1757. február 3-án született Kitaibel Pál – orvos, botanikus, kémikus, fáradhatatlan terepjáró, aki szó szerint végiggyalogolta a magyar tájat.

Ha ma fellapozunk egy hazai növényhatározót, ásványvíz-leírást vagy természetföldrajzi munkát, jó eséllyel beleütközünk a nevébe. Nem egyetlen látványos felfedezéséről híres, hanem arról, hogy elsőként próbálta megérteni egészben azt, amit addig csak darabokban figyeltek: a Kárpát-medence élővilágát.

Bakancsban járta az országot, növényeket gyűjtött, forrásokat elemzett, mocsarakat írt le, és közben azt is feljegyezte, mit tesz az ember a tájjal. A természet nála nem díszlet volt, hanem működő rendszer – és ez a szemlélet jóval megelőzte a korát.

Egy orvos, akit a táj tanított

Orvosként végzett, de hamar világossá vált számára, hogy a betegségek okai gyakran nemcsak az emberben, hanem a környezetében keresendők. Érdekelte, milyen növények nőnek egy-egy vidéken, milyen a talaj, milyen vizek folynak ott – és mindez hogyan hat az emberi életre.

Ezért kezdett el módszeresen terepen dolgozni. Nemcsak préselt növényeket vitt haza, hanem részletes leírásokat is készített arról, hol mit látott, milyen körülmények között, és milyen változások jeleit érzékeli. Ez a fajta gondolkodás ma már az ökológia alapja, az ő idejében azonban szinte példa nélküli volt.

Bejárni az országot, jegyzetfüzettel

Évtizedeken át járta a történelmi Magyarország területét – gyakran gyalog, néha szekéren, mindig jegyzetfüzettel. Feljegyzéseiben nemcsak növényfajok szerepelnek, hanem egész tájak leírásai.

Ő írta le részletesen például a szikes puszták növényvilágát, amikor ezek még nagyrészt érintetlenek voltak. Megfigyelte a Balaton környéki vizes élőhelyeket, a felvidéki hegyvidék flóráját, és elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a bányászat és az erdőirtás hogyan változtatja meg a vizek minőségét és a növényzet összetételét. Amit ma tájváltozásnak nevezünk, azt ő már akkor jegyzetelte – jóval azelőtt, hogy erre külön fogalom létezett volna.

A magyar flóra feltérképezése

Neve több tucat növényfaj első tudományos leírásához kapcsolódik. Számos faj latin nevében ma is ott szerepel a kitaibelii vagy kitaibelianus jelző – ez a botanikában annak a jele, hogy az adott növényt ő írta le, vagy az ő munkája alapján vált ismertté.

Nevét viseli például a magyar nőszirom egyik alfaja, valamint több ritka, Kárpát-medencei elterjedésű növény. Ezek nem egzotikus különlegességek, hanem olyan fajok, amelyek pontosan jelzik, mennyire sajátos és érzékeny ez a térség.

Korán felismerte: a Kárpát-medence nem egyszerű átmenet Kelet és Nyugat között, hanem önálló természeti egység. Ez a gondolat ma is alapja annak, ahogyan a hazai élővilágot értelmezzük.

Kémia, ásványvizek és gyógyhatások

Érdeklődése nem állt meg a botanikánál. Kémikusként részletesen vizsgálta a hazai ásványvizeket és gyógyforrásokat, elemezte összetételüket, és tudományos alapokra helyezte a gyógyhatások értelmezését. Olyan forrásokat írt le és elemzett, amelyek neve ma is ismerősen cseng a magyar fürdőkultúrában. Munkája segített abban, hogy ezek a vizek ne pusztán hagyomány vagy hiedelem alapján legyenek megbecsültek, hanem mérhető, leírható természeti jelenségként.

Miért fontos ma is ez az örökség?

1817-ben halt meg, de gondolkodása meglepően korszerű. Nem uralni akarta a természetet, hanem megérteni. Nem gyors válaszokat keresett, hanem hosszú megfigyelésekből vont le következtetéseket.

Abban a korban, amikor a természeti erőforrásokat kimeríthetetlennek hitték, ő már látta az emberi beavatkozások következményeit. Feljegyzései ma történeti forrásként is felbecsülhetetlenek: segítenek megérteni, milyen volt a magyar táj kétszáz évvel ezelőtt – és mi minden változott meg azóta.

Egy örökség, amely ma is velünk él

Nem hagyott hátra monumentális épületeket vagy látványos találmányokat. Helyette térképeket, jegyzeteket, növényneveket és egy gondolkodásmódot örökített ránk.

A természet megfigyelése nála nem hobbi volt, hanem felelősség. És talán ez az, ami miatt ma is érdemes újra és újra elővenni a nevét – különösen akkor, amikor a táj változásai ismét kérdéseket tesznek fel nekünk.