Ha most a telefonodat tartod, kilenc az egyhez az esélye, hogy a jobb kezeddel görgetsz. És nem csak te: az emberek 85–90%-a jobbkezes. A balkezesek mindössze 10–15%-ot tesznek ki, az igazán ritka „kétkezesekből” pedig csak elvétve akad egy-egy. De hogyan alakult ki ez a kibillent arány? Miért nem fele-fele? És miért nincs egyetlen olyan emberi közösség sem a világon, ahol többségben lennének a balkezesek?
A kézhasználat nem csupán szokás – már a méhben eldől
Első pillantásra azt hihetnénk, hogy a domináns kéz egyszerűen nevelés kérdése. Sok kultúrában valóban erős társadalmi nyomás volt – és ma is van – a jobb kéz használatára. Egyes ázsiai, afrikai és arab régiókban a bal kezet „tisztátalannak” tartják, és a balkezes gyerekeket szó szerint átnevelik. Ennek hatása kimutatható: ahol erősebb a tiltás, ott tényleg kevesebb a balkezes. Csakhogy még a teljesen elfogadó társadalmakban is stabilan ugyanaz az arány: 85–90% jobbkezes. Innen tudjuk, hogy a történet biológiai oldalról is indul.

Az ultrahangos vizsgálatok szerint már a 10. magzati héten több embrió mozgatja a jobb karját, és a 15. héttől kezdve a legtöbb magzat inkább a jobb hüvelykujját szopja. Úgy tűnik, a „jobbkezesség” a gének által vezérelt agyfejlődés egyik természetes alapmintázata.
A balkezesség gyakran puszta véletlen – de nem akárhogy
A tudósok szerint nem egyetlen „jobbkezes gén” létezik. Inkább több tucat gén együtt alakítja úgy az agyat, hogy a jobb kéz legyen a domináns. A balkezesség sokszor nem külön genetikai program, hanem a fejlődés során fellépő apró, véletlenszerű változások eredménye. Ahogy Clyde Francks agykutató fogalmaz: a balkezesség gyakran „a fejlődés természetes variációja”. Egy kicsit más molekuláris környezet, egy kis eltérés a fejlődési folyamatban – és a bal kéz kerül előtérbe.
Az evolúció is részt vett a döntésben – és nem is akárhogyan
Miért alakult mégis úgy, hogy az emberiség túlnyomó többsége jobbkezes? Két fő elmélet versenyez.
Az első a szerszámhasználattal kapcsolatos. A régészeti leletek szerint az emberek legalább félmillió éve a jobb kezüket részesítik előnyben kőeszközök készítésénél. A mozdulatok tanulása és továbbadása így generációról generációra mindig egy irányba húzott.
A második elmélet már jóval harciasabb: a közelharc világához kötődik. Ha két ellenfél szemben áll egymással, egy jobbkezes harcos szúrása nagyobb eséllyel éri el az ellenfél bal oldali mellkasát – ahol a szív is van. Ez evolúciós előnyt jelenthetett.
De a balkezesek sem maradtak esély nélkül. Mivel ritkábbak voltak, a mozgásuk nehezebben volt kiszámítható – ez pedig a túlélésben és a vadászatban is előnyt adhatott. A két hatás egymást ellensúlyozhatta, és az arány így állt be egy stabil egyensúlyra.
Mi történt azokkal a balkezesekkel, akiket átszoktattak?
A 20. század közepéig sok helyen bevett gyakorlat volt a balkezes gyerekek erőszakos átszoktatása: a bal kezet megkötözték, elvették a ceruzát, vagy egyszerűen rászóltak, újra és újra. A következmények azonban messze túlmutattak azon, hogy valaki megtanul-e jobb kézzel írni.
A kutatások szerint az ilyen gyerekeknél gyakrabban jelentkezett:
– dadogás vagy más beszédzavar,
– szorongás és teljesítménycsökkenés,
– finommotoros bizonytalanság,
– olvasási–írási nehézségek (diszlexia-szerű tünetek),
– tartós stressz.
Ennek oka egyszerű: a domináns kéz nem egy tanult reflex, hanem az idegrendszer mélyén kialakuló funkció. Ha a gyereket arra kényszerítik, hogy a gyengébb kezét használja, az agy kénytelen kerülőutakat építeni – és ez hosszú távon is megterhelő lehet.
A legtöbben ugyan megtanultak jobb kézzel írni, de sokuk a mindennapi feladatokban továbbra is a bal kezét használta természetesebb mozdulatokkal. Sőt, sok átszoktatott balkezes felnőttként visszatér a bal kézhez, legalább a praktikus feladatoknál.
Ma már a pedagógia és a pszichológia egyértelműen ellenzi az átszoktatást. A szakemberek szerint a kézpreferencia része az agy természetes fejlődésének – erőszakkal belenyúlni ebbe csak árt.
A végső kép: gének, környezet és véletlen – mind együtt írják a történetet
A kulturális nyomás formálhatja, melyik kezet használjuk, de az alapok már a méhen belül eldőlnek. Több tucat gén alakítja az agy féltekei munkamegosztását, amelyek általában a jobb kezet hozzák helyzeti előnybe. Az emberi evolúció pedig tovább erősítette ezt a mintázatot: a szerszámkészítés, a harc és a szokások együtt alakították ki a ma ismert arányokat.
És bár a balkezesek kevesebben vannak, ritkaságuk sokszor előny – legyen szó sportokról, kreativitásról vagy arról, hogy a világ még mindig szeret meglepődni rajtuk.
A természet nem egyetlen helyes megoldást keres – inkább egy működő egyensúlyt. A jobbkezes többség és a balkezes kisebbség együtt ennek az evolúciós kompromisszumnak a lenyomata.


















