Szántók gyomfajai.
Az idei évtől a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület a Magyar Biológiai Társaság támogatásával bonyolítja az Év vadvirága kiválasztását A korábban magánkezdeményezésként induló kezdeményezés során ebben az évben is 3 fajból választhatjuk ki a nyertest.
Az Év Vadvirága kezdeményezés célpontjában a hazánkban honos ritka, vagy ritkulóban levő növényfajok megismertetése, védelme és a hozzájuk kötődő problémák feltárása, bemutatása áll. Nem csak a mindenki által ismert vadvirágok léteznek, sok faj szerényebb, rejtőzködőbb, de nem kevésbé fontos szerepet tölt be a hazai ökoszisztémában.
A szántók gyomfajai, mezsgyéje és vizes élőhelyfoltjai egyaránt fontos szerepet kapnak az agrártájak élővilágának megőrzésében, ezért 2021-ben az Év Vadvirága ezek közül fog egyet képviselni.
Idén a bíborfekete hagyma, a vetési konkoly és a pici egérfarkfű várja a voksokat.
A bíborfekete hagyma feltűnő, nagy virágzatú évelő hagymafajunk, ami májusban és júniusban virágzik. Szántószegélyek, de főleg a mezsgyék növénye, néha nyílt területek helyére telepített erdőkben is fennmarad. Magyarországon a Dél-Tiszántúlon még viszonylag elterjedtebb, de máshol már nagyon megritkult, főleg a fokozódó vegyszerhasználat és a mezsgyék beszántása miatt. A fajt hazánk kiemelkedő természettudósa, Kitaibel Pál írta le 1800-ban.
A vetési konkoly eredetileg a Földközi-tenger mellékéről származó, felálló szárú, egyéves növény. Vetések, főként kalászosok egykor közönséges, ma ritka és védett növényfaja. A faj magja tömegében és méretében annyira hasonlított a búzáéra, hogy a hagyományos magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani, így előfordult, hogy a lisztbe darálták és a kenyeret kékre festette. A fokozódó vegyszerhasználat során megritkult és 1993-ban – első gyomnövényként – védetté nyilvánították. A kisparcellás, háztáji gazdálkodás visszaszorulásával napjainkra a legtöbb szántóról eltűnt.
A pici egérfarkfű apró termetű, szokatlan megjelenésű egyéves növényke. Virágzata zöld, így nehezen észrevehető faj, a dekoratív boglárkák közeli rokona. Nevét a hosszú, farokszerűen megnyúló terméses vacokról kapta. Viszonylag korán, áprilisban virágzik. Szikesek, szikár helyek, sekély termőrétegű nedves szántók növénye. Alföldi szikeseinken még viszonylag gyakori, csapadékos tavaszon néha nagy tömegben jelenik meg. Mezőgazdasági területeken viszont a nagymértékű vegyszerhasználat és a rossz termőhelyi adottságú szántók felhagyása miatt erősen megritkult.
Egészen 2021. január 6-ig várják a szavazatokat az egyesület honlapján: Vadonlesők Közössége TE
