Az óriásteknősök története sok helyen a kihalás története. Az Indiai-óceán szigetein egykor több különböző óriásteknős élt, az emberek megjelenését követő vadászat azonban szinte mindegyik populációt eltüntette.

A Seychelle-szigetekhez tartozó Aldabra-atoll kivételes hely. Itt nemcsak fennmaradt az aldabrai óriásteknős, hanem egy új, minden eddiginél átfogóbb felmérés szerint közel 183 ezer felnőtt és fiatal állat élhet szabadon, vagyis számuk meghaladja a Seychelle-szigetek teljes emberi lakosságát.

Egykor ezer példány alá zuhantak

Az aldabrai óriásteknősök hatalmas termetük ellenére könnyű zsákmányt jelentettek a hajósok számára. Nem futottak el, sokáig életben maradtak élelem és víz nélkül, ezért a múlt századok tengeri expedíciói gyakran élő élelmiszerkészletként vitték magukkal őket. A 19. századra Aldabra állománya is drámai mértékben visszaesett. Egy időben kevesebb mint ezer állat maradhatott. Az atoll földrajzi elszigeteltsége és későbbi szigorú védelme azonban végül megmentette a populációt. Aldabra 1981-ben szigorúan védett terület, 1982-ben pedig világörökségi helyszín lett.

Öt év számlálásából született az új becslés

A Seychelles Islands Foundation és az Exeteri Egyetem kutatói 2018 és 2022 között gyűjtött terepi felmérési adatokat elemeztek. A számlálás korántsem egyszerű, mert az atoll sűrű növényzetében rengeteg állat észrevétlen maradhat. A kutatók ezért statisztikai modellekkel korrigálták a közvetlen megfigyelésekből adódó hiányokat. Így jutottak arra, hogy a felnőtt és még nem teljesen kifejlett állatok legjobb becsült száma megközelíti a 183 ezret. Ez jóval meghaladja a korábban széles körben idézett, körülbelül százezres becslést. A vizsgált öt év alatt az állomány összességében stabilnak bizonyult.

Aldabrán a teknős az, ami máshol az elefánt

Az óriásteknős nem pusztán látványos lakója az atollnak. Olyan nagy tömegben él itt, hogy alapvetően meghatározza az egész szárazföldi ökoszisztémát. Növényeket legel, bokrokat tör le, ösvényeket hoz létre és magokat terjeszt ürülékével. Még külön növénytársulás is kialakult a jelenlétéhez alkalmazkodva, amelyet találóan „teknősgyepként” emlegetnek. Ökológiai szerepük bizonyos szempontból a nagy növényevő emlősökéhez hasonlítható. Olyan élőhelymérnökök, amelyek puszta táplálkozásukkal és mozgásukkal átformálják környezetüket.

Egy óriás, amelynek nem kell sietnie

Az aldabrai óriásteknősök több mint száz évig élhetnek, és rendkívüli módon alkalmazkodtak az atoll száraz, időnként kemény körülményeihez. Hosszú ideig képesek nélkülözni, majd amikor vízhez jutnak, jelentős mennyiséget vesznek fel. Hosszú életük miatt a populációk változásai is lassan bontakozhatnak ki. Egy ma stabilnak tűnő felnőtt állomány ezért önmagában még nem jelenti azt, hogy minden jövőbeli probléma megoldódott.

Az éghajlatváltozás, a tengerszint emelkedése és a szaporodási siker változásai továbbra is fontos kutatási kérdések. Egy ennyire kis földrajzi területre koncentrálódó faj akkor is sérülékeny maradhat, ha pillanatnyilag sok egyede él.

Ritka történet: amikor a védelem tényleg működik

A természetvédelmi hírek nagy része csökkenő állományokról, eltűnő élőhelyekről és utolsó példányokról szól. Aldabra ezért különösen fontos ellenpélda. Kevesebb mint ezer állatból mára közel kétszázezres, szabadon élő populáció alakult ki. Ez nem egyetlen látványos beavatkozásnak, hanem évtizedeken át fenntartott védelemnek köszönhető. Ha pedig az ember végigsétálhatna Aldabra tájain, egészen szokatlan érzése lehetne. Ott nem mi vagyunk többségben: a lassú, százéves óriások vannak otthon.