Kevés égitest mondhatja el magáról, hogy egyszerre volt tankönyvi sztár, tudományos vita tárgya és közösségi felháborodás főszereplője. A Pluto pontosan ilyen karriert futott be: a Naprendszer pereméről indult, feljutott a bolygók elitklubjába, majd látványosan „lefokozták” – hogy aztán új szerepben térjen vissza.
A történet kezdete 1930. február 18-ára nyúlik vissza, amikor a 24 éves Clyde Tombaugh a Lowell Obszervatóriumban két fotólemez összehasonlítása közben apró, mozgó fénypontra bukkant. A pont nem csillag volt. A pont új bolygó lett. Megszületett a Naprendszer kilencedik tagja: a Pluto. A történet azonban innentől nem egyenes ívű sikersztori, inkább egy kozmikus hullámvasút.
A dicsőséges évek (1930–2006)
A Pluto felfedezése szenzációnak számított. Az amerikai közvélemény különösen büszke volt rá: végre egy bolygó, amelyet az Egyesült Államokban fedeztek fel. A névadás egy angol kislány, Venetia Burney ötlete volt – a római alvilág istenéről kapta a nevét, ami illeszkedett a sötét, távoli világ képéhez.
Évtizedeken át tankönyvek millióiban szerepelt mint a Naprendszer peremének jeges őre. Bár már korán gyanús volt, hogy feltűnően kicsi – átmérője mindössze 2377 kilométer, vagyis kisebb, mint a Hold –, státusza megkérdőjelezhetetlen maradt. Legalábbis egy ideig.
A bajok gyökere: túl sok lett a „rokon”
A 20. század végére a Neptunuszon túli térség, a Kuiper-öv egyre több égitestet „dobott fel” a csillagászoknak. 2005-ben felfedezték az Eris nevű objektumot, amely méretében vetekedett a Plutóval. Ekkor merült fel a kínos kérdés: ha a Pluto bolygó, akkor Eris is az? És ha igen, akkor a Kuiper-övben található többi hasonló testtel mi a helyzet?
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2006-ban újradefiniálta a bolygó fogalmát. Az új meghatározás szerint egy bolygónak három feltételnek kell megfelelnie:
– A Nap körül kering.
– Elég nagy tömegű ahhoz, hogy közel gömb alakú legyen.
– „Kitakarította” pályája környezetét, azaz gravitációsan dominál a környezetében.
A Pluto az első kettőt teljesítette – a harmadikat nem. Pályája erősen elnyúlt és dőlt, ráadásul számos más Kuiper-övbeli objektummal osztozik térségén. Így 2006. augusztus 24-én a Pluto hivatalosan törpebolygó lett.
A lefokozás utáni lázadás
A döntés nemcsak tudományos, hanem érzelmi hullámokat is kavart. Iskolások tüntettek, pólók készültek „Pluto is a planet” felirattal, és még ma is gyakran hallani, hogy „a mi időnkben kilenc bolygó volt”. Tudományos szempontból azonban a döntés a kategóriák tisztázását szolgálta. A Pluto nem „vesztette el” fizikai tulajdonságait – csak a besorolása változott.
Sőt, a 2015-ben a Pluto mellett elrepülő New Horizons űrszonda minden korábbinál részletesebb képeket és adatokat küldött vissza. Kiderült, hogy a törpebolygó felszíne meglepően változatos: nitrogénjég-síkságok, hegyek, sőt lehetséges kriovulkáni aktivitás is megfigyelhető rajta. A híres szív alakú terület, a Tombaugh Regio, szimbolikusan is visszaemelte a Plutót a tudományos érdeklődés középpontjába.
Valódi kérdés: számít-e a cím?
A Pluto története rávilágít arra, hogy a tudomány nem kőbe vésett igazságok gyűjteménye, hanem folyamatosan finomodó értelmezési rendszer. Amikor új adatok érkeznek, a kategóriákat is újra kell gondolni.
Ma a Pluto a törpebolygók prototípusa, a Kuiper-öv kutatásának kulcsszereplője és annak példája, hogy a Naprendszer sokkal összetettebb, mint azt egykor hittük.
Ha karrierként tekintünk rá, akkor a Pluto pályafutása inkább átalakulás, mint bukás. A kilencedik bolygóból egy új égitest-osztály ikonja lett. És talán ez még nagyobb dicsőség, mint egy sorszám a tankönyvben.
