Madáretetési kisokos, itthon telelő barátaink örömére.
Talán sok családban természetes, hogy ahogy hidegre fordul az idő, előveszik a madáretetőket, kikészítik a maggolyókat, esetleg maguk készítenek eleséget a szárnyas kis barátoknak. Nem volt ez mindig így, a lakosság önkéntes madáretetése mintegy 130 éves múltra tekint vissza.
Az úttörő fatenyésztési vándortanár
1890-ben jelent meg ugyanis az úttörőnek számító ismeretterjesztő, szemléletformáló könyv („A hasznos madarak védelméről”) Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár tollából, amelyben a szerző a madarak téli etetésének lehetőségére és fontosságára is felhívta az olvasók figyelmét: 1901-ben Herman Ottó „A madarak hasznáról és káráról” című művében már külön fejezetet szentelt a madáretetésnek.
Ötvennél is több etetőlátogató madárfaj
Napjainkban a fogyatkozó madarak védelmére odafigyelés még fontosabb, mint madárvédő eleink idejében, akiket már akkor is az aggodalom késztetett megszólalásra. Az ötvennél is több potenciális etetőlátogató madárfaj etetésekor alkalmunk nyílik megfigyelni is őket, nem csak a kertekben és a parkokban, de a belvárosokban és a sokadik emelet magasságában is.
Az etetési időszak
Az etetési időszak hazánkban az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek megszűnéséig, általában november közepétől március végéig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ.
Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak és ilyenkor többnyire az északi inváziós fajok (csonttollú, fenyőrigó, keresztcsőrű) is elmaradnak. Ez a helyzet azonban gyorsan megváltozhat egy-egy markáns hidegfront betörése előtt, ami Eurázsia hatalmas területeiről „tolhat” jelentős madártömegeket maga előtt a Kárpát-medencébe és az etetőkhöz.
A kenyér bele nem való az etetőbe!
A téli madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók.
- A legismertebb a napraforgó, amibe érdemes apró szemű magvakat, kölest, muhart stb. keverni.
- A második az állati zsiradék: a cinkegolyó, a háj, a faggyú és a főzéssel sótlanított szalonna.
- A harmadik a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma.
- Végül meg kell említenünk a nélkülözhetetlen ivó- és fürdővizet is. Az itatóból a jeget elegendő napközben legalább egyszer langyos vízre cserélni.
Semmiképpen se etessünk kenyérrel, morzsával, mert ez több napig, hétig is az etetőben maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okozhat.
Több etetőtípus létezik
A kihelyezés módja és működési elve szerint több etetőtípus is létezik: ablak-, dróthenger-, dúc-, függő-, garatos önetető és talajetető. Emellett léteznek olyan tematikus etetőkertek is, melyekkel a ritkább látogató harkályok, küllők, fakuszok és ökörszemek felbukkanását lehet gyakoribbá tenni.
Az etetőkre látogató madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.
Mire jó a mesterséges madárodú?
Az etetők közelbe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amiben az odúköltő madárfajok (cinegék, verebek) akár csoportosan is éjszakázni tudnak
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár több száz kilométerről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért a megkezdett etetést lehetőleg ne hagyjuk abba. Gondoskodjunk madarainkról rendszeresen!
További hasznos információkat a Magyar Madártani Egyesület honlapján találunk.
