Hagyománytisztelet, munkamegosztás, elképesztő szorgalom.
A japán emberek ismertek intelligenciájukról, kiváló egészségi állapotukról, udvariasságukról és jólétükről. De miért van az, hogy ennyire különlegesek, ennyire mások, mint a többiek?
A válasz talán az egyedülálló oktatási rendszerükben keresendő. 10 olyan dolgot gyűjtöttünk össze, ami vélhetően csak a japán iskolarendszerre jellemző.
1. A jó modor előrébb való a tananyagnál.
A japán iskolákban addig nem kell a gyerekeknek számot adniuk a tudásukról, amíg el nem érik a negyediket (kb. 10 éves korukig). Előtte csak kisebb teszteket írnak. Úgy vélik ugyanis, hogy az első 3 év célja nem az, hogy a gyerekek tudását értékeljék, hanem az, hogy megtanulják az alapvető udvariassági és viselkedésbeli szabályokat, és kifejlesszék a személyiségüket. A gyerekektől elvárják, hogy tiszteljék az idősebbeket, az állatokat és a természetet. Azt is meg kell tanulniuk, hogy miként kell nagylelkűnek, könyörületesnek és empatikusnak lenniük.
2. A tanév április 1-jén kezdődik.
Ez sem megszokott a világban: Japánban áprilisban indul a tanítás. Az iskola első napjaira esik a szigetország legszebb ünnepe, a cseresznyevirágzás. A tanév 3 részre tagolódik: április 1-től július 20-ig, szeptember 1-től december 26-ig, valamint január 7-től március 25-ig. A tanulókat nyáron 6 hetes, télen és tavasszal 2 hetes szünet várja.
3. A legtöbb japán iskola nem alkalmaz portásokat, takarítókat, maguk a diákok takarítják az iskolát.
A japán iskolákban a hallgatók feladata, hogy rendben tartsák az intézményt: ők takarítják a termeket, a büfét, sőt még a mosdókat és a wc-ket is. A takarítás során a tanulókat kis csoportokba osztják más-más kijelölt feladattal, ám az év során körforgásszerűen mindenki belekóstol minden feladatba. Így nem csak megtanulnak csapatban dolgozni, egymásnak segíteni, de értékelik is a munkát, a tisztaságot.
4. A japán iskolában egységesített menüt kapnak a gyerekek, amelyet a tanteremben fogyasztanak el.
A legjobb, legegészségesebb ételeket kapják a tanulók, kiegyensúlyozott táplálkozást követve. A tanulók az osztályteremben étkeznek, a tanárral együtt. Ez is segít a pozitív tanár-diák kapcsolat kialakításában.
5. Az iskola utáni szakkörök nagyon népszerűek Japánban.
Annak érdekében, hogy majd jó középiskolába tudjanak bejutni, a hallgatók többsége különféle előkészítőkre, szakkörökre jár. Ezek az esti foglalkozások még a nem ritkán 8, iskolában eltöltött órát követően várnak a tanulókra. De a gyerekek még a hétvégéket, szüneteket is sok tanulással töltik, így aztán nem csoda, hogy a japán gyerekek szinte sosem szorulnak rá az osztályismétlésre.
6. A hagyományos tantárgyak mellett japán kalligráfiát és költészetet is tanulnak az iskolások.
A japán kalligráfia során bambusz írószerszámot mártanak tintába, és lenyűgöző írásjeleket rajzolnak rizspapírra. A haiku pedig egyfajta vers, mely egyszerűen, rövid formában fejez ki mély érzelmeket. Mindkét művészeti ággal meg kell ismerkedniük a gyerekeknek, hogy a kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartó felnőtteké váljanak.
7. Majdnem minden iskolásnak iskolai egyenruhát kell viselnie.
Majdnem minden iskolában kötelező az egyenruha viselése. Némelyiknek saját viselete van, hagyományosan pedig a fiúknak a katonai stílus, a lányoknak a tengerész viselet van előírva. Ez nem csak abban segít, hogy a külsőségekben eltűnnek a társadalmi-szociális különbségek, de egységesíti is a gyerekeket, csapatszellemet közvetítve feléjük.
8. Az iskolai részvételi arány 99,99%.
A japán gyerekek nem lógnak, nem késnek, és nem kerülik az iskolát. Ehhez nem is szükséges többet hozzátenni, hol máshol van ez még így a világon?
9. Egyetlen teszt dönti el a hallgató jövőjét.
A középiskolai tanulmányok végén a japán hallgatóknak egy nagyon fontos vizsgát kell tenniük, amely meghatározza a jövőjüket. Egy főiskolát választhatnak, amelyre menni szeretnének; ha nem érik el a felvételhez szükséges pontot, akkor meglehet, hogy nem is fognak tudni továbbtanulni. Mivel csak 76%-uk jut tovább, a felkészülési időszakot vizsgapokolnak nevezik.
10. A főiskolai évek a legjobb évek, mintha csak nyaralna az ember.
Amikor vége a rettegett vizsgaidőszaknak, a japán tanulók általában tartanak egy kis szünetet. A főiskola olyan, mint egy nyaralás, az előttük álló munkahelyhez képest.