Avagy miért nem az akaraterő hiányzik – hanem az agyunk működik pontosan úgy, ahogy kell.
Január elején még minden lehetségesnek tűnik. Új cipő, új edzésterv, új élet. Aztán eljön január közepe, és valahogy az edzőterem messzebb kerül, a zöldségek kevésbé mosolyognak ránk, a régi szokások pedig feltűnően jólesnek. Ilyenkor sokan magukat hibáztatják. Pedig a kudarc oka ritkán jellemhiba – sokkal inkább idegrendszeri logika.
Az agy nem rajong a hirtelen változásért
Az emberi agy elsődleges feladata nem a fejlődés, hanem a túlélés. Ennek része az energiatakarékosság.
Definíció – Szokás (habit): Olyan automatikus viselkedésmintázat, amely az agy számára kevesebb energiába kerül, mint egy tudatos döntés.
A megszokott rutinok azért kényelmesek, mert az agy kevesebb erőforrást használ közben. Egy hirtelen életmódváltás viszont folyamatos döntéshozatalt igényel, ami mentálisan fárasztó.
A motiváció gyorsan elfogy
Az újévi lendület mögött gyakran dopamin áll.
Definíció – Dopamin: Olyan idegi hírvivő anyag, amely a jutalmazással, a várakozással és az újdonság élményével kapcsolatos.
A probléma az, hogy a dopamin különösen érzékeny az újdonságra. Amint a kezdeti izgalom elmúlik, a motiváció is csökken. Ez teljesen normális, mégis sokan úgy élik meg, mintha „elvesztették volna az elszántságukat”.
A túl nagy célok túl nagy terhet jelentenek
A „mindent vagy semmit” típusú fogadalmak biológiailag rosszul működnek. A drasztikus étrendváltás, a napi edzés vagy a teljes cukormeghagyás egyszerre több rendszert terhel meg.
A stressz hatására megemelkedik a kortizolszint, ami paradox módon növelheti az éhséget és csökkentheti az önkontrollt. Az agy ilyenkor visszamenekül a régi, jól bevált mintákhoz.
Mi működik helyette?
A kutatások szerint az apró, fokozatos változtatások sokkal tartósabb idegi kapcsolatokat hoznak létre.
Ez azt jelenti, hogy a heti egy plusz mozgás, egyetlen étkezés átalakítása vagy egy új szokás hozzáadása hosszabb távon sikeresebb, mint a teljes élet újratervezése január elsején.
Hány nap után mondhatjuk, hogy sikeres az életmódváltás?
Ez az egyik leggyakoribb kérdés – és a válasz sokakat meglep.
A tudomány szerint nincs olyan, hogy „21 napos szabály”, még ha makacsul is tartja magát a közbeszédben. Egy nagy hatású, 2010-es vizsgálatban Phillippa Lally és munkatársai azt találták, hogy egy új szokás automatikussá válásához átlagosan 66 napra van szükség, de az egyéni eltérések óriásiak voltak: 18 és 254 nap között szóródtak.
Ez azt jelenti, hogy egy életmódváltás már akkor is sikeresnek számít, ha néhány hét után még nem megy magától, de következetesen jelen van az életünkben. A siker nem az, hogy soha nem hibázunk, hanem az, hogy egy kihagyás után visszatérünk a szokáshoz.
Biológiai szempontból akkor beszélhetünk valódi változásról, amikor az új viselkedés már kevesebb tudatos erőfeszítést igényel, mint az ellenállás. Ez nem napok kérdése, hanem heteké vagy hónapoké.
A kudarc nem végállomás
A legtöbb életmódváltás nem azért bukik el, mert rossz ötlet volt, hanem mert rossz tempóban történt. Az idegrendszernek időre van szüksége ahhoz, hogy az új viselkedés automatikussá váljon. Ez hetek, sőt hónapok kérdése – nem napoké.
Zárszó – az agy nem ellened dolgozik
Az újévi fogadalmak januári kudarca nem a gyengeség bizonyítéka, hanem annak jele, hogy az agy pontosan azt csinálja, amire evolúciósan kitalálták: energiát spórol és biztonságra törekszik. Ha ezt elfogadjuk, a változás nem harc lesz, hanem együttműködés.
Felhasznált tanulmányok és források
– Wood, W., Neal, D. T. (2007): A new look at habits and the habit–goal interface. Psychological Review.
– Lally, P. et al. (2010): How are habits formed: Modelling habit formation in the real world. European Journal of Social Psychology.
– Baumeister, R. F. et al. (2007): Self-regulation and depletion of limited resources. Journal of Personality and Social Psychology.
– American Psychological Association: The science of behavior change.
