Munkamegosztás.
Niger északi részén, kb. 200 km-re Agadez városától egy parányi falut találunk, ahol mindössze 50 család él. Teguidda-n-Tessoumt lakossága erősen szezonális, nagyrészt a közeli városban élnek, csak a tradicionális sónyerési munkálatokat végzik itt. Érdekes módon a sót itt nem vízből, hanem az agyagból vonják ki. Ha figyelembe vesszük, hogy ez itt a Szahara vidéke, távol a tengertől, akkor érthetővé válik, hogy miért kényszerülnek a só kinyerésének ilyen szokatlan módjára.
Az egész vidéket különös tavacskák pöttyözik, amelyekben pasztellszínű víz csillog, a család apraja-nagyja itt szorgoskodik. A pocsolyák körül dombok emelkednek, amelyek akár 9 méter magasak is lehetnek: ezek a sok-sok éve folyó sókivonás alatt keletkezett lerakások.
A régióban nagyjából 20 forrás ered, ezek vize meglehetősen sós. Mégis az agyag az, ahonnan a sót kivonják. A sótartalmú agyagot kiássák, kb. 2 méter átmérőjű tavacskákba teszik, majd a gödröket sós forrásvízzel töltik fel.
Ezt követően egy férfi a lábaival tapossa az iszapot, hogy összetömörítse és elkeverje. A sós elegyet néhány órára ülepedni hagyják. Rengeteg ilyen kis szikkasztó tavacska pöttyözi a tájat és mindegyik a barna más árnyalatában játszik; a színük az agyag eredeti színétől, oldat sósságától, a kicsapódás fokától is függ. Némelyikben algák nőnek, ezek is színezhetik a vizet. A színárnyalatot a napsugarak visszaverődési szöge is befolyásolja.
Miután a sár leülepedett, a sós vizet eltávolítják egy tökhéjból készült eszközzel, átteszik egy kisebb párolgási tavacskába. Ezt a munkát egy férfi végzi, ő felel a tó karbantartásáért is. A nők feladata a sókristályok eltávolítása a pocsolyákból, majd a tavacska alapos megtisztítása a következő adag előtt.
Eközben a gyerekek felügyelik a száradási folyamatokat. Ahogy a víz elpárolog a pocsolyákból, a felszínen megjelennek a kristályok. Ha nem figyelnek oda, ez a sókéreg megakadályozza a további párolgást. Ezért a gyerekek feladata, hogy a felszínt vízcseppekkel szórják meg, megtörve a kérget és arra késztetve a kristályokat, hogy a tavacska fenekére süllyedjenek. A párolgás egészen addig tart, amíg végül már csak az értékes só marad vissza.
Ezután a lepárolt sót tömbökbe formálják, és megszárítják a napon. A sót a nomádoknak és sókereskedőknek értékesítik, utóbbiak különféle élelmeket adnak el a vándorlásuk során. A legtöbb só azonban a sivatag peremén lévő nagyobb városok piacain kerül eladásra. A nyers só általában nem emberi fogyasztása készül, hanem a háziállatok részére.
A visszamaradó agyagot eltávolítják, és valahol a közelben lerakják: ezek az ember által készített halmok tarkítják a tájat.
Forrás: www.amusingplanet.com
