Aki látott már kutyát minden látható ok nélkül őrült köröket futni a szobában vagy a kertben, pontosan tudja, mit jelent a „zoomies”. Hirtelen kitörő mozgásroham, néhány másodpercnyi teljes őrület, majd mintha mi sem történt volna, visszatér a nyugalom.

Kaliforniában természetvédelmi szakemberek most fiatal kondoroknál is látványosan hasonló viselkedést örökítettek meg. A hatalmas, közel háromméteres szárnyfesztávolságot elérő madarak futottak, ugráltak, kergették egymást és szárnyukat csapkodva mozogtak a kiengedésük előtti röpdében.

Chert és Pumice szemmel láthatóan nem unatkoztak

A Ventana Wildlife Society két fiatal hím kaliforniai kondor, Chert és Pumice viselkedéséről tett közzé felvételeket. A másfél év körüli madarak egy természetbe engedés előtti kifutóban tartózkodtak, ahol a szakemberek folyamatosan figyelték őket.

A felvételek nem egy új, kontrollált tudományos kísérlet eredményei, ezért óvatosan kell bánni az értelmezésükkel. A madarak viselkedése azonban nagyon jól illeszkedik ahhoz, amit számos más állatnál játékszerű, hirtelen aktivitásként figyeltek meg. És a játék az állatvilágban jóval komolyabb dolog lehet annál, mint amit a szó elsőre sugall.

Miért pazarolna energiát egy vadállat játékra?

Első látásra a játék evolúciós luxusnak tűnik. Futni, ugrálni vagy tárgyakat dobálni úgy, hogy abból közvetlenül nem lesz sem étel, sem pár, sem biztonság, fölösleges energiafelhasználásnak látszik.

Mégis sok emlősnél és madárnál dokumentáltak játékos viselkedést. A fiatal állatok így gyakorolhatják a mozgást, a társas helyzeteket, az egyensúlyozást, a támadó és menekülő mozdulatokat, valamint azt is, miként reagáljanak váratlan helyzetekre.

Egy fiatal kondornak rengeteg megtanulnivalója van. Repülnie kell hatalmas távolságokon, együtt kell élnie fajtársaival, megfelelő táplálékot kell találnia és fel kell ismernie a veszélyeket, ezért a mozgásos játék minden bizonnyal több lehet egyszerű energiafeleslegnél.

Egy madár, amely majdnem eltűnt

A jelenet azért is különleges, mert néhány évtizeddel ezelőtt könnyen lehetett volna, hogy ma már egyáltalán nincs fiatal kondor, amelyet futkározni láthatnánk. A kaliforniai kondor a 20. század végére a kihalás szélére került.

1982-ben mindössze 23 példány maradt. A még életben lévő vad madarakat később befogták, és rendkívül intenzív tenyésztési program indult, majd a fogságban született fiatalokat fokozatosan újra elkezdték visszaengedni a természetbe.

Ma már ismét több mint hatszáz kaliforniai kondort tartanak nyilván fogságban és vadon együtt. A faj továbbra is veszélyeztetett, és különösen az ólommérgezés komoly fenyegetést jelent rá, de a néhány tucat egyedhez képest ez hatalmas fordulat.

A visszavadítás nem csak egy ketrecajtó kinyitása

Egy fogságban nevelt madarat nem lehet egyszerűen kivinni a hegyek közé és szabadon engedni. A fiatal kondorokat fel kell készíteni a vad életre, és a kiengedés után is hosszú ideig követni kell őket.

A szakemberek azt figyelik, hogyan mozognak, hogyan viselkednek más kondorokkal és miként reagálnak környezetükre. Emiatt még egy látszólag jelentéktelen futkározás is érdekes lehet azoknak, akik nap mint nap követik fejlődésüket.

Chert és Pumice „zoomies” rohama tehát egyszerre mulatságos és megható. Nem azért, mert most már biztosan tudjuk, hogy ugyanazt érzik, mint a kertben rohangáló kutya, hanem azért, mert egy majdnem eltűnt faj fiataljai újra megtehetik azt, amit a fiatal állatok szoktak: mozogni, próbálkozni és láthatóan meglehetősen furcsán viselkedni.