Mindnyájan itt ismerkedtünk először a vadállatokkal.
1866. augusztus 9-én nyitotta meg a kapuit Budapest egyik legnagyszerűbb intézménye, a Fővárosi Állat- és Növénykert. Vagyis ma éppen 150 gyertyát fújhat el a szülinapján. Ennek alkalmából összegyűjtöttünk 10 érdekességet az állatkertről, ezzel az összeállítással kívánunk még hosszú boldog életet!
1.
Az Állatkert alapítói között vezető szerepet játszott Xántus János, aki elismert zoológus és etnográfus volt, és aki az intézmény első igazgatója is lett.
2.
A kezdeti években még jóval kevesebb állat lakott itt, nem volt sem oroszlán, sem tigris, sem elefánt, sem zsiráf a kifutókban. Ráadásul a zömmel Bécsből érkező állatokkal is volt némi gond. Amint egy korabeli újságcikk megírta, „midőn az állatokat a múlt hétfőn Budáról Pestre szállították át, egy zöld papagáj, nyakán hamvas gyűrűvel, kalitkájából elröpült, s az állatseregletet követő utczai ficzkók lármájától megijedve fölmenekült a háztetőkre; aki elfogta volna, nagyon lekötelezné az állatkert igazgatóságát, ha visszavinné”.
3.
Az anyagi nehézségek már korán megmutatkoztak. Az Állatkert egyik igazgatója, Serák Károly, aki három évtizeden át irányította érdekes megoldást eszelt ki. Az ő idejében (1873-tól) az Állatkertben kötéltáncosok, tűznyelők, kardnyelők és céllövő fenomének is bemutatkoztak, viszont e népcsalogató látnivalók bevételeiből magát az Állatkertet is fenn lehetett tartani.
4.
Kezdetben nem volt zsiráf az állatkertben, de Erzsébet királyné közbenjárása nyomán Bécsből sikerült szerezni egyet. A dolog persze ennél bonyolultabb volt, mivel a levél kézhezvételekor még nem volt alkalmas állatház a zsiráf elhelyezésére. Így hát valóságos mozgalom indult a „nyakorjánház” ügyében, olyannyira, hogy pénzügyminiszteri engedély mellett állatkerti sorsjegyeket adtak ki, hogy azok bevételéből biztosítsák az építkezéshez szükséges fedezetet. Az elkészült állatházba 1868. május 19-én érkezett meg a zsiráf.
5.
Volt idő, amikor orrszarvú sem lakott itt, így például három évtizednyi szünet után 1969. június 9-én érkezett meg Teca, a keskenyszájú orrszarvú. Sajnos azonban a nőstény állathoz az akkori viszonyok mellett nem sikerült párt szerezni, így jobb híján egy kecskét kapott maga mellé társbérlőként. A dolog első hallásra furcsának tűnhet, de már az arab lónemesítők is tudták, hogy a rossz természetű, s emiatt más állatokkal együtt nem tartható lovakra is jó hatással vannak a mekegő társbérlők, sőt, az állatkertek világában volt már példa hasonló esetre magányos zsiráfok esetében is. Teca és a mellé „beosztott” kecske is remekül megfértek egymással.
6.
Ma már olyan sikerekkel is büszkélkedhet az állatkertünk, hogy itt született meg a világ első olyan orrszarvúja, amely mesterséges termékenyítés eredményeként láthatta meg a napvilágot.
7.
A korábbi évtizedekben gyakoriak voltak a felnevelési problémák is. Ezért sok állatot cumisüveggel kellett etetni, és az is előfordult, hogy némelyiküket „dajkásították”, vagyis egy szoptatós kutyát kerestek a számukra. A korszak leghíresebb dajkakutyája egy Bogáncs nevű puli volt, aki egymaga két bengáli tigrist, három feketepárducot és két pumakölyköt nevelt fel az évek során.
8.
A kert egyik leghíresebb lakója Jónás, az 1893-ban érkezett nílusi víziló volt. Őt az építkezés miatt kétszer is költöztetni kellett. Egyszer korábbi lakhelyéről egy ideiglenes helyre, majd onnan az újonnan elkészült Elefántházba, amelyet ekkoriban a „vastagbőrűek házaként” ismertek. A termetes állat átszállítását úgy oldották meg, hogy egy méretes faládába csalták, majd deszkából külön pályát építettek Jónás új otthonáig. A láda alá görgőket tettek, s a deszkapályán ilyen módon tolták végig, méghozzá úgy, hogy a tolóerőt Bébi, az Állatkert akkori legengedelmesebb elefántja szolgáltatta.
9.
Az állatkert nemcsak lakóiról, de épületeiről, szobrairól is méltán híres. Az újjáépítés korának egyik művészetileg meghatározó eleme a keleties Vastagbőrűek háza (Elefántház), amelynek eozinmázas Zsolnay díszei szikrázva tükrözik vissza a napsugarakat, belső díszítőfestése pedig egy egzotikus bazár hangulatát kelti. A belépő kapun szintén Zsolnay kerámiát találunk, és további szebbnél szebb épületek állnak a mai napig, gondoljunk csak a Bagolyvárra vagy a Pálmaházra.
10.
Az Állatkert legújabb híres lakói a koalák: Nur-Nuru-Bin és Vobara. A világsztárok nagyon szigorú feltételek mellett érkeztek hozzánk, táplálékukat, az eukaliptuszt frissen szállítják nekik Dél-Angliából. Szerencsére úgy tűnik, remekül érzik magukat nálunk!
Az Állatkert az alábbi rövid kisfilmmel készült a jubileumra, érdemes megtekinteni, a sok régi emléket felidézni!
Cikkünkhöz az anyagot az Állatkert honlapjáról gyűjtöttük: www.zoobudapest.com
