Ha valaha úgy érezted, hogy a macskád ítélkező tekintettel követi a telefonodon futó üzenetváltást, nem vagy egyedül. Az internet tele van ilyen kérdésekkel: „A cicám mindig figyeli, amikor olvasok. Tud olvasni?” A rövid válasz: nem. A hosszabb válasz viszont sokkal érdekesebb. Az állatok nem olvasnak a szó emberi értelmében – de több faj meglepően jól boldogul a szimbólumok világában.
Szimbólumok, nem betűk
A kutatók óvatosak a szavakkal. Amit sok állat csinál, azt nem olvasásnak, hanem szimbólumfelismerésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy képesek összekapcsolni egy jelet egy jelentéssel, anélkül hogy valódi nyelvi feldolgozás történne. Ez önmagában is komoly teljesítmény.
A bonobók, akik „szavakat” használtak
Az egyik legismertebb példa a bonobók esete. Az Egyesült Államokban, az iowai Ape Cognition and Conservation Initiative kutatói évtizedeken át tanították ezeket az emberszabású majmokat úgynevezett lexigramokra. Ezek képi jelek, amelyek tárgyakat, cselekvéseket vagy akár elvont fogalmakat jelölnek.
A leghíresebb bonobó, Kanzi több száz ilyen jelet ismert, és kreatívan kombinálta őket. Egy hódot például „vízi gorillának” nevezett. Ez nem olvasás volt, hanem valami más: jelentésalkotás szimbólumokból.
Papagájok, delfinek és a digitális ikonok
A bonobók nincsenek egyedül. Egy Goffin-kakadu például tabletalapú ikonok segítségével kommunikált a gazdájával: zenét kért, ételt választott, és még az elégedettségét is jelezte.
Delfineknél is megfigyelték, hogy kétdimenziós jeleket parancsként értelmeznek. Egy egyszerű ábra jelenthette azt, hogy „ússz gyorsan”, és az állat azonnal végrehajtotta az utasítást.
Galambok, akik majdnem „olvastak”
Talán a legmeglepőbb szereplők a galambok. Kísérletekben megtanulták megkülönböztetni az értelmes szavakat az értelmetlen betűhalmazoktól. Sőt, egyes madarak felismertek visszatérő betűmintázatokat, és új szavaknál is jó eséllyel döntöttek helyesen. Ez nagyon hasonlít az olvasásra – de még mindig hiányzik belőle a lényeg.
Mi hiányzik az igazi olvasáshoz?
Az emberi olvasás kétlépcsős folyamat. Először a betűket hangokká alakítjuk, majd ezekből jelentést építünk fel mondatok és szövegkörnyezet segítségével. Ez mélyen nyelvi művelet.
Az állatok esetében a második lépcső hiányzik. Nem értik a nyelvtant, a mondatszerkezetet, az utalásokat. Egy jel számukra nem egy szó része, hanem egy önálló jelentéshordozó.
Az olvasás nem ösztön
Érdekes módon még az ember sem „olvasásra születik”. Az írás és az olvasás mindössze néhány ezer éves találmány, míg az emberi faj több százezer éve létezik. Az olvasás tanult, kulturális készség. Ez segít megérteni, miért nem érdemes elvárni más fajoktól.
És a macska a telefonon?
A végén visszatérhetünk a kanapén üldögélő cicához. Amikor a képernyőt figyeli, nagy valószínűséggel nem a szöveg érdekli. A mozgás, a fény, az ember közelsége sokkal izgalmasabb számára. Nem olvas. De figyel. És néha ez legalább annyira zavarba ejtő.
Mit tanít ez az egész?
Az állatok nem betűket dekódolnak, hanem jelentéseket tanulnak meg. Ez nem kevesebb, csak más. A tudomány számára pedig fontos emlékeztető: az intelligencia nem egyetlen formában létezik – és nem mindig ott jelenik meg, ahol elsőre keresnénk.
