Vannak kérdések, amelyek valahogy minden ember fejében megfordulnak, csak ritkán mondjuk ki őket hangosan. Például ezt: vajon egy kígyó tud pukizni? Vagy egy hal? És mi a helyzet a lajhárral, aki még a pislogást is lassan intézi? A meglepő válasz az, hogy az állati gázkieresztés nagyon is valós jelenség – csak épp nem mindenkinél működik ugyanúgy.
Mi számít egyáltalán szellentésnek?
A tudomány meglepően pontos ebben a kérdésben. Egy szellentésnek azt nevezzük, amikor egy állat gázt bocsát ki a testének azon a végén, amelyik nem a szája. Ez történhet végbélen keresztül, vagy kloákán át – attól függően, hogyan van összerakva az adott élőlény. Ahhoz, hogy ez hanggal is járjon, kell egy zárt emésztőrendszer, benne gáztermeléssel, és olyan záróizmokkal, amelyek rezgésbe tudnak jönni. Ez máris rengeteg fajt kizár.
Kik szellentenek gond nélkül?
Az emlősök többsége igen – náluk a puki, a szellentés és a sima gázkieresztés is a mindennapok része. Az ember mellett a kutya, a macska, a hiéna, a tengeri tehén vagy akár a hiúz is a „büszke szellentők” közé tartozik. De akadnak meglepőbb példák is.
A hering például nemcsak hogy pukizik, hanem tudatosan teszi. Olyan magas frekvenciájú hangot produkál, amit a ragadozó halak nem hallanak – a fajtársai viszont igen. Ez lényegében egy titkos hal-üzenetküldő rendszer.
Vannak olyan fajok is, amelyek védekezésre használják a gázt. A sonorai korallsikló levegőt szív a kloákájába, majd hirtelen kiengedi, így pukkanó hangot ad ki. Nem mérgező, de meggyőző.
És ott van a bolsoni fogasponty, amelynek szó szerint életmentő a gázkieresztés. Az algák emésztése során keletkező gáz felhajtóerőt ad neki, és ha nem engedné ki, felúszna a felszínre – pont oda, ahol a ragadozók várják.
Kik tudnának, de mégsem teszik?
Itt jönnek a denevérek. Elméletben minden adott lenne, mégsem igazán észleltek náluk gázkieresztést. Ennek oka valószínűleg az, hogy rendkívül gyors az emésztésük, így nincs idő a gáz felgyülemlésére.
Sok állatnál előfordul, hogy keletkezik ugyan gáz, de nem elég ahhoz, hogy hangos vagy észrevehető legyen.
Kik azok, akik tényleg nem szellentenek?
Vannak élőlények, amelyek egyszerűen nem rendelkeznek olyan emésztőrendszerrel, ami ezt lehetővé tenné. A portugál gálya például nem is egyetlen állat, hanem több szervezet együttese, és folyékonyra bontja a zsákmányát – nincs hol felgyűlnie a gáznak.
A madarak többsége sem szellent. Az étel gyorsan áthalad rajtuk, a bélflórájuk kevés gázt termel, és a rendszer egyszerűen nem erre van optimalizálva.
A kétéltűeknél a helyzet bizonytalan. A békák záróizmai nem túl erősek, így még ha keletkezik is gáz, az ritkán jár hanghatással.
A kivétel, ami mindent felülír: a lajhár
A lajhár emésztése legendásan lassú. Hetekig tarthat, mire egy adag levél feldolgozódik. A bélflórája metánt termel, de a gáz nem hátul távozik. A lajhár egyszerűen felszívja, majd kilélegzi. Igen: a lajhár nem pukizik – legalábbis nem a klasszikus értelemben.
Mit tanít nekünk az állati gázkieresztés?
Furcsán hangzik, de sokat. Az emésztésről, az evolúcióról, az élőhelyekhez való alkalmazkodásról. Arról, hogy ugyanaz a biológiai probléma – mit kezdjünk a keletkező gázzal – mennyire különböző megoldásokat szült.
Az állatok nem azért pukiznak vagy szellentenek, mert vicces. Mi azért nevetünk rajta, mert még mindig hajlamosak vagyunk elfelejteni: a biológia nem illemtan. Csak működés.
