Amikor a régmúlt titkairól beszélünk, általában dínókra, hatalmas fákra vagy épp ősóceánokra gondolunk. De mi van, ha azt mondom, a legnagyobb felfedezések néha a legváratlanabb helyekről, például egy ősi latrinából kerülnek elő? Készüljetek fel egy időutazásra, ami nemcsak a lepkék, hanem a virágok történetét is átírhatja – mindez egy 236 millió éves fosszilizálódott kupacnak köszönhetően!

Ahol a nagydolog igazán nagy dolgokat rejt

Képzeljünk el egy messzi, triász kori tájat, valahol a mai Argentína területén. Növényevő dicynodontok (olyan “terápszida” állatok, amik a mai emlősök távoli rokonai) békésen legelésznek, majd… elvégzik a dolgukat. Nem is akármilyen helyen! Ahogy egy 2025-ös tanulmány (Fiorelli et al.) rámutat, léteztek már akkor is közösségi „illemhelyek”, azaz hatalmas, kommunális latrinák, amelyek évmilliók során kővé váltak. A Talampaya Nemzeti Parkban felfedezett ősi „WC-k” rendkívül gazdag információforrást jelentenek a paleontológusok számára. Ezek a megkövesedett ürülékmaradványok, avagy koprolitok, hihetetlen részletességgel őrzik meg az akkori élővilág nyomait. Azt gondolnánk, mi rejtőzhet egy ilyen “nagydologban”? Nos, éppenséggel a világ legkisebb, de egyik legmeghökkentőbb lepke-ősmaradványa!

Miniatűr mítoszok a mikroszkóp alatt

Amikor Lucas Fiorelli és kutatócsapata a koprolitokat vizsgálta, valami egészen apró, de annál jelentősebbre bukkantak. A mikroszkóp alatt mindössze két emberi hajszál szélességű, apró hatlábú pikkelyeket fedeztek fel, amelyek jellegzetes mintázatuk alapján egyértelműen a lepkék (és molylepkék) rendjéhez, a Lepidoptera-hoz tartoztak! Ez a döbbenetes felfedezés nemcsak a legősibb ismert hexapoda pikkelyeket jelenti, hanem arra is lehetőséget adott, hogy elnevezzenek egy új fajt, az Ampatiri eloisae-t. Hát nem elképesztő, hogy egy ilyen apró, ősi „pelyhes” bizonyíték ilyen óriási kérdéseket vet fel az evolúcióval kapcsolatban? Képzeljük csak el, micsoda türelem és éles látás kellett a tudósoknak, hogy egy ilyen „széklet-mintában” észrevegyék ezt az aprócska kincset!

Pillangók virágok előtt? A proboscis rejtélye

És itt jön a csavar! Az Ampatiri eloisae mintegy 236 millió éves, ami jelentősen régebbi, mint a korábbi legősibb lepkefosszíliák, sőt, döbbenetes módon körülbelül 100 millió évvel megelőzi a virágos növények elterjedését a Földön. De hogyan lehetséges ez? A mai lepkék és molylepkék többsége a nektárban gazdag virágokból táplálkozik, speciális, feltekeredő szívó szájszervük, a proboscis segítségével. A kutatók (például a 2025-ös Journal of South American Earth Sciences tanulmányban) úgy becsülik, hogy a proboscis már mintegy 260-244 millió évvel ezelőtt is létezett.

Ez azt jelenti, hogy a lepkék ezen jellegzetes szájszerve sokkal korábban alakult ki, mint a virágos növények! Akkor vajon mit szürcsölgettek ezek a régmúlt idők „pillangói”? Lehetséges, hogy zuzmókon, mohákon vagy más, ma már kihalt növények nedvein éltek, amelyek nem feltétlenül fejlesztettek ki élénk színeket és illatokat a beporzók vonzására. A Perm–Triász kihalási esemény, ami mintegy 252 millió évvel ezelőtt zajlott, radikálisan átformálta a bolygó növényvilágát, és valószínűleg ez a változás késztette a lepkék őseit arra, hogy új táplálkozási módokat fedezzenek fel, kihasználva a gyorsan változó botanikai környezetet. Ez a felfedezés alátámasztja azt az elméletet, hogy az evolúció gyakran tartogat meglepetéseket, és nem mindig egyenes vonalú.

Kaki-kincsek és a jövő

Ez az argentínai koprolit lelet újra rávilágít arra, hogy a tudományban a legapróbb részletek is óriási jelentőséggel bírhatnak. Ki gondolta volna, hogy egy ősi „nagydolog” ilyen alaposan átírhatja az evolúciós idővonalat, és egy teljesen új perspektívát adhat a lepkék és a virágos növények közös történetére? A paleontológia már csak ilyen: a múlt legváratlanabb szegleteiben találhatjuk meg a jövőre vonatkozó legérdekesebb kérdéseket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni – és néha még a lábunk elé is nézni, hátha egy ősi “kaki” vár ránk egy újabb forradalmi felfedezéssel!

Eredeti tudományos tanulmány: Fiorelli, L. E., Vera, E. R., Pérez Loinaze, V. S., Torréns, J., Ezcurra, M. D., Lara, M. B., & Desojo, J. B. (2025). Back to the Poop: the Oldest Hexapod Scales discovered within a Triassic Coprolite from Argentina. Journal of South American Earth Sciences. DOI: 10.1016/j.jsames.2025.105584