Amikor a pedál megáll: pihenés és nézelődés Eszterháza és Nagycenk között.
A közhiedelemmel ellentétben ki lehet fogni szép időt novembertől márciusig is a Fertő-tó környékén. Nekem legalábbis sikerült – igaz, október utolsó napjaiban – napsütésre ébrednem a kerékpártúra középső napján, Hegykő egész télen nyitva tartó kempingjében. Semmi szél! A tó felől megszokott, metsző légmozgás helyett mozdulatlan, kristálytiszta levegő fogad, a reggeli nap pedig meglepő erővel melegíti a hátamat. Innen nyugatra 7 km Fertőd, ahol a Széchenyi-kastély vár, és ha azt megnéztem, akkor elgurulok a másik irányba is ugyanennyit, Nagycenkre, hogy meglátogassam a Széchenyi-birtokot.
Erre a két programra abszolút rá lehet szánni egy kirándulós napot, ami a biciklizést is változatossá teszi, hogy ma nem a kilométereket, hanem a lépéseket számolhatom. De nem teszem, mert van bőven látnivaló.
Kilenc óra körül érek a fertődi kastélyhoz. A kovácsoltvas kapu előtt még csend honol, csak a belső Díszudvar hibátlan gyepén dolgozó kertészcsapat szerszámainak tompa neszét hozza a levegő. Itt találkozom Kopek Jankával, aki a last-minute bejelentkezésem után vállalkozott arra, hogy mesél a helyszínről. Hivatalosan műemlék-hasznosítási és kulturális igazgató, de a beszélgetés ennél a posztnál sokkal szabadabb hangulatúra sikerül: egy tájékozott és helyismerettel is rendelkező szakember kalauzol el egy először látogatót.
Janka a budapesti Vígszínházból érkezett, az előadások és a Víg Szalon létrehozása után most itt vezeti a műemlék-hasznosítási és kulturális feladatokat. Ahogy elindulunk a Díszudvaron, szinte minden szembejövő kollégának mosolyogva köszön: „Jó reggelt!” – hangzik mindenhonnan. Élő, lélegző közösség rajzolódik ki a kastélyban dolgozó emberekből. Látogató persze nem sok van, mert ilyenkor az épület csak 10-kor nyit, de a parkjai már kora reggeltől látogathatók.
Murva, sárguló lomb, szigorú formák
Átsétálunk a Franciakertbe. A fehér murva hangosan csikorog a talpunk alatt – azonnal elkönyvelem, hogy ide kétkeréken behajtani eleve felesleges vállalkozás. Egyébként szabad.
Janka mutatja a katonás rendben megmetszett tiszafákat. Látványuk elsőre szokatlan a szabad tájhoz szokott szemnek, de a reggeli ellenfényben azonnal kirajzolódik az értelme: ez a kert az emberi akarat és a mértani fegyelem lenyomata. A sűrű lombú, alakra nyírt bokrokat időnként meg kell újítani, és ez a két-három évig tartó folyamat azzal az áldozattal jár, hogy a tiszafát egészen kompaktra és kicsire metszik vissza, alig marad rajta zöld. Állítólag a folyamat végére újból besűrűsödik.
Mögötte viszont a kettős hársfasor már a természet szabadabb képét festi. Október végén a lombozat olyan mézsárga árnyalatot vesz fel, amit még a HDR mobilom sem tud visszaadni.
– Nekem ez a hársfasor a kedvencem – jegyzi meg Janka a lombok felé pillantva. – Minden évszakban teljesen más arcát mutatja. Télen vakító fehér a hótól, tavasszal üde zöld, nyáron mély árnyékot ad, most pedig aranylik az egész.
A szigorú vonalvezetésű Franciakertből átsétálunk az Angolpark ligetesebb világába, ahol természetesebb minden. Megkeressük a különleges formájú tulipánfát, amelynek hulló levelei már sárga szőnyegként terítik be a földet a hatalmas platánok szomszédságában. A fák nagy része még az Esterházyak idejéből maradt itt, százéves matuzsálemek vigyázzák a sétányokat. Készülnek ide külön parktúrák is, ahol a helyi szakemberek a növények titkait és a történeti hátteret mesélik el.
Közben a helyi városiak sétálnak el mellettünk, gyerekek sietnek át a parkon az iskola felé. Fertőd ugyanis város, a Wikipédia szerint „1995-ben kapott városi rangot, ekkor 3179 lakosa volt. 1950-ben jött létre az Esterházy Miklós herceg által alapított Eszterháza (németül: Esterhaus), valamint az 1313-ban alapított Süttör (németül: Schüttern) községek egyesülésével”. A Franciakert és az Angolpark szabadon átjárható, a település természetes része, és ez a helyzet a kastély fenntartóinak egyik legfontosabb célja is.
A híres Cziráky Margit-rózsakert október végétől már zárva tart (a fotó is a kerítés felett készült). Május végétől júliusig éli az első, legerősebb virágzását, amit egy augusztusi hullám követ – akkor belépős, nyaranta esküvők és lánykérések visszatérő díszlete.
Tündérvilág, denevérek és kávégőz
A Kiskastély mellett elsétálva lelünk rá a 172 fős Marionettszínházra. Ez élő kamaraszínpad, amely beszélgetőesteknek, konferenciáknak és színházi daraboknak is otthont ad. Karácsonykor pedig a Diótörőt hozzák el ide, (LED-)gyertyák ezreivel megvilágított Candlelight-koncertként, amire már most kapkodják a jegyeket.
– A legnagyobb kérdés egy ekkora műemléknél az, hogyan tudjuk a történelmi örökséget a mai ember számára is érthetővé, élvezhetővé tenni anélkül, hogy elveszítené az értékét – mondja Janka.
A főszezon persze a nyár: májustól szeptember végéig egymást érik a kerékpárosok és az osztálykirándulásra érkező iskoláscsoportok. Sütő Csilla ügyvezető célja viszont kezdettől az volt, hogy a szezont kitolják, és Eszterháza négy évszakon át működjön.
Erre a legjobb példa a tavaly elindított fénypark, ami egy cseh fényszobrászcsapattal közös együttműködés. Idén a Fantáziakert tematikát hozták el, amit a helyi mondavilág tündértörténeteire építettek fel. Osváth Ádám, a kastély tudományos és kulturális menedzsere még külön szombati tematikus sétákat is kidolgozott hozzá, ahol minden fényszobrot belesző a fertődi legendákba. Este öttől kilencig van nyitva a Díszudvarban és a parkban; a Kiskastély melletti klasszikus kávézó pedig kitelepül forralt borral és gőzölgő italokkal. Aki egyébként novemberben a bécsi karácsonyi vásárba menne kirándulni, akár itt is nyugodtan kiköthet.
De nemcsak a fények miatt éri meg idekanyarodni az őszi-téli hónapokban. Ott van az Eszterházi Forgatag rendezvénysorozat, ami a nagyobb ünnepekhez igazodik: húsvétkor locsolkodással, most hétvégén pedig a halloweeni kézműves vásárral és kincskereséssel. Mivel a kastély környékén tekintélyes denevérpopuláció él, a gyerekeknek ismeretterjesztő denevéres meseprogramot szerveznek, eloszlatva a tévhiteket a repülő emlősökről.
Nyáron állítólag egészen más arcát mutatja a hely: a klasszikus Haydneum-koncertek és az operagála mellett simán megfért a latin-amerikai nap tangóoktatással, vagy a kastély falai tövében rendezett, finom nappali lounge party. Ha pedig az intimebb dolgokat keresed, van helyi könyvklub és kvízest is.
Az aktívabbaknak ott a frissen új helyszínre költöztetett szabadulószoba, „A 7 titok” néven, amire előre kell időpontot foglalni. Népszerű a Múzeumok Éjszakája és a „Pincétől a padlásig” túrák is, amelyek gyorsan megtelnek látogatóval (ezeken a látogatók elől egyébként elzárt zugokat lehet bejárni).
Két kávézó és a Belvedere csigalépcsője
Két kávézó is működik a területen, két külön világ. A Kiskastély melletti a klasszikus vonalat viszi, berendezésében a történelmi belsőre rímel. Ebben a friss, reggelire szánt péksütemények közül a zserbós csigát és tepertős pogácsát választottam egy kávéval, amelyek finomak és laktatók voltak.
A főbejáratnál viszont most nyílt egy modern, letisztult kávézó. Pont e mögé tervezik a biciklis fejlesztéseket: biztonságos kerékpártárolókat és elektromos kerékpártöltőket építenek ki. A jelenlegi megoldás a kovácsoltvas kapun kívül nem nyűgözött le, úgyhogy ideje a váltásnak. Az Eszterháza Központból is látszik, mekkora forgalmat bonyolít a Fertő-tó menti kerékpárút, és tudják, mire van szüksége a tekerésben elfáradt vándornak: minőségi kávéra, biztonságos támaszra a bringának, amíg az ember a kertet és a kastélyt járja, és áramra az ebike-ok töltéséhez.
A nemrég felújított nyugati szárnyban a kortárs művészeté a terep: időszaki tárlatok, a KOGART szobrai és egy katonakiállítás („A kultúrateremtő katona”) látható. A központi szárny földszintjén a Nyári Ebédlő, a hűs Sala Terrena fogad, ahol nyitott ajtóknál egyenes rálátás nyílik a Franciapark zöldjére.
Az emeleten a gazdagon díszített Apolló-terem uralja a teret, ahol az egykori estélyek zenei világa ma is megelevenedik a koncertek alatt, miközben interaktív vetítések segítenek megérteni a letűnt korszakot.
A látogatás igazi zárása a legfelső pont: a csigalépcsőn elérhető Belvedere. Ez a kastély felső szintje, amely kilátópontként is működik. Fentről rögtön kitisztul az egész tájrendezési elv. A kastély nem önmagában álló épület, hanem egy hatalmas térbeli tengely közepe: a középső allée nyílegyenesen fut ki a tájba, pontosan a fertőszentmiklósi templomtoronyra szegezve a tekintetet.
Ahol a gondolatok lecsendesednek: Nagycenk és Bánfalva
Délután érdemes átkirándulni Nagycenkre. Bár mindkét helyszín az Eszterháza Központhoz tartozik, a hangulatuk ég és föld.
Fertőd a barokk pompa és a rokokó teatralitás, Nagycenk viszont a reformkor fegyelmezett, tettre kész, praktikus világa. A Széchenyi-örökség nem a külsőségekről szól. Az ottani parkban Széchenyi István utazásait és korszakalkotó találmányait bemutató játszótér várja a családokat, a kastélyon belül a Virágház kávézó kínál megállót, és rendszeresek az origamifoglalkozások, vagy a természetvédelemmel, klímával foglalkozó szabadegyetemi előadások.
A lovas hagyományok ma is élnek: a különböző, oda szervezett programok (pl. Póniklub) alkalmával látogatható lovardában két póni is várja a gyerekeket, de nem egyszerű simogatásra, hanem komplex, felépített múzeumpedagógiai programra.
Ha pedig a testi-lelki lelassulás a célod a túrán, van egy harmadik pont is a környéken: a Sopronbánfalvi Kolostor Hotel és Étterem.
Ez az egykori pálos-karmelita kolostor nem a lapostévékkel felszerelt wellnesshotelek világát hozza. Néma folyosók, rokokó freskókkal díszített termek, egy csendes belső udvar és egy szabadon használható, elmélyülésre csábító könyvtár fogad a szomszédos barokk kápolna árnyékában.
Az étterme az eredeti, freskókkal díszített refektórium: a szakácsok szezonális alapanyagokkal dolgoznak (korhű recepteket dolgoznak át modern, elérhető fogásokká), olyan környezetben, ahol a hétköznapi feszültség szinte magától párolog el. Az egyoldalas, tíznél kevesebb főételből álló menü nekem egyből felkeltette az érdeklődésem, de végül nem volt időm megnézni az éttermet, így átkerült a tágabb bakancslistámra.
Egyetlen tanács a látogatóknak
Nyissátok meg a kastély közösségi oldalait a látogatás előtt – a programok, az aktuális látnivalók és a tárlatvezetések idősávjai gyorsan változnak és hamar betelnek. Érdemes több célt is kitűzni, mert egyórás sétától az egész napos látogatásig itt sok minden belefér.
Aztán parkoljátok le a kerékpárt a főbejáratnál, vagy az autót az út túloldalán lévő, óriási parkolóban, kérjetek egy kávét a pénztár melletti kávézóban, és induljatok el gyalog a hársfasor felé az őszi-téli-tavaszi délelőttben. Az élmény nem fog elszaladni. Aki pedig estére érne oda: sötétedéskor nyílik a fénypark!
