Ha legközelebb egy harkályt hallasz a fán dobolni, képzeld el, hogy egy apró, tollas teniszezőt látsz edzés közben. Mert kiderült: a harkályok nemcsak a csőrükkel, hanem a légzésükkel is dolgoznak, mikor kopogtatnak – épp úgy, mint ahogy a teniszezők is „hörögnek” egy-egy ütés előtt, hogy erőt gyűjtsenek.
A Journal of Experimental Biology friss tanulmánya szerint a harkályok minden ütéssel kifújják a levegőt, és ez a mozdulat tökéletes szinkronban van azzal, ahogy a fejüket a fába csapják. A légzés ritmusa segít nekik stabilizálni a testüket, és növeli az ütés erejét. A kutatók szerint ez az apró trükk teszi lehetővé, hogy ezek a madarak másodpercenként akár 13-szor is „fejbe verjék” a fát anélkül, hogy megszédülnének.
A természet kalapácsai
A harkályok (Picoides pubescens és más fajok) igazi biomechanikai csodák. Amikor ütnek, a testük minden izma részt vesz az akcióban: a csípőhajlítók és a nyakizmok hajtják előre, míg a has- és farokizmok merevítik a törzset. A fej, a nyak, a mellkas és a has egyetlen ütésre feszesen összehangolt rendszert alkot – így válik a madár önjáró kalapáccsá.
A kutatók nyolc vadon élő pici tarkaharkályt figyeltek meg, és nagysebességű kamerákkal, valamint izomaktivitás-mérőkkel rögzítették a mozdulataikat. A vizsgálatból kiderült, hogy a madarak nemcsak izomból dolgoznak: a légzésük is precízen illeszkedik az ütésekhez. A harkály minden koppantáskor kifújja a levegőt, majd a következő előtt gyorsan „mini-levegőt” vesz – mindössze 40 ezredmásodperc alatt.
A ritmus mesterei
Ez a légzéstechnika nemcsak a stabilitást szolgálja, hanem segít a kommunikációban is. A harkályok nemcsak ételt keresnek a dobolással: a ritmusuk üzenet is. Ezzel jelzik fajtársaiknak, hogy kihez tartoznak, és hogy készek megvédeni a területüket. Ahogy a kutatás vezetője, Nicholas Antonson fogalmaz: „A harkályok azt csinálják, amit minden madár – csak extrém módon.”
A különböző fajok más-más ritmusban dobolnak: némelyikük másodpercenként 40 ütést is képes produkálni. A kutatók most azt szeretnék kideríteni, vajon ezek a szupergyors fajok is minden ütéssel kilélegeznek-e, vagy van valamilyen más, evolúciós trükkjük a tarsolyban.
A természet tökéletes edzőterme
Az emberi sportolók is sokat tanulhatnának tőlük. A harkályok „hörgése” a természet saját légzéstréningje: erőt ad, stabilizál, és a teljes test összehangolt működését biztosítja. Nem véletlen, hogy a kutatók szerint a harkály az egyik legjobb példa arra, hogyan fejlesztette az evolúció az élőlények testét a végletekig.
Szóval, ha legközelebb meghallod a fákon kopogó ritmust, gondolj arra: a természet kis teniszezői épp rekordot döntögetnek – csak épp ütő helyett a saját fejüket használják.
