A melegházi növénytermesztés előnyei mindenki számára ismertek. Almeríában azonban a rendszer gyengeségei, árnyoldalai is megmutatkoztak.
A spanyolországi Almería városától mintegy 30 km-re délnyugatra, egy kis tengerparti síkságon nem várt látvány tárul az idelátogatók szeme elé. Az 1980-as évektől kezdődően a világ legnagyobb melegháztelepe épült fel itt, amely mára már nem kevesebb mint 26 ezer hektárnyi területet foglal el. Évente több tonnányi gyümölcs és zöldség, például paradicsom, paprika, uborka, cukkini érik be itt. Az európai zöldség- és gyümölcskereslet több mint felét biztosítják ezek a melegházak; mindez Almería gazdaságának 1,5 milliárd dollár éves bevételt jelent.
Nem mindig volt azonban ez így: korábban a régió sivatagszerűen száraz és kietlen volt, mivel az évi átlagos csapadékmennyiség a 200 mm-t is alig éri el. A táj sivárságát és kopárságát kihasználva még western filmeket is tudtak itt forgatni. A drámai változás akkor következett be, miután a területet intenzív mezőgazdasági termelés alá vonták: a talajt jelentősen feljavították, hidroponikus növénytermesztő rendszereket építettek ki. Mesterségesen, csepegtető eljárással gondoskodtak a tápanyagok gyökerekhez való eljuttatásáról.
A melegházakban kistermelők és nagyvállalatok egyaránt folytatnak növénytermesztést. A sátrakban uralkodó szinte elviselhetetlen kánikulai hőség miatt az itteni munkavégzés távolról sem nevezhető népszerűnek a helyi lakosok körében. Így a szükséges feladatokat döntően az országba (legálisan és illegálisan) érkező afrikai és kelet-európai vendégmunkások látják el. Egyes becslések szerint akár százezer külföldi is dolgozhat a melegházakban. A vállalkozások nyereségessége részben az alacsony fizetéseknek, illetve a szegényes munkakörülményeknek tudható be. A vállalkozók egy része még a legelemibb higiéniai feltételekről sem gondoskodik. Nincs például mellékhelyiség, a női alkalmazottak egy része pedig a megélhetésért prostitúcióra kényszerül.
Az Almeríát borító tengernyi fehér tetős melegház olyan végeláthatatlanul hatalmas területen fekszik, hogy az Almeríai Egyetem kutatói arra az eredményre jutottak, hogy a napfényt a légkörbe visszatükröző melegházak végeredményben hűtik a tartományt. Míg Spanyolország többi részén az átlaghőmérséklet meghaladja a Földön mért átlagot, a helyi hőmérséklet 1983 óta átlagosan 0,3 °C-kal csökken.
Az almeríai melegházi növénytermesztés sikerén felbuzdulva a helyi vállalkozók újabb melegháztelepeket hoztak létre a Dalías síkságon, illetve a közeli Alpujarra hegyvidék völgyeiben, amely addig Spanyolország egyik legszebb és még érintetlen területe volt. A környék néhány kisvárosát szintén elárasztották a fehér műanyagtetős gazdaságok.
A térségben ezzel párhuzamosan műanyaggyártó és újrahasznosító vállalkozások is megjelentek, csakúgy, mint a környezetet erősen szennyező és a folyók útját eltorlaszoló nagy mennyiségű műanyag hulladék. Spanyolország déli partvidékén nemrég a partra sodródott egy ámbráscet; pusztulását a gyomrában talált 17 kg olyan műanyag hulladék okozta, amely a melegházak előállítása, illetve lebontása során került a tengerbe. A környezetszennyező hulladék között találhatók továbbá rovarölő szeres flakonok is. Egyes beszámolók szerint El Pozuelo partjainál a veszélyes hulladék már bokáig ér.
