Van egy madár, amely annyira színes, hogy első pillantásra nehéz elhinni: vadon él Magyarországon. Türkizes-kékes alsótest, gesztenyebarna hát, sárga torok és fekete szemcsík teszi feltűnővé, nyár végén azonban sokszor nem a színéről vesszük észre. Hanem a hangjáról. Szeptember elején kisebb-nagyobb gyurgyalagcsapatok haladhatnak át fölöttünk, miközben folyamatosan hallatják jellegzetes, lágyan pergő hívóhangjukat.
Már augusztus második felében készülnek az útra
A gyurgyalag későn érkező nyári vendégünk. Csak tavasszal, május környékén tér vissza afrikai telelőhelyéről, ezért a költésre viszonylag rövid idő áll rendelkezésére. Nyár végére a fiatalok kirepülnek, a családok és kisebb csoportok pedig fokozatosan nagyobb vonuló csapatokba rendeződhetnek. Augusztus második felétől már megkezdődhet az elvonulás, szeptember elején pedig országszerte találkozhatunk mozgó csapatokkal.
Néha csak a hangjuk árulja el őket
A vonuló gyurgyalagok magasra emelkedhetnek. Ilyenkor szabad szemmel nehéz észrevenni őket az égbolton, különösen ha nincs felhő, amely előtt kirajzolódnának. A hangjuk azonban messzire elhallatszik. A csapat tagjai repülés közben folyamatosan kapcsolatot tarthatnak egymással, ezért sokszor már akkor halljuk őket, amikor még fogalmunk sincs, merre keressük a madarakat. Ha szeptemberben ismeretlen, ismétlődő hang érkezik magasról, érdemes néhány másodpercre megállni és az eget figyelni.
Olyan rovarokat is elkap, amelyeket mi alig tudnánk követni
A gyurgyalag rendkívül ügyes légi vadász. Kiemelkedő pontról figyeli a repülő rovarokat, majd utánuk veti magát és a levegőben kapja el őket. Méhek és darazsak mellett szitakötők, lepkék és más gyors repülésű rovarok is zsákmányul eshetnek. A fullánkos rovarok sem jelentenek leküzdhetetlen problémát. A gyurgyalag a zsákmány kezelése közben ügyesen eltávolíthatja vagy hatástalaníthatja a fullánkot és a méregkészüléket, mielőtt lenyeli.
A hosszú út nem áll meg a Földközi-tengernél
A Magyarországról induló gyurgyalagok végső úti célja Afrika. A Földközi-tenger után újabb hatalmas akadály vár rájuk: a Szahara. A vonulás során nagy távolságokat kell megtenniük, miközben folyamatosan megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyeket keresnek. A nálunk néhány hónapig látható madár így két kontinens között él, és minden évben megismétli ezt az elképesztő utat.
Tavasszal ugyanoda térhet vissza
A következő évben a túlélő madarak ismét észak felé indulnak. Visszatérnek a költőterületekre, ahol meredek löszfalakba, homokfalakba vagy más megfelelő partoldalakba hosszú költőüregeket ásnak. A fészek sokszor méternél hosszabb járat végén található. A madár tehát nem csupán világrészek között ingázó vándor, hanem meglepően kitartó földmunkás is.
Néha egy hang jelzi, hogy véget ér a nyár
A fecskék gyülekezését könnyű észrevenni, a gyurgyalagok indulása sokkal észrevétlenebb lehet. Pedig szeptemberben ugyanaz történik: egy nyári madárfaj fokozatosan eltűnik az országból. Ha ilyenkor egyszer csak furcsa, távoli hangokat hallunk a magasból, érdemes felnézni. Lehet, hogy néhány apró pont éppen Afrika felé tart – és mire újra látjuk őket, már ismét tavasz lesz.
