Élő kövület.

A ginkgo vagy páfrányfenyő, netán halfarkfa (Ginkgo biloba) a páfrányfenyőfélék családjának egyetlen tagja, a rokonok mind kihaltak vélhetően még a dinoszauruszok idején. Élő kövület, ősi növényfaj.

A különleges formájú leveleiről is ismert fa a tudósok szerint valamikor több rokonfajjal is rendelkezett, elsősorban Kínában. Kb. 130 millió évvel ezelőtt a virágos növények (nyitvatermők) kezdték átvenni az uralmat, odavonzva a beporzók seregét. A ginkgo ugyanakkor továbbra is a széltől függött, amely segítette a beporzást azzal, hogy a pollent a hímivarú virágról a nőivarú virágra juttatta.

Az evolúciós hátrány következtében azonban kb. 66 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikából és Európából gyakorlatilag eltűnt ez a növényfaj. Az utolsó jégkorszakban már csak Kínában nőttek páfrányfenyők. Az elméletek szerint a paleolit kori kínaiak voltak azok, aki a pisztáciára emlékeztető élelem után kutatva elkezdték a páfrányfenyő termését fogyasztani a külső burok nélkül, illetve a magokat elültetni, hogy minél több termést szüretelhessenek.

A ginkgo ma nem számít ritkaságnak, gyakran ültetik parkokba, közterületekre is szerte a világban, így nálunk is. Jól tűri a városi környezetet, a szennyezett levegőt és szemet gyönyörködtető az aranysárga őszi lombszíne is.

Egy 2012-es tanulmány szerint kizárólag délkelet-Kínában maradtak fenn vadontermő populációi. Európába 1758-ban hozták be Kínából, mára pedig elterjedt dísznövény lett.

A páfrányfenyő esetében tehát éppen annak köszönhetünk sokat, hogy az ember termeszteni és terjeszteni kezdte, különben már kihalt volna ez az ősi faj.

Forrás: www.goodnewsnetwork.org