Ha arra mész, vidd el.
A Floreana-sziget a Galápagos-szigetek egyik tagja. A szigetcsoport egykoron természetes megállóhelyet jelentett a 18. századi bálnavadászok számára, akiket az édesvíz és a bőséges táplálékforrás vonzott a szigetre.
Ezek a bálnavadászok hónapokat, néha éveket töltöttek a munkával, az óriás emlősökből leölésük után olajat nyertek és csak akkor tértek vissza a szárazföldre, amikor a hajójukon már minden hordó tele volt a folyékony anyaggal. Akkoriban az olaj értékes áru volt, lámpákban használták és szappant készítettek belőle. A szigetek menedéket jelentettek a hosszú ideig a vízen hánykolódó tengerészek számára, időd-időre kikötöttek a szárazföldeken. A Galápagos-szigeteken örömmel vetették rá magukat az egzotikus húsfélékre, például az óriás teknős húsára.
A Floreana-szigeten valamikor a honvággyal küzdő tengerészek találták ki a módszert, amellyel levelet küldhettek a családjuknak. Felállítottak egy fahordót és odatették a leveleiket abban a reményben, hogy a következő hajós majd a számukra megfelelő irányba megy, felkapja és elviszi a leveleket. Több mint egy évszázaddal később ez a bizalmon alapuló postai szolgáltatás még mindig működik.
Napjainkban turisták érkeznek a szigetre, akik mind elzarándokolnak a különös postához. A homokos partszakaszokon átkelve pillanthatják meg a hordót, amely tele van levelekkel, képeslapokkal. Egy gyors átnézést követően kiválaszthatják azokat, amelyek címzettje esetleg útba esik majd nekik a hazafelé vezető úton. A leveleken nincs bélyeg, ezért személyes kézbesítést igényelnek. Persze akad olyan vállalkozó is, aki bélyeget tesz rájuk, így segítve a célbajutást. Természetesen a látogatók maguk is elhelyezhetik itt a küldeményeiket.
Forrás: www.amusingplanet.com
