Hidd el, hogy nem kell „megmentened”.
Május elejétől benépesül az erdő: az őzek, valamint a gím- és dámszarvasok ebben az időszakban hozzák világra kicsinyeiket, a gidákat és a borjakat. Ilyenkor sok kiránduló bukkan elárvultnak tűnő állatokra, és vannak, akik haza is viszik magukkal „szegényeket”.
Az erdészek fokozottan felhívják rá a figyelmet, hogy a kicsikhez ne nyúljunk, hagyjuk őket az erdőben! Jó, ha tudjuk, hogy az első hetekben még nem tudják követni anyjukat, így az elfekteti őket, amíg elmegy táplálkozni, vagy ha veszélyt érez. Az újszülött, fiatal, megrémült állatok ilyenkor ösztönösen próbálnak elbújni, beleolvadni környezetükbe; mozdulatlanok maradnak még akkor is, ha valaki a közvetlen közelükbe kerül, vagy hozzájuk ér. Sokszor lakott területen is találkozhatunk velük.
Mindez azonban nem jelenti, hogy sérültek vagy betegek lennének! A vadon élő állatok kicsinyeihez semmiképp sem szabad hozzáérni – sőt lehetőleg a környezetét se közelítsük meg – mivel az ember szaga miatt az anyjuk nem fogja gondozni őket. Ez pedig azt jelenti, hogy könnyen válnak zsákmánnyá, vagy pedig éhen halnak az erdőben.
A másik nagyon fontos dolog, hogy a kutyatartók kiemelten figyeljenek a kutyájukra! Az erdőben is csak pórázon sétáltassák őket, ugyanis ha egy szabadon kóborló eb megkerget egy vemhes őzsutát vagy szarvastehenet, az elvetélhet vagy akár el is pusztulhat. Ha pedig kiszimatolja a kicsit, akkor az anya hasonlóan eltaszítja, mivel megérzi a szagot rajta.
Ha viszont mégis úgy látjuk, hogy egyértelműen sérült, bajba jutott, veszélyben lévő gidát vagy borjút találtunk, akkor értesítsük az adott területen gazdálkodó vadászatra jogosult szervezetet (vadásztársaságot, erdészetet, céget), amelynek elérhetőségeit a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.
Fontos tudni, hogy a vad, amíg él, az állam tulajdona, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el!
További információ:
