Gondolkodtál már azon, hogy miért kell reggelente borotválkozni (vagy épp epilálni), miközben a kutyád természetes, selymes bundában heverészik a kanapén? Az emberiség evolúciós történetének egyik legkülönösebb kérdése: miért lettünk gyakorlatilag meztelenek, míg a többi emlős dús szőrzetet hord? A válasz – mint minden jó történetben – nem egyetlen tényezőn múlik. A kutatók évtizedek óta keresik a magyarázatot arra, hogyan és miért veszítette el az emberi faj az ősi szőrzetét.
Szemmel láthatatlan bunda? – A szőrünk nem tűnt el, csak átalakult
Először is: technikailag nem vagyunk csupaszok. Az emberi testet körülbelül 5 millió szőrtüsző borítja – nagyjából ugyanannyi, mint egy csimpánzét. A különbség abban rejlik, hogy a mi szőrszálaink túlnyomó többsége vékony, rövid és világos, azaz vellus típusú. Ezek alig észrevehetők, de ott vannak – a testünk valójában szőrös, csak épp mikroszkopikusan.
A forró, futó őseink – Az evolúciós hűtéselmélet
A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint az emberi test szőrtelensége alkalmazkodás a meleg, nyílt afrikai környezethez. Wheeler (1992) tanulmánya szerint őseink hosszú távú gyaloglásra és futásra specializálódtak – napos, nyílt terepen, ahol a hőleadás kulcsfontosságú volt. A szőrzet akadályozza a párologtatást, míg a csupasz bőr lehetővé teszi az intenzív izzadást.
Ez a hűtéselmélet magyarázza, miért fejlődött ki nálunk ilyen hatékony izzadás, és miért veszítettük el a sűrű szőrzetet – mert egyszerűen túlmelegedtünk volna tőle, miközben napokon át űztük a zsákmányt.
Vérszívók és fertőzések – A szőrtelenség higiéniai előnyei
Egy másik elmélet szerint a szőrtelenség segített távol tartani a parazitákat. A bolhák, tetvek és más külső élősködők könnyebben elrejtőznek és szaporodnak dús szőrzetben. A sima bőr viszont kevésbé ideális lakóhely számukra – és ha mégis megjelennek, könnyebb őket észrevenni vagy eltávolítani. Ez különösen fontos lehetett az olyan emberelődök számára, akik már eszközöket használtak és közösségekben éltek – tehát a betegségek gyorsabban terjedhettek.
A másodlagos szőrzet – Miért maradt meg a haj és a szeméremtájéki szőr?
Noha általánosságban kevésbé szőrösek vagyunk, bizonyos testtájakon (fej, hónalj, nemi szervek környéke) mégis dúsabb szőrzetet találunk. Ezek a területek valószínűleg a kommunikáció (feromonok kibocsátása), hővédelem és súrlódás elleni védelem miatt tartották meg a szőrzetet.
Jablonski és Chaplin (2000) kutatásai szerint például a fejbőr szőrzete védelmet nyújt a napsütés ellen, míg a hónalj- és szeméremtáji szőr szerepet játszhatott a szociális szignálok közvetítésében – különösen az emberi orr számára láthatatlan, de érzékelhető kémiai jelek révén.
És mi van a borotválkozással? – A kultúra evolúciója
A modern társadalmakban a szőrzethez való viszony már inkább kulturális kérdés. A szőrtelenség ma sokszor a tisztaság, esztétikum és higiénia szinonimája – de ez csak viszonylagos, történelmi és társadalmi normáktól függ.
Az azonban biztos: a szőrünk története messze túlmutat a borotván. Egy biológiai kompromisszum eredménye, amelyben a hűtés, a higiéniás előnyök és a társas viselkedés finoman összehangolták, mikor és hol érdemes szőrösnek maradni.
Forrás:
Jablonski, N. G. & Chaplin, G. (2000). The evolution of human skin coloration. Journal of Human Evolution. [DOI: 10.1006/jhev.2000.0403]
Wheeler, P. E. (1992). The influence of bipedalism on body hair loss in hominids. Journal of Human Evolution. [DOI: 10.1016/0047-2484(92)90033-2]
