A lélek jólétéért.
A kórházakban szigorú szabályok vannak és steril környezet. Ezek a helyek a gyógyítást szolgálják – a test gyógyulását. A lélekkel keveset törődnek, pedig tudjuk, hogy az érzelmi kiegyensúlyozottság, jólét is szorosan hozzátartozik az egészséghez.
Norvégiában azonban most változás kezdődött – megpróbálják a szellemi egészséget is összekötni a testivel, és beengedik a természetet a gyógyulás folyamatába. Pontosabban kiengedik a betegeket a természetbe, méghozzá a kórház keretein belül.
Az ország legnagyobb kórháza egy jótékonysági alapítvánnyal karöltve szabadtéri ápolókabinokat nyitott, ún. friluftssykehuset-eket.
A páciensek kiszabadulhatnak a 4 fal, a szigorú és merev szabályok közül, kitörhetnek elszigeteltségből, amely gyakran kíséri a hosszútávú kezeléseket.
Az építészeti munkákért a Snøhetta cég felelt, a házikók az erdőben, egy tavacska mellett kaptak helyet. A faházak teljesen a tájba simulnak, olyanok, mint egy kis lombház, belül is faborításúak. Akadálymentesek és akár kórházi ágyak is elférnek bennük. Világosak, nagy ablakokkal, kör alakú tetőtéri nyílással, amelyen át a fákat kémlelhetjük. Olyan, mintha az erdőben lennénk: érezzük a nedves föld szagát, halljuk a víz csepegését, a szelet, a levelek zizegését. A nagy szobán kívül van egy kisebb, intimebb helység és fürdőszoba is. Az első ilyen egység Norvégia legnagyobb kórháza (az Oslói Egyetemi Kórház) melletti zöld erdőben kapott helyet.
A kabinok egyszerre 10 kis beteg befogadására alkalmasak – de a legtöbb gyerek a tűz körül játszik, halászik, vadászik, fát aprít vagy kavicsokat gyűjt kinn, a házikón kívül, még a nagy hidegben is.
A természet közelsége örömmel tölt el, segíti a relaxációt, a betegek kipihenten, feltöltekezve mehetnek vissza a kórházba. Az itt eltöltött idő segít a kezelés jobb viselésében is.
A kabinok nyitva állnak a gyerekek előtt (18 éves korig), és itt a szülők is látogathatják őket. Az idősebb páciensek korhatár nélkül jöhetnek hétvégén és délutánonként.
Az alapötlet egyébként nem újkeletű. Már a viktoriánus korban hegyet másztak, gyógyvizekben fürödtek a jobb egészség érdekében. Japánban az erdőben létre, erdőben fürdőzésre külön szó létezik, a ’shinrin yoku’, a kormány arra biztat mindenkit, hogy terápiás célokra használják a gyönyörű területeken sétálást.
Maren Østvold Lindheim norvég gyermekpszichológus kollégáival már évek óta szereti kivinni a gyerekeket az erdőbe. Kenuznak, tüzet raknak a vadonban. Megfigyelései szerint ez a zöld környezet segít nekik a feltöltődésben és abban is, hogy erőt találjanak a kezelések elviseléséhez. Sokkal energikusabbak, reményteljesebbek, kreatívabbak az erdei séta után a kis betegek. Most abban bízik, hogy a fakabinokkal ez az élmény a kórházi ellátásnak is szerves részét képezheti.
Forrás: www.treehugger.com, képek: Ivar Kvaal
