Felbecsülhetetlen természeti értékeink.

Takács Márton, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik fiatal kutatója 11 éve a famatuzsálemeknek szenteli az életét. Eddig mintegy 2000 faegyedet vizsgált meg, 531 települést vagy településrészt bejárva, 45 000 kilométert megtéve.

A faóriások feltérképezésére az elképesztő ökológiai értékük miatt nagy becsben tartott egyedek megismerése és megóvása érdekében volt szükség. Ezek a növények kulturális, érzelmi hagyatékként is szolgáló természeti kincsek, felbecsülhetetlen természeti értékeink.

A nagy törzskerületű fák változatos mikroélőhelyeket tartanak fenn, mint például odvak, korhadt törzsek, ágak, pusztuló koronák, hámló kérgek, amelyek mindegyike sok speciális fajnak ad otthont. Ilyenek például a gombák, zuzmók, madarak, apró emlősök és veszélyeztetett rovarfajok. Ezért is tekinthetők az öreg fák által meghatározott rendszerek a biodiverzitás globális forrópontjainak. Egyes fák a koruk vagy éppen a méretük miatt érdemelnek védelmet, azonban vannak olyan idegenhonos fajok is Magyarországon, amelyek legnagyobb példányaira ritkaságuk miatt kell kitüntetett figyelmet fordítanunk. Továbbá vannak olyanok is, amelyeket különösen szép növésük, alakjuk, esetleg a normálistól eltérő fejlődésük vagy történelmi, népi vonatkozásuk emel a természeti ritkaságok sorába.

A kutató analízise során 48 nemzetségből, azon belül 72 fajból vizsgálta az egyedeket. A legtöbb felmért faegyed közönséges bükk (400 db) és kocsányos tölgy (379 db) volt. A fákat érintő fertőzések tekintetében a leggyakrabban előforduló gombás megbetegedés a taplófertőzés volt, amely a felmért 2000 fából 123 fa esetében fordult elő és a közönséges bükköt sújtja leginkább. Agrobaktérium fertőzéssel a felmért 2000 fából 217 fa érintett, ez a típusú fertőzés főként a fekete nyárfát érinti. Borostyánt a felmért 2.000 fából 353 fa esetében talált, elsősorban a kocsányos tölgyeken.

A vizsgált 2000 egyed körülbelül fele (52,35%) jó vagy kitűnő állapotban volt, ezzel szemben a fák 6,05%-a elpusztult.  A kutató szerint a dokumentálás döntő jelentőségű. „Az elmúlt egy-két évtizedben olyan óriásokat vesztettünk el, mint a szentgyörgyvári szelídgesztenye, a zsennyei kocsányos tölgy, a rák-tanyai hegyi szil vagy éppen a balatonhenyei bükk” – fogalmaz Takács Márton. A fiatal szakértő bízik abban, hogy az analízis során kapott adatok – az egyes adatbázisok frissítése, kibővítése nyomán – hozzájárulhatnak e ritka természeti értékeket képviselő növények védelméhez, tovább éléséhez.

Forrás: uni-mate.hu