Egy bécsi eset, ami kizökkent a komfortzónánkból.
2024 végén egy 60 éves bécsi férfinál diagnosztizálták a lepra legsúlyosabb formáját. Másfél évnyi bizonytalanság, téves diagnózisok után egy berlini orvos jött rá: ez bizony lepra. Egy betegség, amelyről azt hittük, a történelemkönyvekbe zártuk. Vajon tényleg visszatért? Vagy sosem tűnt el igazán?
A baktérium, amely évezredek óta rejtőzködik
A lepra, más néven Hansen-kór, nem újkeletű kór: az ókor óta ismerjük. A Mycobacterium leprae nevű baktérium okozza, amely alattomosan támadja meg a bőrt, az idegeket, a szemeket és a felső légutakat. A fertőzés akár 20 évig is lappanghat anélkül, hogy gyanút keltene.
Nem harap, nem ugat – de közelről támad
A lepra többnyire emberről emberre terjed, de nem könnyen és nem azonnal. Tartós, közeli kapcsolat, gyakori érintkezés – például a fertőzött orrváladékával – szükséges ahhoz, hogy a baktérium átjusson. A jó hír: az emberek 95%-a természetes immunitással rendelkezik. A rossz hír: a maradék 5% még mindig veszélyben van.
Árulkodó jelek: amikor a bőr és az idegek beszélni kezdenek
A lepra nem hirtelen csap le – lassan bontakozik ki. A figyelmeztető jelek:
– Érzéketlen, világos vagy vöröses foltok a bőrön
– Zsibbadás, mintha “meghalna” az érzés a végtagokban
– Gyengeség a kezekben, lábakban
– Fájdalmasan megvastagodott idegek
– Súlyos esetben vakság, végtagdeformációk
A bécsi férfi először csak enyhe zsibbadást érzett a talpán. Mire a diagnózis megszületett, már a füle és orra is érintett volt.
A középkor réme ma már legyőzhető
A lepra ma már nem halálos ítélet. A modern antibiotikumokkal teljesen gyógyítható. A kezelés 6 hónaptól akár 2 évig is tarthat, több gyógyszer együttes alkalmazásával. A fertőzőképesség viszont néhány hét alatt megszűnik – ha időben kezdődik a terápia.
Miért beszélünk még mindig erről a betegségről?
Mert még mindig itt van. Évente több mint 200 ezer új leprás esetet regisztrálnak világszerte. A fejlődő országokban továbbra is jelen van, és a globalizált világban néha felbukkan ott is, ahol nem számítunk rá – például Bécsben.
A betegség nemcsak emberekben fordul elő, bizonyos állatok is megfertőződhetnek leprával. Az ismert állati hordozók közé tartoznak például:
– Kilencöves tatuk (armadillók): az USA déli részén (különösen Texasban és Louisianában) vadon élő tatuk hordozhatják a baktériumot és képesek átadni azt embereknek is.
– Vörös makik (Madagaszkáron): egyes kutatások szerint ezek a főemlősök is megfertőződhetnek.
– Csimpánzok és más főemlősök: bizonyos vadon élő csimpánzcsoportoknál is kimutatták már a betegséget Nyugat-Afrikában.
Fontos, hogy a lepra emberről emberre is csak hosszan tartó, szoros kontaktus útján terjed, tehát állatról való átvitel is ritka, de nem lehetetlen.
A valódi veszély nem maga a betegség, hanem a csend körülötte
A lepra köré évszázadokon át félelem és megbélyegzés épült. A szó hallatán sokak fejében bibliai jelenetek, elzárt telepek, kitaszított emberek képe jelenik meg. Pedig ma már nem erről van szó. A betegség gyógyítható, a fertőzöttek pedig nem jelentenek közvetlen veszélyt a társadalomra.
Amit tudni érdemes – és fontos továbbadni
A lepra egy ritka, de létező betegség. Nem kell félni tőle, de nem is lehet elfelejteni. Az ismeretek, az időben történő felismerés és a megfelelő kezelés az, ami valóban véget vethet a betegség történetének – nem a csend vagy a tabusítás.
A bécsi eset csak emlékeztető. Hogy néha a múlt bekopogtat – és mi döntjük el, hogyan válaszolunk rá.
