Nyílvesszők alapanyaga.
West Stoke településétől nem messze, Anglia déli részén, West Sussex-ben találjuk a Kingley Vale Természetvédelmi Területet. Az 1952-ben alapított rezervátum Nagy-Britannia első ilyen jellegű területe volt.
A 160 hektáron terjeszkedő természetvédelmi terület Nyugat-Európa egyik legszebb tiszafa erdejét is magáénak tudhatja.
Némelyik fa itt több mint 1000 éves, törzsükön jól látszik az életkoruk és a számtalan vihar lenyomata, utóbbiak bizarr alakúra formázták a növényeket. Óriási oldalágak súrolják a földet, amik úgy nyúlnak ki, mintha kígyók lennének, legyökerezve kapaszkodnak a talajba. A göcsörtös, vén törzsű fák koronája alatt olyan sötét van, hogy semmiféle más növény nem képes itt szárba szökkenni, nem nő fű, nem nyílik virág.
Nehéz megmondani, hogy milyen idősek ezek a tekintélyt parancsoló matuzsálemek.
A tiszafa általában 400-600 évig él, de némelyik fajta akár ennél is tovább.
A pontos kort azért is szinte lehetetlen meghatározni, mert ahogy a tiszafa nő, a törzse úgy lesz üreges, ami meghiúsítja az évgyűrűk számolását vagy a szénizotópos kormeghatározást, hiszen alig marad benne eredeti faanyag.
Ráadásul a tiszafának megvan az a szokatlan képessége, hogy leállítja akár évszázadokra a növekedését, ha a körülmények nem megfelelőek és amikor újra jól érzi magát, ismét felébred és nőni kezd. A szünet éveiben az évgyűrűk sem képződnek, éppen ezért a tiszafák korát meghatározni csak tippeléssel lehet.
A legenda szerint az itt növő tiszafákat egy csata emlékként ültették el, ami a vikingek és a angolszászok között zajlott 859-ben, de akadnak források, amelyek azt állítják, hogy a fák 2000 évesek.
A túlélésük mindenképp figyelemre méltó, ugyanis az ősi tiszafák többsége Európa-szerte kivágásra került a 14. század után, amikor az angol íjászok preferálni kezdték az egyenes tiszafából készült nyilakat. A tiszafa fája kétségkívül a legkeményebb tűlevelű fa a világon.
Forrás: www.amusingplanet.com