Október végén a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai egy szokatlan madarat vettek észre Dévaványa fölött. Ötven-hatvan méter magasan repült, északi irányba tartott, és egy rövid megfigyelés után eltűnt a szemük elől.

A látvány azért volt különleges, mert rezneket Magyarországon ma már csak nagyon ritkán lehet látni. Pedig alig több mint fél évszázada még költő madarunk volt.

A túzok kisebb rokona

A reznek (Tetrax tetrax) a túzok rokona, de annál jóval kisebb. Angol neve, a „little bustard” szó szerint kis túzokot jelent, ami elég jól leírja megjelenését és rokonságát. Mindkét faj elsősorban nyílt, füves területekhez kötődik, és növényi valamint állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Emiatt Magyarországon a ritkán felbukkanó reznekek sokszor éppen olyan pusztai területeken jelennek meg, ahol túzokok is élnek. A két faj nászviselkedése azonban nagyon eltérő. A túzokkakasok látványos dürgése helyett a reznek hímje rövid felrebbenésekkel és jellegzetes mozdulatokkal próbálja felhívni magára a tojók figyelmét.

Valaha magyar fészkekben is keltek fiókái

A 20. század első felében a reznek még költött Magyarországon. Az utolsó dokumentált hazai költést Sterbetz István jegyezte fel 1973-ban Cserebökény térségében. Azóta a faj nálunk csak szórványos vendég. Ez nem azt jelenti, hogy ötven évig egyetlen példány sem jelent meg, de minden megfigyelése eseményszámba megy. 2024-ben például a Hortobágyon, a Dévaványai-Ecsegi pusztákon és a kardoskúti Fehér-tónál is észleltek rezneket. Ezek azonban alkalmi látogatók, nem egy visszatérő magyar költőállomány tagjai.

Honnan érkezhetett a dévaványai madár?

Európa legerősebb reznekállománya az Ibériai-félszigeten él. Az ottani madarak nagyrészt helyben maradnak, ezért kevésbé valószínű, hogy rendszeresen Közép-Európába tévednének. A faj nagy állományai élnek azonban tőlünk keletre is, Ukrajnától az orosz sztyeppékig. Ezek a madarak vonulnak, és a telet délebbi területeken töltik.

A magyar szakemberek szerint valószínűbb, hogy az időnként hazánkban felbukkanó példányok ebből a keleti állományból származnak. A Dévaványa felett észlelt madár eredetét természetesen egyetlen rövid megfigyelés alapján nem lehet biztosan megmondani.

Furcsa volt, hogy észak felé tartott

Az október végi példányt északi irányba repülve figyelték meg, ami elsőre nem illik egy dél felé tartó őszi vonuló képéhez. A madárvonulás azonban nem olyan, mintha minden állat nyílegyenesen repülne telelőhelyére. Időjárás, táplálkozóhelyek, zavarás és helyi mozgások miatt a madarak rövidebb szakaszokon bármilyen irányba haladhatnak. Egyetlen megfigyelési pontból ezért nem lehet rekonstruálni a teljes útvonalat. Lehet, hogy a reznek csak néhány kilométerrel arrébb fordult ismét délnek, de az is elképzelhető, hogy hosszabb ideig maradt a térségben anélkül, hogy újra észrevették volna.

Egyetlen madár emlékeztet arra, milyen gyorsan változhat az élővilág

Az ilyen megfigyelésekben van valami egyszerre örömteli és szomorú. Izgalmas látni egy hazánkban ritka fajt, ugyanakkor az állat jelenléte arra is emlékeztet, hogy valaha nem számított ennyire különlegesnek. Ötvenhárom év emberi léptékkel hosszú idő, természetvédelmi szempontból azonban alig több egy pillanatnál. Ennyi idő alatt egy rendszeresen költő madárból alkalmi vendég válhat.

A Dévaványa fölött elrepülő reznek ezért nemcsak ritka madármegfigyelés volt. Egy néhány másodpercig látható darabja volt annak a magyar természeti világnak is, amely néhány nemzedékkel ezelőtt még egészen másképp nézett ki.

A kép illusztráció.