Kevés növénynek van olyan romantikus karrierje, mint a fagyöngynek. Karácsonykor a csókok kelléke, az ajtófélfák dísze, a termékenység és az örökzöld élet jelképe. Közben a botanikakönyvek lapjain gyakran egészen más szerepben tűnik fel: mint élősködő, amely fákról szívja el a vizet és a tápanyagokat. De vajon tényleg olyan veszélyes a fagyöngy, mint ahogy sokan gondolják?
Élősködő, de nem gyilkos
A fagyöngy több mint száz fajt számláló növénycsoport, amely részben parazita életmódot folytat. Ragadós magjai a madarak közreműködésével jutnak fel az ágakra, ahol a kéregbe hatolva vizet és ásványi anyagokat von el a gazdanövénytől. Ez a leírás első hallásra ijesztően hangzik, ezért sokáig magától értetődőnek tűnt, hogy a fagyöngy károsítja, sőt akár el is pusztítja a fákat.
Egy friss, az Egyesült Államok északnyugati részén végzett kutatás azonban árnyalja ezt a képet. Az oregoni városi erdőkben végzett vizsgálatok szerint a fagyöngy jelenléte önmagában nem rontotta a fák egészségi állapotát, még akkor sem, ha egy-egy koronában nagyobb mennyiségben fordult elő.
Mit mutattak a mérések?
A kutatók több mint kétszáz tölgyfát vizsgáltak meg, amelyek közül sok nem őshonos faj volt, városi környezetben. Felmérték a fagyöngy mennyiségét, a fák korát, magasságát és általános kondícióját. Az eredmények meglepőek voltak: nem találtak összefüggést a fagyöngy „fertőzöttség” mértéke és a fa egészségi állapota között.
Még azoknál a fáknál sem mutatkozott látványos romlás, amelyek koronájában több tucat fagyöngybokor élt. Ez arra utal, hogy legalábbis városi környezetben, nem őshonos tölgyfajokon a fagyöngy nem feltétlenül ellenség.
A fagyöngy, mint ökológiai szereplő
A történet itt válik igazán érdekessé. A fagyöngy bogyói ugyan mérgezők az ember számára, de számos madárfaj kifejezetten kedveli őket. A rigók, kékmadarak és más énekesmadarak nemcsak fogyasztják a termést, hanem a magok terjesztésében is kulcsszerepet játszanak.
Korábbi kutatások szerint a fagyöngy jelenléte növelheti a madárfajok számát és egyedsűrűségét az adott területen. Vagyis amit első pillantásra kártevőnek gondolunk, az valójában egy összetett ökológiai háló fontos eleme lehet.
Nem minden esetben ártalmatlan
Fontos azonban a józan árnyaltság. A kutatók hangsúlyozzák, hogy őshonos fehér tölgyeken, különösen hosszú időn át fennálló, nagyon erős fagyöngyborítottság esetén már kimutathatók negatív hatások. Ilyenkor a növény valóban hozzájárulhat a fa legyengüléséhez, főként más stressztényezőkkel – aszállyal, városi szennyezéssel, sérülésekkel – együtt.
Ezért a fagyöngy kezelése nem fekete-fehér kérdés. Nem minden esetben indokolt az eltávolítása, de vannak helyzetek, amikor a beavatkozás indokolt lehet.
Csók közben is gondolhatunk a természetre
A fagyöngy története jó példa arra, mennyire hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni a természet működését. Ami parazitának tűnik, az nem feltétlenül pusztító; ami romantikus jelkép, az közben ökológiai szereplő is. A tudomány egyre gyakrabban mutat rá, hogy a természetben ritkán léteznek egyértelműen „jó” vagy „rossz” szereplők.
Addig pedig, amíg nem egy idős, őshonos tölgy koronájában burjánzik kontroll nélkül, a fagyöngy inkább különös lakótárs, mintsem veszélyes ellenség. És ha az ünnepek alatt csókra ad okot, az erdők szempontjából ez – legalábbis egyelőre – nem számít természetkárosításnak.
A kutatás, amelyre a cikk épül
Shaw, D. C., Filip, G. M., Kanaskie, A., & Littke, W. (2025). Effects of western oak mistletoe (Phoradendron villosum) on the health of non-native oaks in urban forests of western Oregon. Northwest Science. (Elfogadva közlésre).
A vizsgálatot az Oregon State University és az Oregon Department of Forestry kutatói végezték, városi környezetben növő, nem őshonos tölgyfajokon.
