Nyár elején alig vesszük észre őket. Szeptemberre viszont elég elővenni egy süteményt, gyümölcslevet vagy fagylaltot, és néhány perc múlva megérkezik az első fekete-sárga érdeklődő. Rövidesen már úgy tűnik, mintha egész nyáron csak erre a pillanatra vártak volna. Nem képzeljük. A darázskolónia élete a nyár végére valóban olyan szakaszba ér, amelyben a dolgozók viselkedése megváltozik.
Nyáron szinte megállás nélkül dolgoztak
A társas darazsak kolóniája tavasszal egyetlen áttelelt királynővel indul. Az első dolgozók kikelése után a fészek gyors növekedésnek indul, a munkások pedig folyamatosan táplálékot gyűjtenek.
A fejlődő lárváknak sok fehérjére van szükségük. A dolgozó darazsak ezért rengeteg rovart foghatnak el, amelyeket feldarabolva visznek vissza a fészekbe. Ez a darazsak kevésbé ismert oldala. Miközben a limonádénk körül keringenek, természetes ragadozóként hatalmas mennyiségű más rovart is eltüntetnek a környezetből.
A dolgozó maga inkább édesszájú
A kifejlett darazsak energiaigényét főként cukros táplálék fedezi. Nektárt, növényi nedveket és más édes forrásokat keresnek. A kolónia növekedési időszakában a lárvák is fontos szerepet játszanak ebben a rendszerben. A dolgozók fehérjében gazdag zsákmányt visznek nekik, a lárvák pedig cukortartalmú váladékkal járulnak hozzá a felnőttek energiaellátásához. Nyár végén azonban a fészek működése fokozatosan megváltozik. Egyre kevesebb lárvát kell gondozni, és a dolgozóknak kevesebb feladatuk marad.
Ekkor válik nagyon érdekessé a szőlő és az üdítő
Amikor kevesebb cukros táplálék érkezik a fészek belsejéből, a dolgozók egyre intenzívebben kereshetnek külső energiaforrásokat. Az érett gyümölcsök, kifolyt gyümölcslevek és emberi ételek ilyenkor valóságos mágnesként működhetnek. Ezért jelennek meg látványosabban a teraszokon, pékségek környékén, kukáknál, szőlőkben és gyümölcsösökben. Nem feltétlenül azért lettek „gonoszabbak”, hanem egyszerűen a kolónia éves ciklusa jutott abba a szakaszba, amikor a dolgozók viselkedése sokkal gyakrabban keresztezi a miénket.
A hadonászás rendszerint nem segít
A darázs akkor csíp, ha fenyegetve érzi magát, vagy ha a fészkét védi. Egy étel körül kutató példány elsődleges célja többnyire nem az ember megtámadása. A gyors csapkodás, ütögetés és hadonászás azonban veszélyhelyzetet teremthet. Sokkal jobb lassan eltolni az ételt, lefedni az italt, és kerülni, hogy a darazsat beszorítsuk valahová. Különösen fontos belenézni a pohárba vagy palackba ivás előtt. Egy édes italba bemászott darázs sokkal veszélyesebb helyzetet okozhat, mint ugyanaz az állat szabadon repülve.
A kolónia hamarosan szétesik
Az ősz előrehaladtával a legtöbb társas darázskolónia élete véget ér. A dolgozók és a hímek elpusztulnak, a frissen kelt, megtermékenyített királynők azonban védett helyet keresnek a télre. Ők jelentik a következő év kezdetét. Tavasszal egyetlen túlélő királynő új fészket alapít, és az egész ciklus elindul elölről.
A szeptemberi darázs valójában egy birodalom utolsó munkása
Amikor ősszel egy darázs kitartóan visszajár a szőlőszemre, könnyű bosszantó betolakodót látni benne. Biológiai értelemben azonban egy összeomló kolónia dolgozója jár előttünk. Hónapokon át rovarokat vadászott, lárvákat gondozott és fészket épített, most pedig már csak energiát keres a szezon utolsó napjaihoz. Ettől még nem kell megosztanunk vele a süteményt. De talán kevésbé tűnik érthetetlennek, miért éppen szeptemberben akar belőle ennyire elszántan egy falatot.
