A természet élni akar.

Több mint 30 éve, 1986-ban történt a csernobili nukleáris katasztrófa, amelynek következtében 400-szor több radioaktív szennyeződés került a légkörbe, mint a hirosimai atomtámadásnál. A hatóságok egy kb. 30 kilométeres sugarú területen mindenkit kitelepítették, itt még napjainkban sem élhet senki. Úgy tűnik, az állatok nem kaptak erről értesítést.

https://www.instagram.com/p/BkwveZcnAK5/?tagged=chernobyl

A vadállatok ugyanis a jelek szerint jól érzik magukat a területen.

Ami szörnyű tragédia az embereknek, az talán nem olyan rossz az állatoknak, a lezárt terület egyfajta kiegészítő természetvédelmi területté kezd válni őzzel, szarvassal, jávorszarvassal, vaddisznóval, rókával, farkasokkal, egyéb élőlényekkel.

Most a farkasokra koncentráló kutatások tovább erősítették a feltételezéseket, amelyek szerint a terület menedékként szolgál. A szürke farkas (Canis lupus) lehet az egyik faj, amelyik kifejezetten profitált az ember és a zargatás eltűnéséből. A lezárt területen tapasztalt fajsűrűség ugyanis meghaladja a más, szennyezetlen részeken mért sűrűséget. Sőt, innen útnak indulva a farkasok megjelennek a környező erdőkben is, és egészen messzire jutnak.

https://www.instagram.com/p/Bkw7SYrBMy3/?tagged=chernobyl

„A zónában becsült populációs sűrűség kb. hétszer akkora, mint a környező védett területeken.” – jelentette be Michael Byrne, a Missouri Egyetem ökológusa. Mivel a terület nem bír el ennyi nagyragadozót, a kutatók feltételezték, hogy innen távolabbra is elvándorolhatnak az állatok.

És valóban, amikor 14 farkast elláttak jeladós nyomkövetővel a lezárt belorusz területeken, azt találták, hogy egy fiatal, kalandvágyó állat messze a zóna határán túl vándorolt. Míg a felnőttek közel maradtak, az ifjú már el-elkóborolt 3 hónappal a megfigyelés kezdete után. 3 hét alatt kb. 300 km-t tett meg a zónán kívül. Sajnos a jeladó meghibásodása miatt a kutatóknak fogalmuk sincs, hogy az egyed végül visszatért-e vagy sem.

https://www.instagram.com/p/BkwFBk5g5Vd/?tagged=chernobyl

A történet legbiztatóbb része talán az, hogy ez az elzárt terület egyfajta inkubátorként működhet, nem csak a farkasok, de más állatok számára is.

Nem csak a farkasok tekintetében, de vélhetően más állatok esetében is hasonló, hosszútávra kiható folyamat zajlik. Ahelyett, hogy ökológiai fekete lukként gondolnánk rá, lassan be kell látnunk, hogy a csernobili terület a vadállatok számára egyfajta forrás, segítség, menedék lehet.

A kutatók megnyugtató választ adtak azoknak is, akik aggódnak a mutánsok, szörnyszülöttek megjelenése miatt.

A szakemberek eloszlatják ezeket a félelmeket. Az ott élő farkasok teljesen normális egyedek – négy lábbal, két szemmel és egy farokkal – közölték.

https://www.instagram.com/p/BkvcTdLApvf/?tagged=chernobyl

Az biztos, hogy a terület érdekes hely lehet a jövőbeni kutatások számára. A természet az emberi zavarás nélkül új esélyt kaphat – természetesen jó lenne, ha ez nem egy katasztrófa nyomán következne be.

Forrás: www.treehugger.com