Ki ne mártotta volna bele a sültkrumplit abba a sűrű, édes-savanykás, piros szószba? De vajon tudtad, hogy a ketchup egykor teljesen máshogy nézett ki – és a paradicsomnak semmi köze nem volt hozzá?

Halszószból indult a világhódítás

A ketchup története Délkelet-Ázsiában kezdődött. A kínai kê-tsiap egy erjesztett halszósz volt, amelynek ízét a brit tengerészek annyira megszerették, hogy hazavitték – de otthon már nem halból, hanem gombából, dióból vagy osztrigából készítették. A „ketchup” szó így került be az angolba, jóval azelőtt, hogy a paradicsom belépett volna a képbe.

A piros szósz kalandos története

Amikor a paradicsom még „mérgező” volt

A 18–19. században sokan hitték, hogy a paradicsom mérgező. Ennek ellenére 1812-ben egy amerikai tudós, James Mease, megalkotta az első paradicsomos ketchupreceptet – brandyvel és fűszerekkel, de még ecet és cukor nélkül. A paradicsomot „szeretett almának” nevezte, ami azért ma már kicsit furcsán hangzik.

Egy ősi növényi szövetség ajándéka

És itt jön a történet igazi csavarja: a paradicsom és a burgonya valójában rokonok, mindketten a burgonyafélék családjába tartoznak. A legújabb genetikai kutatások szerint több millió évvel ezelőtt egy ősibb közös növényi előd „osztotta szét” azokat a tulajdonságokat, amelyeknek köszönhetően a burgonya gumót fejlesztett, a paradicsom pedig lédús termést hozott. Vagyis a mai sültkrumpli és a ketchup alapja már évmilliókkal ezelőtt „összebeszélt” a természet műhelyében.

A piros szósz kalandos története

Heinz és a nagy áttörés

A ma ismert ketchup igazi sikertörténete Henry Heinz nevéhez fűződik. 1876-ban dobta piacra azt a paradicsomos változatot, amely édesebb, savanykásabb és sűrűbb volt, mint bármi korábban. Ezzel a ketchup nemcsak a hamburgerek és sültkrumplik állandó társa lett, hanem igazi világsiker.

A piros szósz kalandos története

Tartós, de nem mérgező

A régi ketchupok gyakran tartalmaztak mesterséges tartósítószereket, például benzoátokat. Heinz azonban rájött, hogy ha igazán érett paradicsomot, sok ecetet, cukrot és sót használ, a szósz természetesen is eltartható – és még finomabb is.

Miért hálás érte a világ?

Mert egy Délkelet-Ázsiából származó halszósz és egy több millió éves növényi rokonság nélkül talán ma nem lenne az a jellegzetes ízélmény, amit egy tál sültkrumpli mellé megszoktunk. A ketchup nemcsak fűszer, hanem kultúrtörténeti utazás is: egy íz, ami bejárta a fél világot, és mindenhol otthonra talált.