azért különleges, mert közelében találkozik a meleg, szubtrópusi Brazília-áramlás és a délről érkező hidegebb, tápanyagban gazdag Malvin-áramlás. Az eltérő víztömegek találkozása rendkívül változatos körülményeket hoz létre. A felszínről mindebből gyakorlatilag semmit sem látunk. Több ezer méterrel lejjebb azonban korallok, tüskésbőrűek, rákfélék és más mélytengeri állatok egész közösségei élnek.

Loki is előkerült a mélységből

Az egyik legfeltűnőbb új állat egy Peniagone nembe tartozó tengeri uborka, amelyet a kutatók ideiglenesen Lokinak kezdtek nevezni. A becenév a testén található szarvszerű nyúlványokra utal, amelyek a skandináv mitológia modern ábrázolásaiból ismert Loki alakját idézik. Az állatot mintegy 2577 méteres mélységben találták. Az expedíció anyagában összesen akár tíz új tengeriuborka-faj is lehet.

A furcsa tüskésbőrűek mellett húsz új evezőlábúrák-fajt, számos új korallt, tengeri tollat és más gerinctelent azonosítottak. Összesen öt olyan csoportot is találtak, amelyek nem csupán új fajnak, hanem teljesen új nemzetségnek bizonyulhatnak.

Húsz szakember ült neki ugyanannak a „rejtvénynek”

A minták feldolgozására nemzetközi fajazonosító műhelyt szerveztek Buenos Airesben. Latin-amerikai és európai taxonómusok dolgoztak együtt azért, hogy a lehető leggyorsabban megállapítsák, mely állatok tartoznak már ismert fajokhoz, és melyek jelentenek valódi újdonságot. Ez jóval bonyolultabb annál, mint ránézni egy különös állatra és kijelenteni, hogy „ilyet még nem láttunk”. A kutatóknak össze kell hasonlítaniuk a testfelépítést korábbi leírásokkal és múzeumi példányokkal, sok esetben pedig genetikai vizsgálatokkal is meg kell erősíteniük az eredményt.

A munka azért is nehéz, mert számos mélytengeri állatcsoportnak világszerte csak néhány specialistája van. Egyetlen apró rák azonosításához olyan szakemberre lehet szükség, aki évtizedek óta pontosan azt a csoportot kutatja.

A tíz százalék a legizgalmasabb szám

Az 57 új faj önmagában is látványos eredmény. A történet legfontosabb része azonban talán az, hogy mindez az expedíciós minták töredékének feldolgozásából született. A begyűjtött anyag mintegy kilencven százaléka ekkor még részletes vizsgálatra várt. Természetesen ebből nem következik, hogy a végére tízszer ennyi új faj lesz, de jól mutatja, mennyi munka és lehetséges felfedezés maradt még hátra.

A mélytenger különösen alkalmas arra, hogy teljes fajok rejtve maradjanak előttünk. Hatalmas területet foglal el, nehéz és költséges elérni, egy-egy kutatóút pedig csak parányi részt képes közvetlenül megvizsgálni.

Még mindig nem tudjuk pontosan, kik élnek ugyanazon a bolygón velünk

A 21. század technológiája műholdakkal figyeli a Föld felszínét, robotokat küld más bolygókra és genetikai szinten elemzi az élőlényeket. Mindezek ellenére saját óceánjaink jelentős részéről még mindig rendkívül hiányos a biológiai tudásunk. A Mar del Plata kanyon felfedezései ezért nem csupán 57 új nevet jelentenek majd a fajok jegyzékében. Arra emlékeztetnek, hogy a Földön még ma is léteznek olyan nagy élővilágok, amelyekből egyetlen expedíció néhány doboznyi mintája egész sor ismeretlen állatot hozhat felszínre. És közben a minták kilencven százaléka még ott vár a laboratóriumokban.

Egy új magyar kezdeményezés most pontosan erre a gondolatra épít. Az 1Kert.hu kertészeti webáruház külön FELCO-alkatrészoldalt indított felco-alkatresz.1kert.hu címen, hogy a javítható kerti szerszámok tovább szolgálhassák gazdáikat. Mert egy jól megválasztott pótalkatrész nemcsak a pénztárcánknak jelenthet könnyebbséget, hanem az erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodást is segítheti.

A legzöldebb hulladék az, amelyik létre sem jön

Amikor környezetvédelemről beszélünk, legtöbbször a szelektív hulladékgyűjtés, az újrahasznosítás vagy az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása jut eszünkbe. Ezek valóban fontosak, de van egy még korábbi lépés, amelyről kevesebb szó esik: megakadályozni, hogy egy használható tárgy egyáltalán hulladékká váljon.

Az Európai Unió hulladékgazdálkodási szemléletében sem véletlenül a hulladék keletkezésének megelőzése áll az első helyen. Az újrahasznosítás hasznos megoldás, de már egy meglévő hulladék kezeléséről szól. Ha viszont egy szerszámot megjavítunk, és tovább használunk, akkor sok esetben magát a hulladékká válást előzhetjük meg.

Ez különösen érdekes a kerti eszközöknél, amelyek gyakran fémből, műanyagból és más, különböző módon előállított anyagokból készülnek. Egy új metszőolló gyártásához nyersanyagok, energia, feldolgozás és szállítás szükséges. Ha a régi szerszám még jó állapotban van, és csupán egy kisebb alkatrész hibásodott meg, a javítás révén ezeknek az erőforrásoknak egy részét megtakaríthatjuk.

A metszőolló, amely nem szeretne nyugdíjba menni

Aki rendszeresen kertészkedik, tudja, hogy bizonyos szerszámokhoz idővel egészen személyes kapcsolat alakul ki. Egy jól bevált metszőolló évekig, akár évtizedekig kéznél lehet a gyümölcsfák, rózsák vagy szőlőtőkék gondozásakor. Megszokjuk a súlyát, a fogását, és azt is pontosan tudjuk, mekkora ágat képes könnyedén elvágni.

Aztán egyszer csak elfárad benne a rugó, elkopik a penge, vagy meghibásodik valamelyik kisebb szerkezeti eleme. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy az egész eszköz elérte élettartama végét, pedig ez korántsem biztos.

A svájci FELCO metszőollók egyik fontos tulajdonsága éppen a javíthatóság. Számos modelljükhöz külön beszerezhetők a természetes használat során kopó, illetve sérülékeny alkatrészek. Ilyen lehet például a vágópenge, az ellenpenge, a rugó, egy rögzítőcsavar vagy akár a markolatborítás.

A jól megtervezett szerszám tehát nem feltétlenül válik használhatatlanná attól, hogy valamelyik része elhasználódik. Ha a szükséges alkatrész cserélhető és beszerezhető, a metszőolló ismét munkába állhat, miközben az eredeti szerkezet jelentős része tovább használható marad.

Az igazi fenntarthatóság már a tervezőasztalon elkezdődik

Két hasonló feladatot ellátó szerszám között nem csupán az ár, a teljesítmény vagy a kényelem jelenthet különbséget. Az is fontos, hogy mi történik velük néhány év múlva, amikor valamelyik alkatrészük elkopik.

Egy nehezen szétszerelhető, pótalkatrész nélkül forgalmazott eszköz esetében egy apró meghibásodás is a teljes termék lecseréléséhez vezethet. Ezzel szemben a javíthatóságra tervezett szerszámoknál a gyártó már a konstrukció kialakításakor számol azzal, hogy bizonyos részek idővel karbantartásra vagy cserére szorulnak.

A FELCO 8 például egy ergonomikus kialakítású, jobbkezes metszőolló, amelynek számos alkatrésze külön cserélhető. A gyártó ehhez a modellhez többek között pengéket, rugókat, rögzítőelemeket és más javításhoz szükséges alkatrészeket is kínál. Ez a szemlélet lehetőséget teremt arra, hogy az eszköz élettartamát ne kizárólag a leggyorsabban elhasználódó alkatrész határozza meg.

Természetesen a javíthatóság önmagában nem tesz automatikusan környezetbaráttá egy terméket. A gyártás, a szállítás és a használat teljes környezeti hatása is számít. Az azonban kétségtelenül előnyös lehet, ha egy jó állapotú eszköz hosszabb ideig használatban maradhat.

Új magyar oldal a javítható kerti szerszámokért

A javítás lehetősége akkor válik igazán hasznossá, ha a megfelelő alkatrészt meg is tudjuk találni. Ez azonban sokszor nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha egy régebbi metszőollóhoz vagy kevésbé ismert modellhez keresünk pótalkatrészt.

Ezen szeretne segíteni az 1Kert.hu új FELCO-alkatrészoldala, amely a https://felco-alkatresz.1kert.hu/ címen érhető el. A külön webcím a meglévő kertészeti webshopot egészíti ki, és kifejezetten a FELCO-szerszámok javításához szükséges alkatrészekre irányítja a figyelmet.

Az 1Kert.hu kínálatában különféle gyári FELCO-pótalkatrészek találhatók, többek között rugók, vágópengék, ellenpengék, javítókészletek és markolatborítások. A lehetőség azoknak is érdekes lehet, akik már hosszabb ideje használnak egy jól bevált metszőollót, és nem szívesen válnának meg tőle egy kisebb meghibásodás miatt.

Az alkatrész kiválasztásánál ugyanakkor fontos a pontos típusazonosítás. A különböző FELCO-modellek egyes alkatrészei eltérhetnek egymástól, így a megfelelő cserealkatrészt a modellszám és a gyári alkatrészazonosító alapján érdemes kiválasztani.

Mielőtt bármit kicserélnénk, nézzük meg, valóban elromlott-e

A természetbarát kertészkedéshez nemcsak a javítás, hanem a rendszeres karbantartás is hozzátartozik. Egy metszőolló ugyanis attól is működhet nehezen, hogy a pengéjén növényi nedvek, gyanta vagy szennyeződés halmozódott fel. A rossz vágásminőség mögött olykor tompa penge, nem megfelelő beállítás vagy hiányos kenés áll.

Egy alapos tisztítás, élezés és a mozgó alkatrészek megfelelő karbantartása sok esetben visszaadhatja a szerszám korábbi használhatóságát. Ha viszont valamelyik alkatrész ténylegesen eltört, erősen elkopott vagy sérült, akkor célszerű a megfelelő gyári cseredarabot keresni.

A karbantartás a növények szempontjából sem közömbös. Az éles, tiszta és jól működő metszőolló pontosabb, roncsolásmentesebb metszlap kialakítását segíti, míg a tompa vagy hibás szerszám összezúzhatja az ágak szöveteit. A megfelelő tisztítás emellett a növényi kórokozók szerszámmal történő átvitelének kockázatát is csökkentheti.

Vagyis egy jól karbantartott metszőolló nemcsak tovább szolgálhat, hanem a kert növényeinek gondozásához is megbízhatóbb eszközt jelenthet.

A kevesebb vásárlás néha többet ér, mint a zöld csomagolás

A környezettudatos vásárlásról könnyű azt gondolni, hogy mindig valamilyen új, fenntarthatóbbnak nevezett termék beszerzésével kezdődik. Pedig a meglévő tárgyaink élettartamának meghosszabbítása sokszor legalább ilyen fontos döntés.

Nem minden javítás éri meg, és nem minden elhasználódott eszköz menthető meg biztonságosan. Ha azonban egy tartós szerszám csupán kisebb, cserélhető alkatrész miatt nem működik megfelelően, érdemes mérlegelni a javítás költségét és lehetőségét az új termék megvásárlása előtt.

Ez a gondolkodás túlmutat a metszőollókon. Ugyanez érvényes lehet számos háztartási eszközre, kerti gépre vagy barkácsszerszámra is. A hosszabb használat, az alkatrészcsere és a megfelelő karbantartás mind hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb erőforrást használjunk fel, és kevesebb hulladékot termeljünk.

A változás pedig sokszor egészen apró döntésekkel kezdődik. Például azzal, hogy egy eltört rugó láttán nem a legközelebbi új metszőollót keressük, hanem először megnézzük, beszerezhető-e hozzá a megfelelő pótalkatrész.

A természetnek nem újabb szerszámokra, hanem kevesebb pazarlásra van szüksége

Egyetlen metszőolló megjavítása természetesen nem oldja meg a világ hulladékproblémáját. De a környezeti szemléletváltás ritkán egyetlen látványos lépéssel történik. Sokkal inkább azokból az apró, mindennapi döntésekből áll össze, amelyekkel hosszabb ideig használjuk a tárgyainkat, tudatosabban vásárolunk, és kevésbé tekintjük természetesnek a folyamatos lecserélésüket.

Az új magyar FELCO-alkatrészoldal ehhez kínál egy gyakorlati lehetőséget. Aki javítható metszőollót használ, annak érdemes ismernie a pótalkatrészek beszerzésének lehetőségét, mert egy kisebb javítás akár további évekig használatban tarthatja a jól bevált szerszámot.

Az új oldal címe: https://felco-alkatresz.1kert.hu/

Az erdőben sem vész kárba minden attól, hogy elmúlt a fénykora. Nekünk sem kell feltétlenül megválnunk valamitől csak azért, mert egy apró része elfáradt. Néha a természetért tett egyik leghasznosabb lépés egészen egyszerű: megjavítjuk azt, ami már a miénk.

A remetebogár már az illatával is kilóg a sorból

A remetebogár, Osmoderma barnabita Magyarország egyik különleges, fokozottan védett bogara. Nagy, sötétbarna testű állat, ám még ennél is különösebb ismertetőjele a hímek által kibocsátott erőteljes, gyümölcsös illat. Az aromát barackhoz, szilvához, őszibarackhoz vagy erjedő gyümölcshöz is hasonlították. Kedvező körülmények között akár méteres távolságból is észrevehető lehet. Nem kellemes parfüm kedvéért termeli. Kémiai üzenetről van szó, amelynek egyik fontos szerepe a nőstények vonzása.

Az igazi történet azonban az öreg fa belsejében zajlik

A kifejlett remetebogárral ritkán találkozunk, mert életének nagy része rejtve marad. Lárvája nagy, idős, odvas fák belsejében felhalmozódó korhadékban fejlődik. Nem egyszerűen bármilyen korhadt tuskó felel meg neki. Olyan stabil mikroélőhelyre van szüksége, amely megfelelő nedvességet és korhadó szerves anyagot biztosít hosszú fejlődése során. Az ilyen faodú nem egyik évről a másikra alakul ki. Sok esetben évtizedek, sőt egy évszázadnyi öregedés eredménye.

Ezért nem lehet gyorsan „újat ültetni” helyette

Ha kivágnak egy több száz éves, odvas fát, természetesen lehet új csemetét ültetni a helyére. Csakhogy az új fa még nagyon sokáig nem képes ugyanazt az élőhelyet biztosítani. Egy idős fa törzsében repedések, üregek, korhadó részek és speciális mikroklímájú zugok egész rendszere alakulhat ki. Egyetlen ilyen fa valóságos társasház lehet gombák, bogarak, madarak, denevérek és más élőlények számára. A remetebogár ezért többet mesél saját magánál. Ahol fenn tud maradni, ott rendszerint olyan öreg fák is jelen vannak, amelyek egész élőlényközösségeknek adnak otthont.

Magyarországon különösen értékes lakó

Hazánkban elsősorban idős, odvas lombos fákhoz kötődik, többek között ártéri ligeterdők öreg fáihoz. Másutt tölgyekben, bükkökben és egyéb fafajokban is kialakulhat számára alkalmas odú.

A fafaj önmagában nem minden. A fa kora, odvainak állapota, a belsejében felhalmozódott korhadék és a környezet folytonossága sokkal fontosabb. Ez az oka annak, hogy egy kívülről „rossz állapotúnak” tűnő öreg fa természetvédelmi szempontból sokszor rendkívüli értéket képvisel.

Egy bogár, amelyet akár az orrunkkal is észrevehetünk

A remetebogár látványa ritka élmény. Sokan akkor sem találkoznak vele, ha olyan helyen kirándulnak, ahol valójában él. Az illata azonban különleges nyomot hagy maga után. Egy gyümölcsös aromájú bogár önmagában is elég furcsán hangzik ahhoz, hogy emlékezzünk rá.

De ha legközelebb egy hatalmas, üreges, félig korhadó öreg fa mellett sétálunk el, érdemes más szemmel nézni rá. Lehet, hogy nem egy haldokló fa áll előttünk, hanem egy egész élővilág egyik legfontosabb lakóháza.

Az avar nem üres

A lehullott levelek között rengeteg gerinctelen húzódhat meg. Bogarak, pókok, százlábúak és más apró állatok keresnek védett mikroélőhelyet a hideg, a kiszáradás és a ragadozók ellen. Egyes lepkék peteként, hernyóként vagy bábként tölthetik a telet a növényi maradványok között. Bizonyos poszméhkirálynők pedig sekélyen a talajba húzódva telelnek, ahol az avarréteg további védelmet adhat. Ha ősszel mindent felszívunk, ledarálunk vagy elszállítunk, nem csupán „szemetet” távolítunk el. Olyan téli élőhelyeket is megszüntethetünk, amelyek tavasszal újra benépesítenék a kertet.

A száraz szár sem feltétlenül hulladék

A növények elszáradt, üreges szárai különösen értékesek lehetnek. Egyes magányos méhek és más rovarok használhatják az ilyen járatokat fejlődésük vagy pihenésük során. Az álló száraz növényzet közben magokat is tartogat a madaraknak. A dérrel borított kórók pedig télen még látványosak is lehetnek, ha nem azonnal a komposzton végzik. A természetben nincs őszi nagytakarítás. A tavalyi növényzet fokozatosan bomlik le, miközben átmeneti otthont és táplálékot ad számtalan élőlénynek.

Ez nem azt jelenti, hogy a teljes kertet el kell borítania az avarnak

A vastag, összetömörödött levélréteg a gyepen valóban problémát okozhat. Csökkentheti a fényt és a levegőzést, ezért a pázsitról érdemes összeszedni. De a leveleknek nem kell feltétlenül zsákban távozniuk a kertből. Bokrok alatt, sövények tövében, fák körül vagy kevésbé frekventált ágyásokban természetes talajtakaróként maradhatnak. A beteg növényi részekkel természetesen más a helyzet. Erősen fertőzött lombot nem érdemes mindenáron helyben hagyni csak azért, mert „természetes”.

A sünnek is jól jöhet egy békésebb sarok

Nagyobb levél- és gallykupacok más állatok számára is vonzó búvóhelyet jelenthetnek. A sünök például sűrű növényzet, rőzse és száraz levelek között kereshetnek telelésre alkalmas helyet. Éppen ezért ősszel egy régebb óta álló levélkupac átpakolását sem árt óvatosan végezni. Ami kívülről egyszerű kerti hulladéknak tűnik, belül már lehet lakott.

A rendezett kertnek nem kell sterilnek lennie

Az igazán természetbarát kert nem attól válik vadonná, hogy többé semmit sem csinálunk benne. Inkább attól, hogy nem minden négyzetméteren ugyanazt a rendet követeljük meg.

Lehet tiszta a járda, rendezett a terasz és gondozott a gyep, miközben a sövény mögött marad néhány marék levél, néhány száraz szár és egy kevés holt fa. Nekünk ez csak egy kissé lazább sarok. Egy apró állat számára viszont különbség lehet aközött, hogy megéri-e a tavaszt.

A jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet kutatói most egy különösen kifinomult gombastratégiát tártak fel. Bizonyos fajok előbb lebontják a lucfenyő mérgező védőanyagait, majd egy ribóz nevű egyszerű cukrot kapcsolnak a még mindig káros bomlástermékekhez. A kémiai átalakítás stabil és ártalmatlanabb vegyületeket hoz létre, így a fa egyik fontos védelmi vonala kikapcsol.

Mivel védekezik a lucfenyő a kéreg alatt?

A háncsszövet, vagyis a kéreg alatti élő réteg a tűlevelekben előállított tápanyagokat továbbítja a gyökerek felé. Mivel a szúbogár és lárvái éppen ebben a tápláló zónában készítik járataikat, a fa erős kémiai védelemmel őrzi. A fenolos vegyületek a kéreg száraz tömegének akár öt százalékát is kitehetik, és sok mikroorganizmus növekedését gátolják.

Amikor azonban rengeteg szú egyszerre támad, nem egyedül érkeznek. Testükön és járataikban különféle gombákat szállítanak, amelyek közül több képes megtelepedni a fában. A bogár–gomba kapcsolat fajonként és helyzetenként eltérő lehet, de egyes mikrobák lebontják a fa védekező anyagait, és ezzel kedvezőbb környezetet teremtenek saját maguknak, valamint közvetve a bogaraknak is.

Mit csinál a gomba a cukorral?

Ruo Sun, Snehal K. Nimbkar és munkatársaik tizenkét, lucfenyőhöz és szúbogarakhoz kapcsolódó gombafajt vizsgáltak. Valódi lucfenyőkérgen és mesterséges táptalajon tenyésztették őket, majd kémiai elemzéssel követték, milyen anyagokká alakítják a fa védővegyületeit. Több gomba megkezdte a méregtelenítést, de a bomlástermékek egy része továbbra is mérgező maradt.

Két faj, a Coprinellus radians és a szújáratokból ismert Cylindrobasidium ipidophilum még egy lépéssel tovább ment. Ribózt kapcsolt a bomlástermékekhez, vagyis ribozilációt végzett. Ez a kis molekuláris kiegészítés csökkentette a vegyületek mérgezőségét, és megakadályozta, hogy más élőlények anyagcseréje könnyen visszaalakítsa őket az eredeti, károsabb formába.

Miért volt nehéz felismerni a ribózt?

A kutatók először csak azt látták, hogy egy öt szénatomos cukor kapcsolódott a molekulához. A ribóz, a xilóz és az arabinóz tömege azonos, ezért egyszerű tömegméréssel nem lehetett megkülönböztetni őket. Baoyu Hu, Yoko Nakamura és kollégáik kiterjedt mágneses magrezonancia-vizsgálatokkal igazolták, hogy valóban ribózról és annak meghatározott térbeli formájáról van szó.

Ez azért különösen érdekes, mert a glükóz kapcsolásával járó méregtelenítés jól ismert biokémiai fogás, a ribóz ilyen szerepét viszont eddig alig vizsgálták. A kutatók szerint könnyen lehet, hogy más rendszerekben is jelen van, csak a korábbi elemzések automatikusan glükózt feltételeztek vagy nem tudták pontosan azonosítani a cukrot.

Nem egyetlen gomba dönti le a fa védelmét

A vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága, hogy a lucfenyő kémiai védelmét valószínűleg több gombafaj együtt bontja le. Egyesek más-más vegyületet támadnak, némelyek csak részben méregtelenítenek, a ribózt kapcsoló fajok pedig tartósan lezárhatják a folyamatot. Jonathan Gershenzon és munkatársai ezt egyfajta gombakonzorciumként írják le, amely közösen nyit kémiai kaput a kéregben.

Ez nem tudatos összeesküvés a fa ellen. A gombák saját fennmaradásukért dolgoznak, a szúbogár pedig kihasználja azt a környezetet, amelyet a vele utazó mikroorganizmusok alakítanak ki. A kölcsönhatás eredménye mégis több lehet az egyes fajok külön-külön végzett tevékenységének egyszerű összegénél.

Lehet ebből új védekezési módszer?

A legerősebben riboziláló gomba különösen jól növekedett lucfenyőkérgen, ami arra utal, hogy a képesség valódi előnyt ad neki. Ha sikerül azonosítani a folyamatért felelős enzimet, és feltárni, hogyan befolyásolja a szújáratok teljes mikrobiomját, később célzott erdővédelmi megoldások is születhetnek. Elméletileg a gombaközösség összetételének módosítása vagy egy kulcsfontosságú méregtelenítő lépés gátlása gyengítheti a bogarak sikerét.

Ettől azonban még messze vagyunk. Az erdei ökoszisztéma mikrobiomjába belenyúlni kockázatos, mert ugyanaz a szervezet több kapcsolatban is részt vehet, és a laboratóriumi hatás nem feltétlenül ismétlődik meg egy élő, időjárásnak kitett erdőben. Az eredmény most elsősorban azt mutatja meg, hol érdemes tovább keresni.

A szújárat tehát nem pusztán egy bogár alagútja a fában, hanem apró kémiai üzem, ahol növényi mérgek, gombák és cukormolekulák találkoznak. A lucfenyő védekezése erős, de ellenfelei sem egyetlen eszközzel dolgoznak. Néha egy erdő sorsa azon múlhat, hogy egy mikroszkopikus gomba melyik cukrot kapcsolja egy láthatatlan molekulához.

A fa nem minden évben költ ugyanannyit magokra

Rengeteg makk előállítása komoly energiabefektetés. A tölgynek virágokat kell létrehoznia, majd hónapokon keresztül fejlesztenie kell a terméseket. Ha egy évben hatalmas mennyiségű makkot érlel, az erőforrásokat von el más feladatoktól. Ezért nem meglepő, hogy a kiugróan bőséges termés után gyengébb év következhet. A terméshozam nagyságát az időjárás is erősen befolyásolhatja, különösen a virágzás és a termésfejlődés időszakában.

De miért terem egyszerre rengeteg fa?

Az igazán érdekes rész nem az, hogy egyetlen tölgynek jó éve van. A bő termésű években nagyobb területeken sok fa egyszerre produkálhat az átlagosnál több makkot. Az egyik lehetséges előny az úgynevezett ragadozótelítés. Normál évben az erdei állatok a lehullott makkok jelentős részét elfogyaszthatják. Ha azonban hirtelen elképesztő mennyiség kerül a földre, egyszerűen lehetetlenné válik mindet megenni.

A fa pontosan erre „számít”

Természetesen a tölgy nem tervez tudatosan. Az evolúció során azonban fennmaradhatott az a termési stratégia, amely bizonyos években egyszerre túl sok táplálékot kínál a magfogyasztóknak. A mókus, egér, vaddisznó, szajkó és más makkfogyasztó hiába dolgozik teljes kapacitással, maradhatnak olyan termések, amelyek elkerülik őket. Ezekből tavasszal új tölgycsemeték indulhatnak fejlődésnek.

A makkáradat egész erdei táplálékhálót megmozgathat

A rengeteg termés nem csupán a tölgy szaporodásáról szól. Sok állat számára óriási táplálékbőséget teremt. Ha a rágcsálók sok makkhoz jutnak, nagyobb arányban vészelhetik át a telet és sikeresebben szaporodhatnak. Ez később a rájuk vadászó ragadozók számára is több táplálékot jelenthet. Egyetlen jó termésű év hatása ezért még jóval azután is érezhető lehet az erdőben, hogy az utolsó makkot betemette a tavaszi avar.

Nem minden makk lesz tölgy

Valójában elképesztően kevésnek sikerül. A termések nagy részét állatok fogyasztják el, mások kiszáradnak, elrothadnak vagy nem megfelelő helyen csíráznak ki. A fiatal csemetékre újabb veszélyek várnak: árnyék, szárazság, növényevők és versengő növényzet. Ezért van szükség sok magra. A fa szó szerint ezrével indítja el a lehetőségeket azért, hogy végül néhányból évtizedekkel később kifejlett tölgy legyen.

Amikor ropog a makk a bakancs alatt, egy stratégia közepén járunk

Egy makkos erdei út elsőre csak szezonális látvány. Valójában egyszerre látunk növényi szaporodást, állati táplálékbőséget és a következő erdőnemzedék első esélyeit. A földön heverő ezer makkból valószínűleg nem lesz ezer tölgy. Lehet, hogy csak néhányból lesz fa. De egy öreg tölgy számára néhány sikeres utód is elég ahhoz, hogy az egész hatalmas őszi beruházás megérje.

A virágok egy része éppen sötétedéskor válik igazán érdekes helyszínné

Nem minden növény ugyanazokat a beporzókat próbálja magához csalogatni. A nappal dolgozó méhek és lepkék számára a színek különösen fontosak, este azonban más jelek kerülnek előtérbe. Számos virág alkonyatkor vagy éjszaka erősebben illatozik. A világos, fehér vagy halvány szirmok kevés fényben is feltűnőbbek lehetnek, a hosszú csöves virágok pedig kifejezetten a hosszú pödörnyelvű látogatóknak kedveznek. A lonc erős esti illata például nem véletlen. Amikor az ember megáll mellette alkonyatkor, egy egész éjszakai kommunikáció kellős közepébe kerül: a növény illatot küld, a lepkék pedig követik.

Megérkeznek az éjszakai beporzók

Az éjjeli lepkéket sokan még mindig elsősorban olyan rovaroknak tekintik, amelyek a lámpa körül keringenek. Valójában számos faj fontos beporzó. Virágokat járnak végig, nektárt fogyasztanak, és közben virágport visznek egyik növényről a másikra. Mivel más napszakban és gyakran más növényeket látogatnak, mint a nappali beporzók, saját külön műszakot töltenek be az ökoszisztémában. Sokukat alig vesszük észre. Egy sötét kertben könnyű csak a szárnyak halk rezdülését hallani, miközben a virág előtt lebegő rovar néhány másodperc alatt megissza a nektárt és továbbáll.

Közben a vadászok is felébrednek

Az éjszaka nem csupán a nektárfogyasztók ideje. Pókok ülnek lesben a hálókon, éjszakai ragadozó rovarok indulnak vadászni, a levegőben pedig megjelenhetnek a denevérek. A hazai denevérek rovarevők. Repülés közben rengeteg éjszakai rovart zsákmányolhatnak, és ultrahanggal tájékozódva olyan sötétben is pontosan vadásznak, amelyben mi szinte semmit sem látunk.

Egy kert fölött cikázó denevér ezért nem baljós éjszakai vendég. Sokkal inkább annak a jele, hogy a kert környékén elegendő rovar él ahhoz, hogy egy magasabb szintű ragadozó számára is terített asztalt jelentsen.

A mesterséges fény beleszól az éjszakába

A túl erős kerti világítás nem csak az égbolt látványát tünteti el. Számos éjszakai rovart a fényforrások köré vonzhat, eltérítve őket természetes mozgásuktól, táplálkozásuktól és párkeresésüktől. A fényre gyűlő rovarok könnyebben kimerülhetnek vagy ragadozók zsákmányává válhatnak. A kert ökológiai ritmusa szempontjából ezért a sötétség is erőforrás. Nem kell teljes sötétségben botorkálni. Már az is sokat számíthat, ha csak ott és addig világítunk, ahol valóban szükséges.

Egyszer próbáld meg lámpa nélkül

Egy enyhe szeptemberi estén érdemes néhány percre lekapcsolni a kültéri fényeket és megállni a kertben. Először talán úgy tűnik, semmi sem történik. Aztán lassan előjönnek a részletek. Egy lepke megáll a virág előtt, valami megzörren a levelek között, denevér suhan át a háztető fölött, a pókháló pedig egyszer csak megmozdul. A nappali kert ilyenkor nem alszik. Csak átadta a kulcsot az éjszakai műszaknak.

A levéltetveknek két otthonuk is lehet

Számos faj életciklusa meglepően bonyolult. Tavasszal egy fás szárú növényen kezdik a szezont, majd szárnyas nemzedékeik nyáron más növényekre költöznek.

Ősszel ismét szárnyas alakok jelenhetnek meg, amelyek visszatérnek a téli gazdanövényhez. Ott történhet a párzás, majd olyan petéket raknak, amelyek ellenálló állapotban vészelik át a telet. Ezért az ősszel felbukkanó levéltetvek egy része valójában költözőben van. Amit mi új fertőzésnek látunk, az lehet egy éves körút egyik utolsó állomása.

A kellemes ősz nekik is kellemes

A levéltetvek gyors szaporodásának kedvezhet a mérsékelt, nem túl forró idő. Ha szeptemberben hosszú ideig enyhe marad az időjárás, a növényeken pedig friss, zsenge hajtások fejlődnek, egyes fajok számára ismét jó táplálkozási lehetőség nyílhat. A nitrogénben gazdag, puha új növényi részek különösen vonzóak lehetnek. Emiatt az erősen hajtó, későn trágyázott növényeken olykor látványosabbá válhat a jelenlétük. Nem minden őszi levéltetű-észlelésből lesz azonban nagy kártétel. A szezon végéhez közeledve a növény fejlődési állapota és a közelgő hideg is teljesen más helyzetet teremt, mint tavasszal.

A ragadozók sem mentek még szabadságra

Katicák, zengőlégy-lárvák, fátyolkák, ragadozó poloskák és pókok ősszel is fogyaszthatják a levéltetveket. Egy kisebb telep körül gyakran már jelen vannak a természetes ellenségek. Éppen ezért nem minden esetben érdemes azonnal beavatkozni. Ha a növény jó állapotban van és a levéltetvek száma nem nő robbanásszerűen, néhány nap megfigyelés sokszor többet árul el, mint az első pillanat. A kertben ugyanis nemcsak a kártevők száma változik gyorsan. A ragadozók is reagálnak a hirtelen megjelenő táplálékra.

A ragacsos levél árulkodhat

A levéltetvek cukros váladékot, mézharmatot ürítenek, amely ragacsossá teheti a leveleket. Erre korompenész telepedhet, a hangyák pedig szívesen látogatják a telepeket a cukros folyadék miatt. Ha tehát ősszel feltűnően sok hangya jár egy növény szárán, érdemes megnézni a hajtáscsúcsokat és a levelek fonákját. Könnyen lehet, hogy egy levéltetűtelep működteti a kert apró „cukrászdáját”.

Ősszel mindenki a télre készül – még a levéltetű is

A szeptemberben látott levéltetvek jelenléte nem feltétlenül egy elkésett tavaszi csapás. Sok faj számára ez az időszak az éves életciklus egyik kulcsfontosságú fordulópontja.

Költözés, párzás, peték lerakása és a megfelelő téli gazdanövény megtalálása zajlik egy néhány milliméteres rovar világában. Miközben mi azt látjuk, hogy „már megint tetves a növény”, a levéltetű valójában éppen az egész következő évét próbálja bebiztosítani.

Az elegáns szülő és a félelmetes gyerek

A fátyolkák közül a zöld fátyolkák a legismertebbek. A kifejlett állat hosszú csápú, zöldes testű rovar, nagy, finom erezetű szárnyakkal. Esténként fényre is repülhet, ezért olykor a lakásban találjuk.

A lárvája azonban egészen másképp fest. Hosszúkás, barnás testű, és két feltűnő, sarlószerű szájszerve van. Ha emberméretű lenne, aligha neveznénk bájosnak. Ezekkel a fogószerű szájszervekkel kapja el zsákmányát. Levéltetvek, apró rovarlárvák, atkák és más puhatestű ízeltlábúak kerülhetnek elé.

A levéltetűtelep közepén van igazán elemében

A levéltetvek szinte ideális zsákmányt jelentenek. Sokszor nagy tömegben ülnek egy helyben a fiatal hajtásokon, miközben növényi nedveket szívogatnak.

A fátyolkalárva végigjárhatja az egész telepet. Nem kérdez, nem tárgyal, és nem válogat sokáig: megragadja az egyik levéltetvet, elfogyasztja, majd továbbindul a következőért. Ezért ahol ilyen lárvát látunk, érdemes békén hagyni. Könnyen lehet, hogy éppen azt a munkát végzi, amelyhez mi már permetező után nyúlnánk.

Van, amelyik még álcázza is magát

Egyes fátyolkalárvák egészen különös trükköt alkalmaznak. Apró növényi törmeléket, viaszmaradványokat vagy akár zsákmányuk maradványait halmozzák a hátukra. Az eredmény egy mozgó kis szemétkupac. Ez segíthet elrejteni őket a ragadozók elől, és valószínűleg abban is, hogy kevésbé legyenek feltűnők a levéltetvek között. Ha tehát egy növény levelén apró törmelékcsomót látunk lassan araszolni, ne feltétlenül söpörjük le. Lehet, hogy a kert egyik legkülönösebb álcázóművésze dolgozik alatta.

A túl tiszta kertből ő is eltűnik

A fátyolkák akkor tudnak tartósan jelen lenni, ha a kert nem csupán zsákmányt, hanem változatos élőhelyet is kínál. Virágzó növények, bokrok, sövények és vegyszermentesebb zugok mind segíthetnek abban, hogy a ragadozó rovaroknak legyen hol táplálkozniuk és meghúzódniuk.

Az erős, széles hatású rovarölő szerek ezzel szemben nem tesznek különbséget a levéltetű és annak természetes ellensége között. Ha minden rovart eltüntetünk, éppen azok a fajok is elveszhetnek, amelyek később maguktól kordában tartanák a kártevőket.

Néha a legjobb növényvédelem hat lábon érkezik

A kertben zajló harcok jelentős részét nem mi vívjuk meg. Ragadozó poloskák, katicák, zengőlégy-lárvák, pókok és fátyolkák egész serege dolgozik a háttérben.

A fátyolka csak azért kevésbé híres, mert nem visel piros, pettyes kabátot, mint a katica. Pedig ha egyszer meglátjuk a levéltetvek között portyázó lárváját, utána egészen más szemmel nézünk majd arra a finom szárnyú zöld rovarra is, amelyik este berepül a teraszlámpához.