Rossz ómen?

Április 27-én a Tajvan közepén található Hsüeh-Pa Nemzeti Park látogatói olyan szokatlan jelenség szemtanúi voltak, amit még a helyi parkőrök sem láttak soha. Yang Xiaozhong, aki már 11 éve természetvédelmi őr, épp egy 7 fős turistacsoportot kísért, amikor észrevette, hogy az utat lehullott levelek fedik. Először arra gondolt, hogy a megbarnult leveleket talán egy esőzés verte le a földre, de aztán felfigyelt rá, hogy a levelek mozognak.

Közelebbről megvizsgálta az avart és akkor látta, hogy nem levelekről, hanem ízeltlábúakról van szó, több ezren menetelnek egy hatalmasra duzzadt folyamban.

Yang gyorsan elővette a telefonját és rögzítette a százlábúakat, mert még sosem látott korábban ehhez hasonlót. Nagyjából 4 méter szélesre becsülte a menetet, a hossza pedig kb. 50 méteresnek tűnt. A turiták sikoltozni és rémüldözni kezdtek, tisztes távolságból szemlélték az attrakciót.

Az őr elmondása szerint úgy érezte, hogy a bizarr jelenség egyfajta rossz ómen lehet egy természeti katasztrófához. Miután a százlábú tömegről készült felvétel napvilágot látott, rengetegen hívták a parkot, arról érdeklődve, hogy ez a jelenség normális- e vagy egy nagy földrengés előjele. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy az állatoknak van egy hatodik érzékük és megneszelik, ha valami katasztrófa fog történni.

Végül odáig fajult a rettegés, hogy a park igazgatósága kénytelen volt kiadni egy közleményt, miszerint elnézést kérnek, nem akartak pánikot kelteni, a jelenség teljesen természetes, amit általában a környezeti hatások vagy az időjárási elemek változása okoz.

A rovarok, férgek, lárvák együttes mozgása nem ismeretlen. Lengyelül plén-nek, németül Heerwurmnak nevezik ezt az egyedülálló menetet.

Már a 17. században megfigyelték ilyen folyamot, ritka és megmagyarázhatatlan dolognak tartották, senki sem tudta, hogy miért vonul együtt néhányszáz vagy akár több tízezer lárva.

Az sem volt világos, hogy milyen cél felé igyekeznek. Sziléziában például a jelenséget a balszerencsével vagy épp ellenkezőleg, a jóléttel és a boldogsággal hozták összefüggésbe. Az utóbbiban bizakodók a lárvákat összeszedték, megszárították és szétszórták a területen, az istállókban a jó termés reményében.

A II. világháború után számos jelentés érkezett Lengyelországból, főként a Kárpátokból és a lápvidékekről. Azóta már a világ több pontján felfigyeltek az együtt masírozó lárvákra, többek közt Oroszországban, Litvániában, Svédországban, Norvégiában, Svájcban, Észak-Amerikában, sőt Magyarországon is!

A tudomány pedig több magyarázattal próbált szolgálni, de a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint az ezernyi apró lárva, féreg, ízeltlábú együttmozgása valójában csak a gyorsabb sebesség elérése miatt történik.

A lárvák ugyanis úgy kúsznak át egymás fölött, mintha futószalagon lennének, de közben az alsó réteg is mozog, így a felül lévők kétszer gyorsabban haladnak, mintha maguk kúsznának. Amikor azonban előrébb jutottak, ők kerülnek alulra, hogy a többiek is haladhassanak. Egyfajta társadalmi munka ez a közlekedés megoldására.

Az, hogy mi a tömeges vándorlás végső célja, még nem tisztázott, de a kutatók a napfény szárító hatását és az élelem hiányát vizsgálták.

Forrás: www.odditycentral.com