Levél gin-tonic-kal.

Az Azori-szigetek Portugáliához tartozó szigetcsoport az Atlanti-óceánon, 1500 km távolságra Lisszabontól. Mivel Európa és Észak-Amerika között, a tenger közepén helyezkedik el, ideális útközbeni kikötőt jelent a vízi járművek – az óceánt átszelő jachtok, kisebb-nagyobb hajók – számára. Így volt ez már több mint 300 évvel ezelőtt is, amikor a jezsuita misszionáriusok Brazíliába vagy Ázsiába tartó útjaik során kezdték a szigetet látogatni.

Napjainkban több ezer tengerész, hajós tanyázik a Faial-szigeteki Horta kikötőjében – alighogy megérkeznek, egyenesen a Peter’s Café Sport (Péter sportkávézója) felé veszik az irányt. Ez a legendás hely egyszerre kocsma és különleges postahivatal.

Fotó: Emma Jones

Több mint 100 éve már, hogy a világ körül hajózó tengerészek a Peter’s Café Sport-ban veszik fel leveleiket. A hagyomány megteremtése Ernesto Lourenço S. Azevedo nevéhez fűződik, ő volt a mai tulajdonosnak, José Henrique Azevedónak a dédapja.

Az épület eredetileg az “Azorean House” (kb. Azori házikó) nevet viselte, amikor Ernesto 1901-ben megnyitotta. Tradicionális kézműves termékeket árult: kosarakat, köteleket, szalmakalapokat, nyakláncokat és persze italt. Fiatalemberként Ernesto Azevedo gyakran járt körbe a kikötőben, és kérdezgette a matrózokat, hogy szükségük van-e bármilyen ellátmányra, segítségre. Sokan közülük megkérték a fiút, hogy vegye át vagy küldje el a leveleiket.

Hamarosan elkezdett szájról szájra terjedni a hír a hajósok között, hogy a picike boltban elküldik a leveleidet, és amikor visszaérkezel, átveheted azokat, amelyeket te kaptál időközben.

1918-ban Ernesto fia, Henrique Azevedo vette át az üzletet és változtatta meg “Café Sport”-ra a nevét, hogy kifejezze a sport iránti rajongását. Henrique Azevedo néhány remek újítást vezetett be, a bútorokat ő választotta, akárcsak a sas szimbólumot, valamint ő mérte először a gin-tonic-ot is, ami máig a legnépszerűbb ital.

Fotó: Viv Lynch/Flickr
Fotó: Viv Lynch/Flickr

A II. világháború alatt egy királyi tengerészeti csatahajó érkezett a kikötőbe, miután megsérült – így a háború hátralévő részét itt töltötte. A hajó lőszer- és ellátási tisztje nagy hasonlóságot vélt felfedezni a saját fia, Peter és Henrique fia között, akit emiatt szintén Peternek kezdett hívni. A név rajta maradt a fiún, és hamarosan a kávézóra is átragadt.

Az azóta eltelt évtizedek alatt számos hagyományt honosítottak meg a különleges postahivatalban.

Három olyan dolog van, amit a szigetre érkező hajósok nem hagynak ki: az első, hogy egy festményt készítenek a kikötőben. Állítólag aki nem így tesz, azt balszerencse kíséri majd az útja során. A második tradíció az, hogy egy kis zászlócskát hagynak a kávézóban. A harmadik pedig az, hogy aláírják a vendégkönyvet – amiben már számolatlanul sorakoznak a köszönetek, kedves üdvözletek.

Fotó: Pro Garten GmbH

A legrégebbi és legfontosabb tradíció pedig az, hogy a kávézó egyben postahivatalként is működik. A sziget hivatalos postájától eltérően a kávézó szinte éjjel-nappal nyitva tart, így szokatlan napszakban is hozzájuthatnak a tengerészek a leveleikhez. Miközben azokat olvassák, felhörpinthetnek egy hideg italt, ahelyett, hogy sorban állnának egy hagyományos postán.

Fotó: rach2k/Flickr
Fotó: Monteregina/Flickr

2004-ben a Portugál Posta különleges elismerésben részesítette Azevedo nagyapját és a kávézót azzal, hogy három egyedi bélyeget adott ki, kifejezetten a kávézónak dedikálva.

Forrás: www.amusingplanet.com