2025 augusztusában kutatók ereszkedtek le Argentína partjainál a Mar del Plata tengeralatti kanyon világába. Amikor később elkezdték feldolgozni az expedíció során gyűjtött mintákat, gyorsan kiderült, hogy nem egyszerűen néhány ritkaság került elő.

A minták első körös feldolgozása 57 olyan állatfajt tárt fel, amelyet a tudomány korábban nem ismert. Ennél is meghökkentőbb, hogy a begyűjtött anyagnak ekkor még csak körülbelül tíz százalékát vizsgálták át részletesen.

Egy hely, ahol két óceáni világ találkozik

A Mar del Plata tengeralatti kanyon Dél-Amerika atlanti partvidékén található. Mélysége helyenként meghaladja a 3300 métert, vagyis a kanyon mélyebb, mint amilyen magas sok európai hegy. A térség ökológiai szempontból azért különleges, mert közelében találkozik a meleg, szubtrópusi Brazília-áramlás és a délről érkező hidegebb, tápanyagban gazdag Malvin-áramlás. Az eltérő víztömegek találkozása rendkívül változatos körülményeket hoz létre. A felszínről mindebből gyakorlatilag semmit sem látunk. Több ezer méterrel lejjebb azonban korallok, tüskésbőrűek, rákfélék és más mélytengeri állatok egész közösségei élnek.

Loki is előkerült a mélységből

Az egyik legfeltűnőbb új állat egy Peniagone nembe tartozó tengeri uborka, amelyet a kutatók ideiglenesen Lokinak kezdtek nevezni. A becenév a testén található szarvszerű nyúlványokra utal, amelyek a skandináv mitológia modern ábrázolásaiból ismert Loki alakját idézik. Az állatot mintegy 2577 méteres mélységben találták. Az expedíció anyagában összesen akár tíz új tengeriuborka-faj is lehet.

A furcsa tüskésbőrűek mellett húsz új evezőlábúrák-fajt, számos új korallt, tengeri tollat és más gerinctelent azonosítottak. Összesen öt olyan csoportot is találtak, amelyek nem csupán új fajnak, hanem teljesen új nemzetségnek bizonyulhatnak.

Húsz szakember ült neki ugyanannak a „rejtvénynek”

A minták feldolgozására nemzetközi fajazonosító műhelyt szerveztek Buenos Airesben. Latin-amerikai és európai taxonómusok dolgoztak együtt azért, hogy a lehető leggyorsabban megállapítsák, mely állatok tartoznak már ismert fajokhoz, és melyek jelentenek valódi újdonságot. Ez jóval bonyolultabb annál, mint ránézni egy különös állatra és kijelenteni, hogy „ilyet még nem láttunk”. A kutatóknak össze kell hasonlítaniuk a testfelépítést korábbi leírásokkal és múzeumi példányokkal, sok esetben pedig genetikai vizsgálatokkal is meg kell erősíteniük az eredményt.

A munka azért is nehéz, mert számos mélytengeri állatcsoportnak világszerte csak néhány specialistája van. Egyetlen apró rák azonosításához olyan szakemberre lehet szükség, aki évtizedek óta pontosan azt a csoportot kutatja.

A tíz százalék a legizgalmasabb szám

Az 57 új faj önmagában is látványos eredmény. A történet legfontosabb része azonban talán az, hogy mindez az expedíciós minták töredékének feldolgozásából született. A begyűjtött anyag mintegy kilencven százaléka ekkor még részletes vizsgálatra várt. Természetesen ebből nem következik, hogy a végére tízszer ennyi új faj lesz, de jól mutatja, mennyi munka és lehetséges felfedezés maradt még hátra.

A mélytenger különösen alkalmas arra, hogy teljes fajok rejtve maradjanak előttünk. Hatalmas területet foglal el, nehéz és költséges elérni, egy-egy kutatóút pedig csak parányi részt képes közvetlenül megvizsgálni.

Még mindig nem tudjuk pontosan, kik élnek ugyanazon a bolygón velünk

A 21. század technológiája műholdakkal figyeli a Föld felszínét, robotokat küld más bolygókra és genetikai szinten elemzi az élőlényeket. Mindezek ellenére saját óceánjaink jelentős részéről még mindig rendkívül hiányos a biológiai tudásunk. A Mar del Plata kanyon felfedezései ezért nem csupán 57 új nevet jelentenek majd a fajok jegyzékében. Arra emlékeztetnek, hogy a Földön még ma is léteznek olyan nagy élővilágok, amelyekből egyetlen expedíció néhány doboznyi mintája egész sor ismeretlen állatot hozhat felszínre. És közben a minták kilencven százaléka még ott vár a laboratóriumokban.