Van az az őszi délután, amikor a nap még kellemesen melegíti a ház falát, az ablak körül pedig egyszer csak megjelenik egy poloska. Aztán még egy. Néhány nap múlva pedig valaki már a függönyön ül, egy másik az ablakkeretben lapul, a harmadik pedig váratlanul felzúg a hálószobában. Nem azért jöttek, mert megtetszett nekik a lakberendezés. Téli szállást keresnek.

A fal déli oldala olyan, mint egy óriási napozóterasz

A poloskák változó testhőmérsékletű állatok, ezért környezetük hőmérséklete erősen meghatározza aktivitásukat. A napsütötte épületfalak ősszel meleg felületet kínálnak, így sok egyed gyűlhet össze rajtuk. Innen már csak néhány milliméteres rés választja el őket a falüregektől, redőnytokoktól, padlásoktól és más védett helyektől. A hűvösebb idő közeledtével pontosan ilyen zugokat keresnek, hogy nyugalmi állapotban átvészeljék a telet.

Nem bent akarják felfalni a szobanövényt

A telelő poloskák célja nem az, hogy egész télen aktívan táplálkozzanak a lakásban. Éppen ellenkezőleg: olyan hűvös, védett helyet próbálnak találni, ahol minimális energiafelhasználással kivárhatják a tavaszt. Ha azonban bekerülnek a fűtött szobába, összezavarhatja őket a magas hőmérséklet. Aktivizálódhatnak, repülni kezdenek, és ettől tűnik úgy, mintha télen is „ellepnék” a lakást. A meleg valójában hamis tavaszi jelzést ad nekik.

Miért olyan sok közöttük a márványospoloska?

Az ázsiai márványospoloska az utóbbi évek egyik legismertebb őszi lakáslátogatója. Idegenhonos faj, amely sokféle növényen képes táplálkozni, ősszel pedig előszeretettel keres telelőhelyet épületekben. Nagyobb számban is összegyűlhet. Ha talál egy jó rést, más egyedek is ugyanazt a helyet használhatják, így egy redőnytok vagy falüreg valóságos poloskakollégiummá válhat. Mire egyet meglátunk a szobában, a közelben akár több is rejtőzhet.

A híres szag vészjelzés

A poloska kellemetlen szaga nem állandó illatfelhő. Védekezésként bocsát ki erős szagú anyagokat, amikor veszélyben érzi magát. Ezért különösen rossz ötlet összenyomni a lakásban. A mechanikus eltávolítás – például óvatos összegyűjtés – rendszerint sokkal kevésbé emlékezetes élmény. A legjobb védekezés azonban még azelőtt történik, hogy bejutnának: szúnyogháló, jól záródó nyílászárók és a nagyobb rések megszüntetése sok őszi vendéget kint tarthat.

Tavasszal ugyanezen az ajtón kifelé indulnának

A poloskák ősszel nem végleg költöznek hozzánk. A természetes terv szerint csak áttelelnének, majd a melegedéssel ismét elhagynák a rejtekhelyet.

Az egész kellemetlen lakásinvázió tehát egy rovar túlélési programjának mellékhatása. A poloska számára a házunk nem otthon, hanem sziklafalhoz hasonló, száraz menedék. Ez persze nem teszi szerethetőbbé azt a pillanatot, amikor éjjel zümmögve elindul a lámpa körül. De legalább tudjuk: nem hozzánk akar beköltözni. Csak rossz helyen próbál téli álmot aludni.