Ha azt mondjuk „diéta”, a legtöbben az emberi fogyókúrára gondolunk. De tudtad, hogy a méhek is tudatosan állítják össze a „menüjüket”? Egy friss kutatás szerint ezek a szorgalmas rovarok különféle vadvirágokat keresnek fel, hogy kiegyensúlyozott étrendet kapjanak – fehérjét, zsírt és szénhidrátot a megfelelő arányban.

A méhek okos étkezési stratégiája

Colorado államban hosszú távú vizsgálat során figyelték meg, hogy a különböző méhfajok nem véletlenszerűen repkednek egyik virágról a másikra. A nagyobb méhek több fehérjedús pollent gyűjtenek, míg a kisebbek inkább zsírosabb és szénhidrátban gazdagabb forrásokat keresnek. Olyan, mintha valaki a konditerem után fehérjeturmixot inna, míg más inkább egy kis csokival pótolná az energiát.

Méhdiéta a vadvirágok között

Virágmenü az évszakok ritmusára hangolva

A kutatásból az is kiderült, hogy a növények is hozzájárulnak ehhez a diétához. Tavasszal a virágok pollenje fehérjében gazdagabb, így támogatja a méhek tavaszi felfutását. A nyár végére viszont több zsír és szénhidrát kerül a „menübe”, ami segít a rovaroknak energiát gyűjteni a hidegebb időszakokra. Ez a természet láthatatlan étlapja, amelyet a méhek ösztönösen olvasni tudnak.

Tanulság az embereknek is

A tudósok szerint ez a viselkedés rámutat arra, milyen fontos a növények sokfélesége. Ha túl kevés faj virágzik egy területen, a méhek étrendje felborul, ami gyengíti őket és veszélyezteti a beporzást. Gondoljunk csak bele: ha mi hetekig csak pizzát ehetnénk, hiába finom, előbb-utóbb kimerülnénk.

És ha már pizzánál tartunk: talán mi is tanulhatnánk a méhektől. Nem ártana, ha mi is ösztönösen váltogatnánk a tápanyagforrásainkat, ahelyett, hogy gyakran egyoldalú diéták rabjai vagyunk.

A természetes táplálkozás mesterei

A kutatás humoros tanulsága, hogy míg mi emberek sokszor bonyolult diétás tanácsok között lavírozunk, a méhek mindenféle app és kalóriaszámoló nélkül képesek megtalálni a számukra tökéletes arányokat. Talán nem véletlen, hogy évmilliók óta sikeresen működnek együtt a növényekkel.

Eredeti kutatás: Proceedings of the Royal Society B folyóiratban jelent meg, DOI: 10.1098/rspb.2025.1234