Minden évben eljön a pillanat, amikor a gyerekek felnéznek az égre, és megkérdezik: „De tényleg képesek a rénszarvasok körberepülni a világot egyetlen éjszaka alatt?” A felnőttek pedig ilyenkor mosolyognak, de a biológusokban megszólal valami: „Oké, nézzük meg tudományosan.”
A rénszarvas ugyanis egy lenyűgöző állat – elképesztően ellenálló, energiatakarékos és alkalmazkodó. De vajon mennyire közelíti meg a valóság a Mikulás-mítoszt?
A rénszarvas, az észak túlélő bajnoka
A rénszarvas (Rangifer tarandus) a Föld egyik legextrémebb környezetéhez alkalmazkodott. Az északi tundrán olyan hidegben él, ahol a legtöbb állat már az első telefonhívást intézné a központi fűtés felé.
Biológiai szuperképességei közül néhány:
– Tömör, üreges szőrzet, amely csapdába ejti a levegőt és kiváló hőszigetelő.
– Rendkívül alacsony hőleadás – a lábukat például külön hűtési rendszer védi a lefagyástól.
– Nagyon hatékony anyagcsere, amely lehetővé teszi a hosszú távú vándorlást.
– Erős paták, amelyek a hóhoz és jéghez igazodnak.
Ezek alapján akár azt hihetnénk, hogy a Mikulás „repülőcsapata” valóban képes lehet szuperhosszú küldetésekre.
Mekkora távot bír el egy valódi rénszarvas?
A valóság: a rénszarvasok évente akár 5000 km-es vándorlást is teljesítenek, ami az emlősök világában a rekorder szintet közelíti. Napi szinten 20–40 km-t képesek megtenni, jó esetben akár ennél többet is.
Ez elképesztő teljesítmény – csak épp nem egészen az a fajta világ körüli sprint, amit a Mikulás logisztikája kívánna.
És mi lenne a Mikulás-táv? Nézzük a matekot
Ha a Mikulás egyetlen éjszaka alatt akarná megjárni a Föld összes házát, az a legtakarékosabb számítások szerint is több millió kilométert jelentene. Ehhez pedig olyan sebességre lenne szükség, amelyet a rénszarvasok természetes biológiája nem közelít meg. Egy valódi rénszarvas maximális futási sebessége kb. 60–80 km/h. Ez földön csodálatos – levegőben már kevésbé.
A Mikulás-modell szerint tehát vagy:
– a rénszarvasok aerodinamikailag turbózott verzióval rendelkeznek, vagy
– maga a Mikulás időhajlítással dolgozik.
A tudomány jelen állása szerint az első kevésbé valószínű.
Miért tűnnek mégis „szuperhősnek” az északi rénszarvasok?
Azért, mert biológiai működésük már így is extrém:
– A legvastagabb téli bundájuk sok-sok millió apró, levegővel telt szőrből áll.
– Téli anyagcseréjük lassabb, nyáron gyorsabb – mintha kétféle üzemmódjuk lenne.
– Képesek a sarkvidéki sötétségben is tájékozódni a hó alatti hangok alapján.
– A szemük színe télen megváltozik: a sárga retinájuk kékes árnyalatú lesz, hogy jobban lássanak gyenge fényben.
Ha ez nem szuperképesség, akkor semmi.
Ha tehát nem bírnák a világ körüli sprintet… akkor miért szeretjük ezt a történetet?
Mert a Mikulás-rénszarvasok valójában nem az izomerőről szólnak, hanem az emberi fantáziáról. A rénszarvas biológiája amúgy is lenyűgöző – de a mese hozzáad valamit, amit a tudomány nem tud: a varázslatot.
A valódi rénszarvas nem repül, és nem tesz meg millió kilométert egyetlen éjszaka alatt. De amit tesz, az még így is csoda: túlél egy olyan világban, ahol a hőmérséklet mínusz 40 fok alatt is otthonos. A Mikulás rénszarvasai tehát valahol félúton állnak a biológia és a varázslat között. A testük a valóság csodája – a történetük pedig a képzeleté.
És talán épp ezért szeretjük őket: mert emlékeztetnek rá, hogy a tudomány és a mese néha ugyanarra a helyre vezet – az öröm és a kíváncsiság közös ünnepéhez.
