Küzdelem az olajért.
A Tarim sivatagi főút Kínában vezet, a Takla-Makán homoksivatagon keresztül. A déli részeket köti össze az északiakkal, egész pontosan Luntai és Minfeng városát. Az út 552 km hosszú, ebből 446 km teljesen lakatlan, homokos részeken fut keresztül. A homokdűnék akár 20 méterre is magasodhatnak, nem csoda, hogy gyakran a szél teljesen befújja az apró szemcséket az útra, szinte eltüntetve azt.
Annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a homok ellepje az utat, a hatóságok néhány sor növényt próbálnak végig az út mentén ültetni.
Abban bíznak, hogy ezek a gyökereikkel megfogják, megkötik a finomszemcsés anyagot.
Természetesen komoly öntözőrendszert is kiépítettek, hogy a növényeknek legyen esélyük túlélni a száraz körülmények között. Ez a rendszer a felszín alatti vízrétegekből pumpálja fel a vizet. Több száz munkást állítottak csatasorba, akiket 4 km-enként elszállásoltak az út mentén, és megbízták őket azzal a feladattal, hogy életben tartsák a homoktövist és a szakszault.
A zöld sáv annak ellenére burjánzani látszik, hogy a mélyből származó víz sótartalma magas.
Többféle növénnyel kísérleteztek, 1999-ben már egy 6,3 km-es szakaszt, 2001-ben egy 30,8 km-es szekciót sikerült zölddé tenni. Manapság az út közel 80 %-a mellett 72-78 méter széles zöld sávot találunk.
Mivel ennek az útnak óriási gazdasági jelentősége van, nem kevés pénzt és erőfeszítést áldoznak arra, hogy egyáltalán használható formában tartsák. Az 1995-ben épült országút egy alapvető fontosságú észak-dél irányú olajvezetéket szolgál ki, ami a Takla-Makán sivatag alatt halad. A vándorló homok alatt húzódnak ugyanis Kína legnagyobb olajmezői. Ez az út nem csak az eljutást biztosítja, de az eszközök, gépek szállítását is.
Forrás: www.amusingplanet.com
