A római katonát legtöbbször fegyverrel a kezében, fegyelmezetten masírozva képzeljük el. Kevesebbet beszélünk arról, hogy ugyanez a katona valószínűleg gyakran gyomorgörccsel, hasmenéssel és kimerülten próbálta végigállni az őrséget Britannia szélén. A legfrissebb régészeti-parazitológiai kutatások szerint ugyanis a Római Birodalom északnyugati határán szolgáló katonák komoly bélparazita-problémákkal küzdöttek.

A Hadrianus fala közelében fekvő Vindolanda római erődnél feltárt csatornák üledékének vizsgálata kimutatta: az ott élő katonák szervezetében olyan élősködők tanyáztak, amelyekkel ma is rendszeresen találkozunk.

Egy latrina mesélni kezd – mi derült ki Vindolandában?

A Cambridge-i és Oxfordi Egyetem kutatói egy 3. századi római latrina csatornájából származó üledéket elemeztek. Összesen 50 mintát vettek egy nagyjából 9 méter hosszú szennyvízlefolyóból. Az eredmény meglepően ismerős volt: a minták 28 százalékában bélférgek petéi jelentek meg, és először sikerült kimutatni a Giardia duodenalis jelenlétét római kori Britanniában.

Ez azt jelenti, hogy a római katonák jelentős része krónikus emésztőrendszeri panaszokkal élhette mindennapjait – miközben a birodalom egyik legfontosabb határát védte.

Kik laktak a római belekben? – Paraziták közérthetően

Orsóféreg
Az orsóférgek több centiméter hosszú bélparaziták, amelyek az emberi vékonybélben élnek. Fertőzésük hasi fájdalmat, lázat és tartós hasmenést okozhat, különösen rossz higiénés körülmények között.

Ostorféreg
Az ostorféreg egy vékony, ostorszerű bélféreg, amely főként gyermekeknél és meleg, párás éghajlaton gyakori. Krónikus fertőzés esetén vérszegénységet, hasi görcsöket és fejlődési zavarokat is okozhat.

Giardia duodenalis
A Giardia duodenalis mikroszkopikus egysejtű parazita, amely szennyezett ivóvízzel vagy élelmiszerrel terjed. A giardiasis nevű fertőzés egyik vezető tünete a hosszan elhúzódó, vizes hasmenés, puffadás és jelentős testsúlyvesztés.

Amikor a gyomorfájás harcképtelenné tett

A kutatók szerint ezek a fertőzések nem egyszeri rosszulléteket okoztak. A kezeletlen giardiasis hetekig vagy akár hónapokig is fennállhatott, kiszáradáshoz, alultápláltsághoz és súlyos kimerültséghez vezetve. Egy határvidéken szolgáló katona esetében ez közvetlenül rontotta a harckészültséget.

A helyzetet súlyosbította, hogy a római orvoslás ugyan ismerte a bélférgeket, de hatékony gyógymódjaik nem voltak. A fertőzések így gyakran krónikussá váltak.

Mit árul el a csatorna? – Számok és bizonyítékok

A vizsgálat során a kutatók összesen 50 üledékmintát elemeztek egy nagyjából 9 méter hosszú, Kr. u. 3. századra keltezett latrinacsatornából. A minták mintegy 28 százalékában találtak bélparazitákra utaló nyomokat, elsősorban orsóféreg- és ostorféreg-petéket. Az egyik mintában biomolekuláris (ELISA) vizsgálattal a Giardia duodenalis jelenlétét is sikerült kimutatni, ami az első ilyen bizonyíték római kori Britanniából.

Egy határerőd, amely mindent megőrzött

Vindolanda különleges hely a régészek számára. A vízzel telített talaj megőrizte a szerves anyagokat: több mint ezer, tintával írt fatáblát, több ezer bőrcipőt és a mindennapi élet számos apró nyomát. A latrinák csatornái pedig valóságos időkapszulaként őrizték meg a római katonák egészségi állapotának lenyomatait.

Tetvek, nátha és hasmenés – a római katona mindennapjai

A paraziták jelenléte arra utal, hogy a higiénia messze nem volt olyan fejlett, mint ahogyan azt a római fürdőkultúra alapján gondolnánk. A széklet–száj úton terjedő kórokozók jelenléte azt is jelzi, hogy más fertőzések – például Salmonella vagy Shigella – is könnyen felüthették a fejüket.

Nem véletlen, hogy W. H. Auden híres soraiban a római katona már nem hős, hanem szenvedő ember: „Tetvek a ruhámban, nátha az orromban…” – és könnyen lehet, hogy ehhez súlyos gyomorpanaszok is társultak.

Amit mindenki megkérdez – és amit a latrina megválaszol

Miért foglalkoznak a kutatók egy kétezer éves latrinával?
Mert az ókori paraziták pontos képet adnak arról, hogyan terjedtek a betegségek, és milyen hatással voltak egy egész társadalom működésére és egészségére.

Tényleg ennyire gyakori volt a hasmenés a római katonáknál?
Igen. A vizsgált minták közel egyharmadában mutattak ki bélparazitákat, ami tömeges, visszatérő fertőzésekre utal.

Mit tehetett egy római orvos, ha egy katona megbetegedett?
Meglepően keveset. A tüneteket felismerték, de célzott, hatékony gyógyszereik nem voltak, így a fertőzések gyakran krónikussá váltak.

Mi köze van mindennek a 21. századhoz?
Az, hogy ugyanazok a paraziták ma is emberek millióit betegítik meg világszerte, különösen ott, ahol az ivóvíz szennyezett vagy a higiénia hiányos.

Amit a római latrina végül elmond

A vindolandai leletek arra emlékeztetnek, hogy a történelem nagy birodalmait nemcsak csaták és császárok formálták, hanem egészen hétköznapi tényezők is. A hasmenés, a kimerültség és a krónikus betegségek láthatatlanul, mégis hatékonyan gyengítették a határvidéken szolgáló katonákat.

A római latrinák üledékeiből ma már nemcsak azt tudjuk meg, hogyan éltek ezek az emberek, hanem azt is, mennyire törékeny volt az a világ, amely kívülről olyan erősnek tűnt.

Forrás – az eredeti tudományos kutatás: Smith, A., Ledger, M., Mitchell, P. és mtsai (2025): Intestinal parasites in Roman Britain: biomolecular evidence from the latrines of Vindolanda. Parasitology, Cambridge University Press.