Avagy miért nem romlunk el karácsony és szilveszter között – csak alkalmazkodunk.
A két ünnep közötti időszak sokaknál ugyanazzal a mondattal indul: „csak most már ne hízzak tovább”. A mérleg gyanúsan hallgat, a nadrág kissé szűkebb, a kanapé pedig feltűnően kényelmesebb, mint bármikor máskor az évben. Könnyű ilyenkor azt hinni, hogy a testünk „elengedte magát”. A valóságban azonban egészen más történik. Ez az időszak biológiai szempontból nem pihenő, hanem átmeneti túlélő üzemmód.
Mit jelent a „két ünnep közti üzemmód”?
A szervezet ilyenkor egyszerre több fronton kap terhelést: több étel, több cukor és zsír, rendszertelenebb étkezés, kevesebb mozgás és felborult napirend. Ezek együtt nem hibát okoznak, hanem élettani alkalmazkodást váltanak ki.
Az anyagcsere-alkalmazkodás az a folyamat, amely során a szervezet az aktuális környezethez és energia-bevitelhez igazítja az emésztést, a hormonális működést és a raktározást.
Miért lassul le az emésztés?
Az ünnepi ételek jellemzően zsírosabbak és nagyobb adagokban kerülnek a tányérra. A zsír lassítja a gyomor kiürülését, ezért az emésztés hosszabb ideig tart. Ennek következménye lehet a teltségérzet, puffadás és az a bizonyos „mindjárt kipukkanok” állapot. Ez nem rendellenesség. A gyomor és a belek egyszerűen több időt kérnek a feldolgozáshoz.
Mi történik a vércukorral?
A gyakori nassolás hatására a vércukorszint többször megemelkedik, majd visszaesik. Az inzulin ilyenkor keményen dolgozik, hogy a felesleges cukrot a sejtekbe juttassa vagy raktározásra küldje. Ez az ingadozás fáradtságérzetet, álmosságot és „kajakómát” okozhat, amit sokan lustaságnak értelmeznek. Valójában hormonális hullámvasúton ülünk.
A máj csendben túlórázik
Az ünnepek alatt a máj az egyik legszorgalmasabb szervünk. Feldolgozza az alkoholt, a felesleges zsírt és a cukrot, miközben igyekszik fenntartani a belső egyensúlyt.
A glikogénraktározás az a folyamat, amely során a máj és az izmok a felesleges glükózt glikogén formájában eltárolják későbbi felhasználásra. Amikor ezek a raktárak telítődnek, a szervezet átmenetileg több vizet köt meg, ami súlynövekedésként jelentkezhet – ez azonban nem azonos a zsírfelhalmozással.
Miért mozdulunk kevesebbet?
A kevesebb természetes fény, a hideg idő és a felborult napirend csökkenti a mozgás iránti késztetést. Evolúciós szempontból ez logikus: a test energiát spórol, amikor kevésbé kedvezőek a körülmények. Nem motivációhiányról van szó, hanem energiagazdálkodásról.
Mikor számít mindez gondnak?
Ha a két ünnep közti állapot január végére is változatlan marad, tartós emésztési panaszokkal, extrém fáradtsággal vagy jelentős testsúlynövekedéssel, akkor érdemes tudatosan visszatérni a rendszeresebb étkezéshez és mozgáshoz. Néhány nap vagy egy-két hét „lassabb üzem” azonban teljesen normális.
Nem elromlottunk, hanem reagáltunk
A két ünnep közötti időszak nem a fegyelem hiányáról szól, hanem a test alkalmazkodóképességéről. Amit sokan gyengeségnek élnek meg, az valójában egy jól működő biológiai rendszer válasza a bőségre.
Januárban nem új testre van szükségünk, hanem egy kis türelemre – és arra, hogy hagyjuk visszaállni a megszokott ritmust.
Felhasznált tanulmányok és források
– Pontzer, H. (2015): Energy expenditure in humans. Current Biology.
– Hall, K. D. et al. (2012): Quantification of the effect of energy imbalance on bodyweight. The Lancet.
– NHS: Digestive health and overeating.
– University of Cambridge: kutatások az anyagcsere és az energiafelhasználás kapcsolatáról.
