Néhányaknak egészen meglepő, mások már gondolkodtak rajta, megint mások pedig időnként el is készítik ezt az ételt.
A rántott uborka ötlete nem új keletű, például az Egyesült Államok északi részén nagyjából a 60-as évek óta kifejezetten nagy népszerűségnek örvend. Gyakran fűszeresen készítik és különféle mártásokkal kínálják.
Fotó: www.foodnetwork.com
A rántott uborkában az a jó, hogy az elkészítésével kapcsolatosan nincsenek kőbe vésett szabályok. Az alapanyagok és az elkészítési módok tárháza is sokféle. Kígyóuborka, kovászolni való, de még a savanyú vagy már kovászos uborka is felhasználható hozzá. A bundázás terén is nagy szabadságunk van: dönthetünk a húsok esetében megszokott lisztes, tojásos, zsemlemorzsás módszer mellett, de választhatjuk a valamivel egyszerűbb liszt-tojás kombót is. A bundához magvakat is adhatunk, a szezámmag és a lenmag is kitűnően illik hozzá. Sőt, ha valami igazán újszerűre vágyunk, például egy kis reszelt tormával is megbolondíthatjuk a panírt.

Ha kígyóubit használunk, vastagabb, nagyjából ujjnyi szeletekre vágjuk, a kisebb méretű ecetes vagy kovászos uborkákat egészben panírozzuk.
Ahhoz, hogy a panír megfelelően tapadjon és sütés közben se kezdjen el málni fontos, hogy a felhasznált uborka minden esetben teljesen száraz legyen, illetve ha nyers uborkát használunk, hámozzuk meg, mert a natúr héjról is hajlamos lecsúszni a még nyers bunda.
A sütés módját is szabadon eldönthetjük: választhatjuk a hagyományos, bő olajban való sütést vagy sütőpapírral bélelt tepsiben, légkeverésen, nagyjából 200-220 fokon is körülbelül 15 perc alatt elkészíthetjük.

Kínáljunk mellé valamilyen pikáns mártást, például majonézt, joghurtot vagy tejfölt dobjunk fel egy kis zöld fűszernövénnyel, esetleg chilivel.
Az alábbi videóban egy kicsit különlegesebb elkészítési mód látható. A panír alapját csupán liszt és víz adja, ehhez jönnek a további – ízesítő – hozzávalók. A mártás pedig majonéz, ketchup, reszelt torma és fűszerek hozzáadásával készül.



















