Amikor a kertészkedésről beszélünk, általában az jut eszünkbe, hogy mikor kell palántázni a paradicsomot, mennyi vizet igényel a muskátli, vagy hogy a szomszéd vajon megint lenyúlta-e a komposztunkat. De most képzeljük el, hogy a veteményesünk nem a kert végében, hanem a Hold felszínén van! Elsőre talán úgy hangzik, mintha egy sci-fi író kicsit túltolta volna a fantáziát, de a magyar kutatók szerint nem lehetetlen. Sőt: már sikerült is magokat csíráztatniuk olyan környezetben, amely a Hold tulajdonságait idézi.
A Hold kiskertje – barátságtalan terep, mégis élet
A Hold felszíne meglehetősen barátságtalan környezet a növények számára. Nincs légkör, a hőmérséklet nappal +120 °C, éjszaka pedig -170 °C körül alakul, a talaj pedig inkább hasonlít éles kőzúzalékra, mint puha humuszra. És mégis: a magyar tudósok mesterségesen előállítottak olyan körülményeket, amelyekben vizsgálhatták, hogyan reagálnak a növények a „holdi életre”. Ez persze nem azt jelenti, hogy jövő héten már krumplit fogunk szüretelni a Mare Tranquillitatisban, de az első lépés így is lenyűgöző.
Miért számít ez az űrkertészet jövője szempontjából?
A NASA és más űrügynökségek már régóta dolgoznak azon, hogyan lehetne önfenntartó bázisokat létrehozni a Holdon és a Marson. Ha sikerül ott növényeket termeszteni, az nemcsak élelmet jelentene az űrhajósoknak, hanem oxigént és pszichológiai támaszt is. (Képzeljük csak el, milyen jó érzés lehetne egy hosszú űrutazás során beleszagolni egy csokor friss bazsalikomba!)
Magyar kreativitás az idegen talajban
A hazai kutatók kísérletei során különféle magokat ültettek „hold-analóg” talajba, amely vulkáni kőzetporból készült. Ezt mesterséges fényviszonyok és szimulált gravitáció egészítette ki. És láss csodát: a magok csírázni kezdtek! Ez ugyan még nem jelent teljes növekedést és terméshozamot, de egyértelmű bizonyíték arra, hogy a növényi élet nem mond azonnal csődöt extrém körülmények között sem.
Karalábéfőzelék a kráterben – milyen növény bírja a Holdat?
Az egyik legszórakoztatóbb része az ilyen kísérleteknek az, hogy milyen növényekkel próbálkoznak. A salátafélék például igazi kedvencek: gyorsan csíráznak, kevés tápanyagot igényelnek, és még finomak is. De ki tudja, egyszer talán tényleg eljön a nap, amikor a magyar kutatók egy holdi karalábéfőzelék receptjét is megosztják velünk.
Amikor az űrkertészkedésből kabaré lesz
Az ötlet persze kiváló alap a viccelődésre. Képzeljük el, ahogy az űrhajós reggelihez odasúgja: „Figyelj, ma reggelire holdi kovászos uborka lesz, mert az éjszakai sugárzás kicsit megcsavarta az ízét.” Vagy hogy a kerti szerszámok helyett egy holdjárót kell használni a gyomláláshoz. És mi lesz az öntözéssel? Talán víz helyett újrahasznosított űrhajós-kávét kapnak a palánták…
Viccen túl: valódi mérföldkő az űrkutatásban
A viccet félretéve: ezek a kísérletek valóban fontos mérföldkövek az űrkutatásban. Ha a jövő generációi valóban hosszú távon akarnak élni a Holdon vagy a Marson, elengedhetetlen lesz, hogy megértsük, hogyan lehet növényeket nevelni idegen talajon. A magyar kutatók eredményei nemcsak nemzetközi visszhangot keltenek, de hozzájárulnak ahhoz is, hogy hazánk neve ott szerepeljen a világűr meghódításának történetében.
Az első holdi üvegház felé vezető út
A csírázás csak az első fejezet. A következő cél a növények hosszú távú nevelése, a terméshozás és a tápanyagciklusok fenntartása. Ki tudja, pár évtized múlva talán már nemcsak Elon Musk űrhajóinak indulásáról szólnak a hírek, hanem arról is, hogy a magyar kutatók felavatták az első holdi üvegházat.
Tanulság: a kertészkedés és az űrkutatás találkozása nemcsak tudományos, hanem humoros oldalról is bőven kínál témát. Mert miért is ne lehetne egyszer a magyar űrhajós reggelijében egy csokor friss, holdi termesztésű petrezselyem?
