A szilveszteri éjszaka valószínűleg az egyetlen nap az évben, amikor a természet nagyobb zajban részesül, mint bármelyik koncerten a hangfal mellett álló rajongó. Az éjféli tűzijátékok, a petárdák éles ropogása, a süvítő rakéták mind-mind olyan hangterhelést jelentenek, amit sok állat szervezete nehezen visel. Bár mi pezsgőspohárral a kezünkben ünnepeljük az új évet, az erdőkben, mezőkön és városi parkokban eközben komoly túlélési üzemmódra váltanak az élőlények. A petárdázás ökológiája nem csupán arról szól, hogy ki nem szereti a hangos zajt. A természet reagál – erősebben, látványosabban és sokszor veszélyesebben, mint gondolnánk.

A madarak pánikrepülése: amikor az ég tele lesz zűrzavarral

Az éjféli zajhatás percek alatt váltja ki a tömeges felrebbenést. Madarak ezrei hagyják el a fák koronáját, és megemelkedve a sötétben összevissza repülnek, gyakran több száz méterre eltávolodva eredeti helyüktől.

A gond nem csak az, hogy megijednek. A madarak nem látnak jól éjszaka, így könnyen nekiütköznek épületeknek, vezetékeknek vagy egymásnak. Kutatások kimutatták, hogy ilyenkor a szívverésük extrém mértékben felgyorsul, és olyan mennyiségű energiát égetnek el percek alatt, ami normál körülmények között egy teljes napra elegendő lenne. A tél közepén, amikor minden kalória számít, ez életveszélyes.

Az emlősök menekülési ösztöne ilyenkor kiéleződik

A rókák, őzek, nyulak és városi környéken élő kisebb emlősök gyakran fejvesztve rohannak el a zaj elől. A vadak sokszor úttestre futnak, ahol az ijedtség könnyen balesetet okoz. Az őzeknél és szarvasoknál a hirtelen menekülés miatt a sérülések – ficamok, törések – ilyenkor jóval gyakoribbak.

A háziállatok helyzete sem egyszerű: a kutyák és macskák jó része szilveszterkor retteg, rejtőzködik vagy újra és újra megpróbál elszökni a zaj elől. A menhelyek rendszerint január első napjaiban élik át a legnagyobb befogadási hullámot.

A vízi élővilág sem marad érintetlen

Kevesen gondolnak rá, de a tűzijátékok fém- és vegyianyagai a levegőből a tavakba, folyókba is bekerülhetnek. A színes fényekért felelős anyagok – például a stroncium, a bárium vagy a rézvegyületek – nem tűnnek el nyom nélkül. A vízbe jutva toxikusak lehetnek a planktonokra, rákokra és halakra.

Bár a terhelés alkalmi, a magas koncentrációjú csapadékzónák lokálisan negatív hatást gyakorolhatnak a vízi ökoszisztémákra.

A városok fölött maradó füst fátyla

A tűzijátékokból származó füst magas finompor-tartalommal bír. Szilveszter éjjelén a városi levegő szennyezettsége gyakran meghaladja a határértékek többszörösét. Ez nemcsak az emberek tüdejének, hanem az érzékeny állatfajoknak is gondot okoz.

A füst különösen problémás a madarak számára, akik éjszaka a légkör felsőbb rétegei felé menekülve a sűrű füstben tájékozódási gondokkal küzdhetnek.

De miért ilyen drámai a hatás?

A válasz egyszerű: a természet csendhez szokott. Az erdők zajszintje még egy viharos napon is töredéke annak, amit egyetlen petárda produkál. A robbanásszerű hangok olyan idegi választ váltanak ki az állatokból, amely a túlélésre programozott: futás, menekülés, felrepülés, búvóhely keresése.

Az év többi napján a természet fokozatosan reagál a zajokra, de a szilveszteri „hangrobbanás” teljesen idegen jelenség, és nem hagy időt a hozzászokásra.

Mi lehet a megoldás?

Bár a világ több országában már tiltják vagy korlátozzák a petárdákat, a tűzijátékok iránti igény továbbra is nagy. A szakértők szerint a legéletképesebb irány a csendes, úgynevezett “silent fireworks” terjedése, amelyek látványosak, de zajhatás nélkül működnek.

A természet szempontjából a legfontosabb az lenne, hogy a hangrobbanások száma csökkenjen. Mert amíg mi ünneplünk, a körülöttünk élő állatok sokszor épp az életüket próbálják menteni. És talán épp ez az éjféli pillanat tanítja meg nekünk, milyen vékony a határ az emberi öröm és a természeti zavarás között: a fények szépek, de a csend sokkal több életet óv meg.