Ha azt hitted, hogy a tök csak egy narancssárga dísz az őszi lakásban vagy egy krémleves alapja, akkor kapaszkodj: ez a növény már akkor is hódított, amikor az ember még kőszerszámokat használt. A tök története az emberiség egyik legősibb, legszínesebb és legízletesebb fejezete — és nem mellesleg egy genetikai sikersztori. Ma pedig ott virít a kertjeinkben, a Halloween-lámpásokban, és még a latténk tetején is.
Az őskor narancssárga aranya
A tök családja, a Cucurbitaceae, több mint tízezer éve jelen van a Földön. Közép-Amerika volt a bölcsője: a mai Mexikó területén talált tökmagok 8000–10 000 évesek. A vad ősök apró, zöld, keserű termései az emberi szelekció révén váltak azzá a narancssárga, édes hússal rendelkező finomsággá, amit ma ismerünk. A régészeti leletek szerint a tök volt az egyik első növény, amelyet az ember nemcsak evett, hanem háziasított is. A „három nővér” — kukorica, bab és tök — együtt alkották a korai mezőgazdaság egyik legokosabb ökoszisztémáját: a kukorica tartotta a babot, a tök levelei pedig megvédték a talajt a kiszáradástól.
A tök, ami átszelte az óceánt
A Kolumbusz-féle expedíciók nemcsak aranyat és fűszert hoztak, hanem magokat is — köztük a tökét. Az 1500-as évektől az európai kertészek hamar felfedezték a növény előnyeit. A 17. századi Angliában már pumpion-ként ismerték, a magyar parasztkonyhában pedig a 18–19. században vált meghatározóvá. A sütőtök a hosszú téli hónapok vitaminforrása lett, a magjából pedig olaj készült, amit ma is zöld aranyként emlegetünk. A fajtakísérleteknek köszönhetően mára több tucat változata létezik: a klasszikus Cucurbita maxima és Cucurbita moschata fajták mellett ott vannak a dísztökök és óriástökök is.
Salamon tökének legendája
Ha valami igazán magyar tök-történet, az bizony a „Salamon töke”. A szólás — „úgy fénylik, mint Salamon töke” — a 11. századi királyhoz, Salamonhoz köthető, aki Visegrádon raboskodott. A legenda szerint a tornyát világító tökök fényével őrizték, innen maradt fenn a kifejezés. A történészek szerint a mondás a néphagyományból ered, és a világító töklámpásokat — az ősi magyar „tökfényt” — jelképezi. Ez a hagyomány jóval régebbi, mint a Halloween, így a magyar népi kultúra egyik legősibb fényhozó szimbóluma. A „Salamon töke” tehát nem bibliai történet, hanem középkori legenda, amelyben a tök már ekkor is az emberi leleményességet és fényhozást jelképezte.
A tudomány narancssárga kedvence
A modern genetika ma már pontosan tudja, miért lett ilyen sikeres ez a növény. A tök genomja különlegesen változatos: több mint 30 000 gént tartalmaz, és képes alkalmazkodni a hőmérséklet- és vízváltozásokhoz. A vad és a nemesített fajták összehasonlítása kimutatta, hogy az emberi szelektálás során a keserű ízt okozó cucurbitacin szintje radikálisan lecsökkent. A béta-karotin (ami az A-vitamin előanyaga) mennyisége pedig sokszorosára nőtt. Egyetlen adag sütőtök-püré a napi A-vitamin szükséglet több mint 200%-át fedezi! A magjai tele vannak magnéziummal, cinkkel és növényi fehérjékkel — igazi szuperélelmiszer.
A magyar kert rejtett bajnoka
Ha valami hálás növény, az a tök. A magyar klíma tökéletes neki: meleg, napos fekvés, tápanyagban gazdag talaj, és már nő is. Egyetlen tő akár öt-hat termést is hozhat, ráadásul a komposzthalmon különösen jól érzi magát. A levelei árnyékolnak, védik a talajt, és még a gyomokat is visszaszorítják — biológiai takarónak sem utolsó. A sütőtök édes, lágy húsa levesnek, pürének, de akár süteménybe is kiváló; a dísztök pedig őszi hangulatot csempész a teraszra.
A tök, ami rólunk mesél
A tök egyszerre ősi és modern, paraszti és városi, tudományos és érzelmes. Ő az őszi kert tükre: tele emlékkel, melegséggel és élettel. Amikor egy sütőtököt szeletelsz, valójában egy tízezer éves történetbe vágsz bele — a természet, az ember és az idő közös meséjébe. És ha legközelebb egy töklámpás világít az udvarodon, gondolj bele: az elsőt talán épp Salamon tornyán gyújtották meg.
