Toxikus páfrány.
1860-ban Robert Burke és William Wills az első európai expedíciót vezették Ausztrália nagyrészt ismeretlen belső területein keresztül. Nem alakult túl jól. A rossz tervezés, szakszerűtlen vezetés, kedvezőtlen időjárás és balszerencse miatt ők és kísérőik a visszaúton élelem nélkül maradtak, a készleteik elfogytak.
Amikor egy patakhoz érkeztek, elakadtak, mivel nem találtak módot arra, hogy elég vizet szállítsanak egy sivatagos részhez, amint átkelve a gyarmati előőrsig juthattak volna. A vízpartot nem tudták elhagyni, a tevék elpusztultak. A helyi yandruwandha bennszülöttek azonban képesek voltak megélni a területen, a zord körülmények ellenére jól voltak. Az őslakosok megkínálták az expedíció tagjait is egy süteménnyel, amit a páfrányféle nardoo összetört magjaiból készítettek. A nardoo a vízen úszó növény, Ausztráliában őshonos, mételyfűnek is nevezik.
Sajnos nem sokkal később indokolatlanul összevesztek az eltérő kultúrájú emberek.
Sebaj, a felfedezők úgy döntöttek, hogy saját maguk is ételt készítenek a növényből, mivel találtak friss példányokat. A sült finomságtól jóllaktak, de egyre gyengébbnek érezték magukat. Egy héten belül Wills és Burke halottak voltak, csak King nevű társuk menekült meg, akit hónapokig a bennszülöttek gondoztak.
Kiderült, hogy a páfrány elkészítése sokkal összetettebb, mint bárki is gondolná.
A nardoo egy tiamináz nevű enzimet tartalmaz, ami az emberi szervezetre toxikus. A tiamináz a szervezet B1 vitamin készletét bontja le, így megakadályozza, hogy a szervezet felhasználja az élelmiszerben lévő tápanyagokat. A férfiak jóllaktak, mégis éheztek.
A yandruwandha törzsbéliek megpörkölték a nardoo magokat, a lisztet vízzel őrölték, majd hamunak tették ki és megsütötték a vékony lepényt. Minden egyes lépés gyengítette a mérgező hatást.
Forrás: www.bbc.com
