Nálunk ugyan nem bújnak elő a kukák mögül mosómedvék – Magyarországon nem honosak –, de a tengerentúlon annyira elszaporodtak a városi környezetben, hogy már az evolúció is pislog egy nagyot. A tudósok szerint ugyanis a mosómedvék – az internet által csak „trash panda” néven futó, nagy tehetségű kukatúrók – lassan, de biztosan a háziasodás útjára lépnek. Igen, jól olvastad. Lehet, hogy a jövő kutyája nem ugat, hanem a szemetesben matat. A jelenséget egy friss amerikai kutatás vizsgálta, ahol majdnem 20 000 mosómedvefotót elemeztek az iNaturalist segítségével, és valami egészen mulatságos dologra jöttek rá.
A városi mosómedve orra rövidebb – és a türelme hosszabb
A kutatók felfedezték, hogy az amerikai nagyvárosokban élő mosómedvék rövidebb orrúak, mint a vidéki rokonaik. Ez nem csak cukibbá teszi őket (bár vitathatatlanul igen), hanem egy olyan jelenség része, amit a biológusok már más háziasított fajoknál is láttak. A rövidebb pofa ugyanis összefügg a szelídebb viselkedéssel. Magyarul: azok a mosómedvék, akik kevésbé félnek az emberektől, nagyobb eséllyel boldogulnak a városban – és több kukához jutnak.
A kutatást vezető Raffaela Lesch szerint minden azzal kezdődött, hogy a mosómedvék rájöttek: az emberi trash-büfé 0–24-ben nyitva van. Minek vadászni, ha a kukák úgyis tele vannak?

„Trash is the kickstarter” – vagyis: a szemét maga a motivációs tréner
A kutatók szerint a mosómedvék háziasodási útja nem is olyan ördögtől való. Nem kell hozzá tenyésztés, sem kutyaoviba járatás. Elég, ha egy állat rájön, hogy:
– az emberek körül sok az étel,
– kevés a ragadozó, és
– ha nem karmol, nem morgolódik sokat, akkor a vacsora garantált.
Ez a kombináció már más fajoknál is beindította a „domesztikációs szindrómát”: rövidebb orr, kisebb koponya, változó színek, szelídebb természet. A mosómedvék pedig láthatóan beálltak a sorba – félig szelíd, félig pimasz módon.
Lesz nekünk új háziállatunk? Spoiler: lehet, hogy igen
A tanulmány egyik legszórakoztatóbb megállapítása, hogy ha így haladunk tovább, a jövőben akár háziasított mosómedvék is élhetnek velünk. Gondolj bele:
• reggelente kísér a konyhába,
• este együtt nézitek a sorozatokat, és
• időnként rádfütyül, mert üres a hűtő.
A kutatók humorosan megjegyezték: ha ez bekövetkezik, az új faj hivatalos neve akár „domesztikált trash panda” is lehetne. (Őszintén? Mi támogatnánk.)
A projekt mögött középiskolás lelkületű egyetemisták álltak – és világszinten nagyot alkottak
A kutatást egy biometriakurzus diákjai indították, akik annyira rákaptak a témára, hogy végül tudományos publikáció lett belőle a Frontiers of Zoology nevű folyóiratban. Mindez csak azt bizonyítja: ahol mosómedve van, ott történet is lesz. És sok humor.
Mi jön ezután? Armadillók? Oposszumok?
A csapat már tervezi, hogy más városi állatokkal is elvégzi ugyanezt a vizsgálatot. Ha az oposszumok vagy az armadillók is elkezdenek rövidebb orrot növeszteni, akkor tényleg jól tesszük, ha megtanuljuk: a természet nem mindig annyira „vad”, mint gondoljuk.
És hogy mit jelent ez nekünk?
Hogy az evolúció néha nem a dzsungelben zajlik, hanem a kerti kukánk mellett. hogy a természet alkalmazkodik – és néha humorosan teszi.
Ki tudja? Lehet, hogy néhány évtized múlva az amerikai háztartásokban a mosómedvék ugyanolyan természetes kísérői lesznek az embernek, mint ma a kutyák. Egy biztos: náluk nincs motiváltabb háziállat-jelölt… mert ahol szemét van, ott remény is van.


















