Az izlandi tinédzserek 20 évvel ezelőtt még az élvonalba tartoztak az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően.

De nem csak az ivás volt népszerű, hanem a dohányzás és a drogfogyasztás is. Először 1992-ben végetek ez irányú felmérést minden iskolában, a kérdőívek eredményei aggasztóak lettek. Ez megkongatta a vészharangot és radikális változtatásokat vezettek be.

Nem, nem büntetéssel vetettek véget a fiatalság züllésének!

Dr. Milkman, pszichológus professzor már a ’70-es évek óta foglalkozik a drogfogyasztás lélektanával. Hosszas kutatómunkájával arra jutott, hogy minden ilyen addiktív szer használata a stresszkezelésre és az agyban bekövetkező kémiai változások elérése volt hivatott. Ezeket a neurokémiai változásokat el lehet érni szerencsejátékkal, internetezéssel, vásárlással, amik mind tudnak függőséget okozni, de más, pozitívabb tevékenységekkel is. Innentől az lett a cél, hogy megtalálják a módját, hogy a fiatalok ugyanolyan jól tudják érezni magukat, csak ártalmas szerek nélkül.

Nem az alkoholt és/vagy a drogot, hanem az élményt és/vagy a nyugalmat keressük!

Elkezdődött a változtatás, elindult a  „Fiatalok Izlandon” program. Ennek egyik része a szerek hozzáférhetőségének csökkentése volt. Betiltották a dohánytermékek és az alkoholok reklámozását, tilos lett 18 éves kor alatt dohányárut, 20 éves kor alatt alkoholt vásárolni.

Kötelezővé tették az iskolákban szülői szervezetek létrehozását, ezzel javítva az iskola és a szülők kapcsolatát. Próbálták hangsúlyozni a szülők gyerekekkel eltöltött idejének növelését is és törvénybe iktatták, hogy 13 és 16 év közötti gyerekek nem lehetnek az utcán télen este 10, nyáron éjfél után.

A project másik alappillérre, ha nem a legfontosabb, hogy mindenki számára elérhetővé tették a hasznos szabadidős tevékenységeket. Állami támogatást kapott egy csomó sportklub, zeneiskola, művészeti- és táncklub. A fiatalság sportolni és játszani kezdett szervezett formában a lerészegedés helyett.

A kérdőívet azóta is minden évben kitöltetik a tinédzserekkel, több, mint 20 év alatt kontrasztos változás következett be. Míg korábban 42 százaléka nyilatkozott úgy a fiataloknak, hogy berúgott az elmúlt hónapban, addig 2016-ban már csak 5 százalékuk. Régebben 17 százalékuk, ma csak 7 százalékuk használt kannabiszt, 23 százalékuk dohányzott naponta, ma csak 3 százalék teszi. Ez számokban mérve is igazán komoly eredmény, ugye?

Úgy tűnik a recept egyszerű. Olyan környezetet kell teremteni a kamaszok számára, ahol azok jól érzik magukat, olyan tevékenységekre kell lehetőséget adni, amivel szívesen foglalják el magukat, olyan körülményeket, hogy ne legyen szükségük drogokra!

Sokkal célravezetőbb, mint a hagyományos drogprevenció vagy a büntetés.

Felmerül a kérdés, ha ott olyan jól működik, miért nem csinálják ezt mindenhol?

Több városban elkezdték már a felméréseket, hogy a hely adottságainak függvényében megalkossák a saját programjukat, de nem mindenhol rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal.

A másik ok a vezetés és a civilek közötti kapcsolatban rejlik. Ha a vezetés nem foglalkozik ezzel, ha nincs meg a kellő bizalom, ha nem áldoznak erre forrásokat, akkor állami szinten ez nem megvalósítható elképzelés. Addig marad a civilek,szülők és pedagógusok harca a kamaszok kísértésbeesése ellen, minden a maga portáján, a maga módján próbál megoldást találni.

Először elkezdjük ezt kicsiben otthon és reméljük egyszer eljön a pillanat, amikor mindenki beáll a jó ügy mellé, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy egészséges lelkületű boldog gyerekeket neveljünk, akik majd tevékeny és alkotó felnőttek lesznek!

Forrás: digg